Lazy Wednesday ismét Jennifer L. Armentrouttal, aki még mindig Awesome!

Valljuk be, nagyon is szeretjük Jennifer L. Armentrout-ot! Mármint alapból hálásak lehetünk neki, amiért megadta nekünk példának okáért Daemon Black-et. 

Nos, a mai Lazy rovatomban ismét ő került középpontban, ugyanis honlapján közzétett egy hamis GyIK-et. A mostani bejegyzésben ezekből válogattam, szimplán azért, hogy jobban megismerhessétek az írónőt, megtudjátok, Ian Sommerhalder miért nem elég, hogy tovább nézze a Vámpírnaplókat, és milyen furcsaságok történtek vele mostanában.

Jelenleg ki a kedvenc elérhetetlen, soha nem történik meg, vágyálmod?

Theo. James. Azok a szemek. Azok az ajkak. Az a test! 

(Megj.: A kép szigorúan csak az írónő válaszát hivatott mutatni, semmi személyes örömet nem leltem benne. Oké, talán csak egy picit)

Hiszel a szellemekben?

Igen, nagyjából. Egy olyan házban nőttem fel, ahol folyton fura dolgok történtek. Egyszer, mikor tizennégy éves volt, annyira féltem, hogy anyukám ágyában aludtam. De tényleg. Az otthonunk korábban temetkezési vállalkozás volt, és még a Polgárháború idején épült és kórházként működött. Egyszer találtak egy sírkövet is a kútban, Úgyhogy igen. Réééééémisztő.

Miért nem nézed már a Vámpírnaplókat? Nem elég dögös már Ian Smexymolder?

Még Ian Smexymolder sem menthette meg a műsort. Nézzétek, van ez a dolog, amit úgy hívok, hogy elfogadhatatlan szintű szenvedés. Amikor megjelent a szolgakötelék (sire bond), én kiszálltam. Néha azért belenézek, de fogalmam sincs, hogy mi történt. Főként Ianre nézek rá. Megnézem, mi újság vele. Hogy van. Puszikat dobálok a képernyő felé. Megkérdezem magamtól, hogy mikor Stefan a víz alatt van, miért jelennek meg légbuborékok, mikor elméletileg nem is kell lélegeznie, de közben megfulladhat, mert igenis lélegzik, mert hello, légbuborékok... és fuldoklik, de vámpír - Ó, ISTENEM, FÁJ AZ AGYAM.

Hajrá vámpír sellők!

Mit nézel helyette?

Toddlers and Tiaras. Vagy World's Dumbest. Vagy bármit, ami a TV-ben megy. Vagy lehet, hogy újra megnézem a Walking Dead egy részét. 

(Megj.: Toddlers and Tiaras egy szépségverseny nagyon fiatal lányoknak.)

Van akaraterőd?

Te Jó Ég, dehogy is. Egyáltalán nem. Például, mikor azt mondom, kilépek a közösségi oldalakról, hogy írjak, majd továbbra is felnézek, mert az Internet csillogó és csinos kis dolog. Egyszer használtam a Write or Die-t és hagytam, hogy lejárjon a hülye idő, és halljam a büntetés hangját. Nem viccelek. Amint kilépek a böngészéből, már nyitom is meg újra. Igazából most is írnom kellene...
(Megj.: A program egyik fokozatán, ha adott ideig nem írsz, különböző hangokat játszik le büntetésképp - pl. babasírás, nyekergő hegedű, Never Gonna Give You Up...)

Milyen irracionális félelmed van?

Oh, Jesszus, semmilyen. Félek átmenni vizek felett átívelő hidakon kocsival, nem szeretem a réteges kajákat és rettegek, hogy éjszaka közepén felébredek és egy szellem arca van pár centire a sajátomtól. Ezt a kis félelmemet Averynek adtam a Wait for You-ban, de most komolyan? El tudjátok képzelni, ahogy megfordultok, boldogan nyújtóztok egyet, kinyitjátok a szemetek és egy hét éves kisfiú szelleme baltával a fejében bámul rád, majd megkérdezi, hogy akarsz-e hová dobjuk a baltát* játszani?

Képzeld el.

Pont mielőtt lefeküdnél aludni.

Aztán mondd nekem, hogy nem félelmetes.

(* szóvicc)

Milyen furcsa dolog történt veled mostanság?

Kettő is történt. Először is, felismertek a Targetben, miközben az allergiagyógyszeremét voltam, és a

gyógyszerész megismerte a nevem. Amellett, hogy nem zuhanyoztam és csupa szutyok voltak, csak arra tudtam gondolni, hogy hála Istennek nem herpesz elleni gyógyszerért, vagy valami hasonlóért mentem.

Másodszor pedig, elaludtam a Walking Dead maraton közben, és mikor felébredtem, mindenféle rémisztő hörgést hallottam. Egy örökkévalóságig tartott, mire leesett, honnan jön a hang. Nem is kell mondanom, mennyire hülyén éreztem magam.