"Emlékezz, avégett vagyunk a földön, hogy szétzúzzuk az időt, és visszahozzuk a holtakat." (201. oldal)
Az 1900-as évek első évtizedének New Yorkjában egy téli reggel Athansor, a csodálatos képességű fehér ló megmenti a rokonszenves csirkefogó, Peter Lake életét. A jobb sorsra érdemes betörő, aki mindemellett a modern kor gépeinek mestere, szakadatlanul menekülni kényszerül a Kurtafrakkosok bandája elől.
A Téli mese szövevényes története átível az egész huszadik századon. A filozofikus szépségű regényben bármi megtörténhet – s meg is történik egy apokaliptikus hóvihar után.
Helprin végigkalauzol minket a zajos huszadik századon, háttérben a folyton változó, delejesen vonzó, nyüzsgő New Yorkkal. Szereplői szinte mindannyian egy jobb világ megteremtésének szentelik az életüket. Várva, hogy az ezredfordulón pusztító tűzvész után beköszönt az aranykor az Igazságosság Városában.
Hogy őszinte legyek, a legelső reakcióm, mikor kinyitottam a könyvet a következő volt: Ezt soha az életben nem fejezem be. Bizony a gyönyörű külső egy elsőre végtelennek érző belsőt takar... és igazából valamilyen értelemben még mindig végtelennek érződik. Csak másképp, mint elsőre tűnt.
A regény így kezdődik: "A nagyváros nem más, mint önmaga portréja, s mégis, mindent összevéve, színeinek és képeinek gazdag tobzódása egy mélyen megindító szándékot sejtet." Ezt a mondatot pedig egy lassan kibontakozó, de mély szerelem követte.
Azt tudni kell, hogy a Téli mese nagy részében leírások találhatóak; szinte mindenről képes volt Mark Helprin bekezdéseket mesélni. Bevallom, kellett idő, míg megszoktam, hogy nem a párbeszédek teszik ki a regény nagy részét, hanem különféle metaforák, varázslatok és csodák.
Mert úgy gondolom, hogy amit leírásként nevezünk ebben a könyvben, az egy csodás varázslat. Egyszerűen imádtam azt a világot, amit Mark Helprin megfestett számunkra; mert hihetetlen, hogy azt a várost, amelyről a forgalmas, zajos, bűnös jelzők jutnának előbb eszünkbe, ilyen fényben is fel lehet tüntetni.
New York úgy jelent meg előttünk, mint egy ismeretlen mesebeli világ - mindent valamiképp megszépített az író azáltal, hogy meseszerűvé tette őket. Mert most komolyan: még a bűnözés sem negatívként jelent meg.
Mindennek volt egyfajta szépsége, bája. Nem létezik olyan, hogy átlagos ebben a világban. Legyen szó tolvajról, a ködről, vagy éppen egy tóról, amely egyetlen térképen sem létezik. És itt rövidre is vágom a leírásokkal kapcsolatos áradozásomat, mert úgy érzem, nem tudom eléggé kifejezni, Mark Helprin milyen kincset adott ezzel regényével (még ha egy lóval is indul :))
A történetet nehezebb volt megragadni. Először is megismertük Peter Lake-t. Aztán Pearlyt, aztán Isaac Pennt és Beverlyt, és így tovább. Eleinte úgy érződik, mintha nem lenne egy egységes történetszál, hanem kezdődik a jelenben, aztán átváltunk a múltba, majd a múltban visszaemlékezünk. Ezt követően egy újabb múltba váltunk, amely elvezet a jelenbe, de előtte még egy másik múltat is megmutat, hogy három szál elérjen a jelenbe. Kicsit kuszának tűnik? Nekem is az volt eleinte, mert nem olvastam még (legalább is nem emlékszem) ehhez hasonló struktúrájú történetet.
Ami érdekes, hogy annak ellenére, hogy az író, mondhatni, elkalandozott, nekem mindegyik életút lekötötte a figyelmemet. Ugyanez később is, mikor újabb és újabb szereplőket alkotott Mark Helprin. Mindannyiuknak van egy élete, amelyet érdemes elmesélni, és amelyik néhol mesés, néha viszont olyan kegyetlenül reális, hogy a város és környéke által keltet mágikus ködből is kirántott.
De visszatérve még a történetre, lehet hogy nem a leghangsúlyosabb eleme volt ennek a könyvnek, de mégis lebilincselő és magával ragadónak éreztem. Bár nem mindegyik szereplőt ismerjük huzamos ideig, ennek ellenére pozitív és negatív karakterhez ugyanúgy kötődni tudtam. Pedig általában van olyan szereplő, akit nem tudok elviselni - de valahogy ez a mesés világ mégis olyan kegyetlenül bánik velük, hogy nem tudtam nem szimpatizálni velük általánosságban.
És a romantika... sejthettem volna, hogy így indul a könyv. A könyv promoja szerint "szerelmes mese". Ennek megfelelően az egyetlen fejfogásom Beverly és Peter Lake első találkozásánál történt. Ez is csak azért történt, mert nem voltam felkészülve, hogy a mese részt a romantikánál is ennyire komolyan veszik.
(Spoilery-dolog, úgyhogy most csukd be a szemed egy pillanatra: Peter Lake betör Pennékhez, s egymást kerülgetik a házban, majd Beverly, mikor végre összetalálkoznak: hát, ha téged szánt nekem a sors, elfogadlak. És innentől love. Instán. És teljesen Spoilery dolog vége).
Ami pedig a legszebb az egészben, hogy mégis annyira teljes és gyönyörűen megírt szerelmi történet lett mindennek ellenére. És egy ehhez köthető idézettel is zárnám a mostani bejegyzésemet.
"- Van-e valaki, akit szeret?
- Van.
- Egy asszony?
- Igen.
- Akkor menjen haza hozzá.
- És őrá ki fog emlékezni?
- Senki. Hisz épp ez az. Mostantól ez már a maga gondja."
Könyv adatai
Eredeti cím: Winter's Tale (1983)
Kiadó: Libri (2014)
Oldalszám: 630
A regény háttértörténete
"Mikor a Téli mesét írtam, Manhattanben - Brooklynban éltem, és teljesen megszállottjává váltam a városnak. Majdnem minden nap 10-20 mérföldet sétáltam, hogy felfedezzem a várost, a látványosságokat, a hangokat, és minden egyes fénysugarat, amely Napnyugtakor aranyszínűvé változtatja a várost. Látni akartam minden arcot, elcsípni minél több beszédfoszlányt; mert ezek apró gyémántok voltak, melyeket zsebre rakhattam. Gyakran elmentem a New York Historical Society-hez: az ottani könyvek és festmények a város múltjáról annyira magukba szippantottak, hogy teljesen elvesztettem az időérzékemet.
Egy olyan jelenetet akartam megragadni, amely féltem, hamarosan eltűnik. De aztán felfedeztem ezt a világot, mint egy párhuzamos dimenziót, tele élettel. Olyan volt, mintha minden és mindenki, aki itt járt, hátrahagyott volna nyomot. Minden egyes nap azt mondtam magamnak: Istenem, milyen fenséges város, milyen szerencsés vagyok, hogy láthatom.
Egy olyan jelenetet akartam megragadni, amely féltem, hamarosan eltűnik. De aztán felfedeztem ezt a világot, mint egy párhuzamos dimenziót, tele élettel. Olyan volt, mintha minden és mindenki, aki itt járt, hátrahagyott volna nyomot. Minden egyes nap azt mondtam magamnak: Istenem, milyen fenséges város, milyen szerencsés vagyok, hogy láthatom.
Nyereményjáték
A Téli mese egy lenyűgöző fantáziával megírt, varázslatos és romantikus történet. Ebből kifolyólag olyan játékkal készültünk nektek, melyben szükség lesz a ti fantáziátokra és ügyességetekre is.
Minden állomáson találtok egy a könyvhöz vagy filmhez kapcsolódó kérdést. Ám hogy könnyítsünk a feladatotokon, a megfejtések betűjeleit kiemelve elrejtettük a bejegyzésekben. Vigyázzatok, lehet, hogy cselesek voltunk és összekevertük őket! :)
A nyeremény ezúttal sem marad el! A játék végén kisorsolunk egy-egy példányt a Libri Kiadó által felajánlott 3 darab Téli mese könyv egyikéből. (A postázás csak Magyarország területén érvényes!)
Feladat:
1. Balról jobbra (vízszintesen) haladjatok a keresztrejtvényben.
2. A 2., 3., 5., 6., 8. állomáson több szóból áll a megfejtés.
3. Minden nap elküldhetitek az aznapi megfejtést, így plusz esélyekkel gyarapodtok.
4. A pirossal kiemelt rész megfejtése éri a legtöbbet.
További állomások
03/03 Kelly & Lupi olvas
03/05 Roni olvas
03/07 Bibliotheca Fummie
03/09 MFkata gondolatai
03/11 Dreamworld
03/13 Deszy könyvajánlója
03/15 Always Love a Wild Book
03/17 Könyvgalaxis
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése