"A nevem nem Mara Dyer, de az ügyvédem azt mondta, muszáj kitalálnom magamnak valamit. Egy írói álnevet."
Sorozat: Mara Dyer #1
Mara Dyer azt hiszi, az élete furcsább már is nem lehet, miután egy kórházban tér magához, és nem emlékszik, hogy került oda. Pedig lehet.
Amnéziája ellenére meggyőződése, hogy a barátait megölő, őt viszont titokzatos módon életben hagyó baleset nem egyszerű véletlen volt. Tényleg nem.
Nem hiszi, hogy mindazok után, amin keresztülment, lehet még szerelmes. Nagyon téved.
A Könyvfesztiválra jelenik meg a Könyvmolyképző Kiadó egy régóta várt sorozatának az első része, a Mara Dyer ébredése. Mi is izgatottan vártunk, és most turnéra indulunk Marával és Noahval, hogy velük együtt próbáljuk megfejteni életük nagy rejtélyeit. Március 31-e és április 8-a között kilenc állomásotok lesz, hogy kicsit megismerjétek Ti is a történetet, mielőtt a polcotokra kerülne, és nyereményjátékunk keretében 3 példányt nyerhettek is a regényből.
Eljutottunk ide is. A könyv, amiről Kellytől hallottam, s ami iránt a vágyat Nancy folyamatosan tüzelte. Mara Dyerrel rengetegszer találkoztam az elmúlt közel négy évben, és mindig csak halogattam, vártam a magyar megjelenésre. De tudjátok mit, Dearies? Abszolút megérte várni, mert egyszerűen imádtam ezt a könyvet.
Hasonlóan Kresley Cole: Poison Princess – Méreghercegnő könyvéhez, a Mara Dyer is egy nagyon ütős, és figyelemfelkeltő jelenettel indít, ami meghatározta a regény alaphangulatát, és ha őszinte akarok lenni, a hozzáállásomat is. Mármint abban egyetérthetünk, hogy egy erős kezdet képes felhúzni a végső értékelést is, még ha utána kicsit vissza is esik a színvonal. Szerencsére itt ez nem történt meg, így bátran kijelenthetem, új kedvencet avattam.
Az az érdekes, hogy azt gondoltam, a Mara Dyer egy realista regény lesz, így igencsak meglepett, mikor viszonylag misztikus dolgok kezdtek el történni. Ugyanakkor nagyon tetszett, ahogy az írónő ezt a szálat ábrázolta: szinte a valóság természetes részét képezte, egybeolvadt a realitással. Azért tetszett ez annyira, mert nem azt mondom, hogy hihető lett, de hitelesebb. Nagyon sokszor találkoztam olyan regényekkel, ahol amint kiderül valami természetfeletti dolog, azonnal természetes részét is képzi a szereplők életének – itt azonban egyáltalán nem ez történt. Ezért különösen szerettem ezt az aspektust.
Az amnézia-aspektus volt az egyik tényező, amivel a Mara Dyer anno felhívta magára a figyelmet. Itt ismét eltért valamilyen szinten az elvárásom és a valóság: azt hittem, Mara semmire nem emlékszik, beleértve a teljes életét és az identitását is. Úgyhogy meglepett, amiért nem ez volt a helyzet. Ugyanakkor ez még tovább növelte a rejtélyességet, hiszen valami súlyosnak kellett történnie, ami miatt a lány gyakorlatilag kizárja az emlékeit. Egyébként azok volt a legdurvább részek, amikor Mara emlékeinek egy-egy darabja felszínre tört. Azt mondjuk elismerem, hogy néha elég erőltetetten történt mindez. Viszont nagyon „élveztem”, hogy minden egyes kis részlettel csak annyit tudtam meg, amitől csak még többre vágytam. Teaser, minden egyes ilyen jelenet az volt.
A könyvben megjelenő érzelmek is nagyon hihetőek, sőt átérezhetők voltak. Akárhányszor Mara valamilyen intenzív érzelmen ment keresztül, én is éreztem. Ebben pedig úgy gondolom az írónő írásmódja és az általa teremtett hangulat is nagyban közrejátszik. Nagyon élveztem, hogy ilyen hatással van rám a regény, mert ebből látszott, hogy mennyire lebilincselő és hatással bíró.
A történet maga egy hatalmas rejtély volt – és még mindig az. Ugyebár van egy megbízhatatlan narrátorunk, egy hatalmas fehér volt, aminek tudjuk, hogy következményei lesznek, és igen, emiatt nagyon szerettem az események alakulását. Noah dolgai leptek meg valamilyen szinten – az talán egy pirinyót sok volt, de egyébként semmi gondom nem volt a történet szállal. És akkor még nem is említettem a fordulatokat. Pedig Dearies, volt pár darab, amire egyáltalán nem számítottam (khm, utolsó oldalak, khm).
Emellett ez a regény is, sok társához hasonlóan, középiskolában játszódik, úgyhogy megvannak a kötelező jellegű iskolai jelenetek is. De nekem még ezek is bejöttek. Annyira szívesen olvastam az átlagosnak tűnő hétköznapokról – ráadásul olyan érdekes volt, mert hatalmas kontrasztban állt azzal a sok nyomasztó eseménnyel, ami Mara életét keserítette meg. Mondhatni néhány iskolai nap arra szolgált, hogy kicsit lecsitítson, hogy aztán még nagyobbat üssön, mikor valami elkerülhetetlen borzalom történik. Ó, igen, van néhány ilyen jelenet, erre nem árt felkészülni.
A karakterek nekem szimpatikusak voltak, tetszett, hogy összetettebbek és bár az iskolában életkoruknak megfelelően viselkednek, a háttérben sokkal mélyebb és bonyolultabb érzelmekkel kellett megbirkózniuk. Maránál különösen megjelenik ez a szempont, hiszen számára az esemény, amire nem emlékszik, hatással volt a személyiségére is. Érdekes volt látni, hogy mennyire más a régi Mara a mostanitól. Ugyanez figyelhető meg ott is, amikor a természetfeletti tényezők megjelennek. Olyan dilemma elé kerül, amely még egy felnőtt embert is szörnyű helyzetbe hozna, nemhogy egy tizenévest. A döntéseiből látszik, hogy érzelmileg érettebb, mint gondolnánk. Bár ebben is egyféle kettősség vehető észre. Mikor Noah a képben van, sokkal felszabadultabban viselkedik, tipikusan olyan gondolatai vannak, mint nekem. Ez azonban csak az egyik oldala a személyiségének, és ezért is kedvelem ennyire Mara karakterét.
Noah engem elvarázsolt, nem tehetek róla. Tudom, hogy rengeteg rosszat mondanak róla, meg is értem, hogy nem tökéletes, és vannak hibák a személyiségével. Sőt, ha a való életben lennénk, nem biztos, hogy ennyire kedvelném… vagy inkább jobban észrevenném a negatív tulajdonságait. Olvasás közben viszont egyáltalán nem ez történt. Nem érdekelt, hogy ő rendelt-e vacsorát Mara helyett, vagy helyette döntött egy-egy helyzetben. Azzal voltam elfoglalva, hogy milyen kedvesen bánik a lánnyal, mennyi mindent megtesz érte, és az a törődés, amivel fordul felé, lenyűgözött.
A kettejük közti romantikát imádtam. Ilyen sikítozó fangirl jelleggel. Mondjuk tény, hogy azért voltak meredek részek, amikor már túl sok volt az odaadásból, de általánosságba véve végigvigyorogtam minden egyes jelenetet, amiben ők voltak. Különösen tetszett, hogy látványosan hatással voltak egymásra. Ebből érződött igazán, hogy ez nem egy szimpla kis nyári kaland, hanem valami komolyabb kezdete.
Mindent összevetve belezúgtam ebbe a regénybe, és habár voltak apróbb gondok, amik egy-egy pillanatra kizökkentettek, imádtam. Elvarázsolt, lekötötte a figyelmemet, és alig vártam minden egyes alkalmat, amikor volt egy kis időm olvasni. Az ilyen könyvek azok, amik különleges helyet érdemelnek a szívünkben, ugye?
Könyv adatai
Eredeti cím: The Unbecoming of Mara Dyer (2011)
Kiadó: Könyvmolyképző (2015)
Oldalszám: 456
A Mara Dyer eszmélése egy fontos jelenete a híres Everglades Nemzeti Parkban játszódik, ráadásul a park egy híres faja is nagy szerepet kap benne.
A blogturné minden állomásán egyet találtok a park nevezetes fajai közül. Egy képet is találtok róla, és a posztunkban további segítséget jelentenek a kiemelt betűk is, amelyeket helyes sorrendbe állítva kijön az állat vagy növény neve.
De ez még nem minden! Aki eltalálja, a kilenc állomás fajai közül melyik kap nagy szerepet a regényben, további eséllyel gazdagodik! Jó “vadászatot”!
A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
03/31. – Media Addict
04/01. – Deszy Könyvajánlója
04/02. – Zakkant olvas
04/03. – Tekla Könyvei
04/04. – Always Love a Wild Book
04/05. – Kelly Lupi olvas
04/06. – MFKata gondolatai
04/07. – Könyvszeretet
04/08. – CB olvas
Eljutottunk ide is. A könyv, amiről Kellytől hallottam, s ami iránt a vágyat Nancy folyamatosan tüzelte. Mara Dyerrel rengetegszer találkoztam az elmúlt közel négy évben, és mindig csak halogattam, vártam a magyar megjelenésre. De tudjátok mit, Dearies? Abszolút megérte várni, mert egyszerűen imádtam ezt a könyvet.
Hasonlóan Kresley Cole: Poison Princess – Méreghercegnő könyvéhez, a Mara Dyer is egy nagyon ütős, és figyelemfelkeltő jelenettel indít, ami meghatározta a regény alaphangulatát, és ha őszinte akarok lenni, a hozzáállásomat is. Mármint abban egyetérthetünk, hogy egy erős kezdet képes felhúzni a végső értékelést is, még ha utána kicsit vissza is esik a színvonal. Szerencsére itt ez nem történt meg, így bátran kijelenthetem, új kedvencet avattam.
Az az érdekes, hogy azt gondoltam, a Mara Dyer egy realista regény lesz, így igencsak meglepett, mikor viszonylag misztikus dolgok kezdtek el történni. Ugyanakkor nagyon tetszett, ahogy az írónő ezt a szálat ábrázolta: szinte a valóság természetes részét képezte, egybeolvadt a realitással. Azért tetszett ez annyira, mert nem azt mondom, hogy hihető lett, de hitelesebb. Nagyon sokszor találkoztam olyan regényekkel, ahol amint kiderül valami természetfeletti dolog, azonnal természetes részét is képzi a szereplők életének – itt azonban egyáltalán nem ez történt. Ezért különösen szerettem ezt az aspektust.
Az amnézia-aspektus volt az egyik tényező, amivel a Mara Dyer anno felhívta magára a figyelmet. Itt ismét eltért valamilyen szinten az elvárásom és a valóság: azt hittem, Mara semmire nem emlékszik, beleértve a teljes életét és az identitását is. Úgyhogy meglepett, amiért nem ez volt a helyzet. Ugyanakkor ez még tovább növelte a rejtélyességet, hiszen valami súlyosnak kellett történnie, ami miatt a lány gyakorlatilag kizárja az emlékeit. Egyébként azok volt a legdurvább részek, amikor Mara emlékeinek egy-egy darabja felszínre tört. Azt mondjuk elismerem, hogy néha elég erőltetetten történt mindez. Viszont nagyon „élveztem”, hogy minden egyes kis részlettel csak annyit tudtam meg, amitől csak még többre vágytam. Teaser, minden egyes ilyen jelenet az volt.
A könyvben megjelenő érzelmek is nagyon hihetőek, sőt átérezhetők voltak. Akárhányszor Mara valamilyen intenzív érzelmen ment keresztül, én is éreztem. Ebben pedig úgy gondolom az írónő írásmódja és az általa teremtett hangulat is nagyban közrejátszik. Nagyon élveztem, hogy ilyen hatással van rám a regény, mert ebből látszott, hogy mennyire lebilincselő és hatással bíró.
A történet maga egy hatalmas rejtély volt – és még mindig az. Ugyebár van egy megbízhatatlan narrátorunk, egy hatalmas fehér volt, aminek tudjuk, hogy következményei lesznek, és igen, emiatt nagyon szerettem az események alakulását. Noah dolgai leptek meg valamilyen szinten – az talán egy pirinyót sok volt, de egyébként semmi gondom nem volt a történet szállal. És akkor még nem is említettem a fordulatokat. Pedig Dearies, volt pár darab, amire egyáltalán nem számítottam (khm, utolsó oldalak, khm).
Emellett ez a regény is, sok társához hasonlóan, középiskolában játszódik, úgyhogy megvannak a kötelező jellegű iskolai jelenetek is. De nekem még ezek is bejöttek. Annyira szívesen olvastam az átlagosnak tűnő hétköznapokról – ráadásul olyan érdekes volt, mert hatalmas kontrasztban állt azzal a sok nyomasztó eseménnyel, ami Mara életét keserítette meg. Mondhatni néhány iskolai nap arra szolgált, hogy kicsit lecsitítson, hogy aztán még nagyobbat üssön, mikor valami elkerülhetetlen borzalom történik. Ó, igen, van néhány ilyen jelenet, erre nem árt felkészülni.
A karakterek nekem szimpatikusak voltak, tetszett, hogy összetettebbek és bár az iskolában életkoruknak megfelelően viselkednek, a háttérben sokkal mélyebb és bonyolultabb érzelmekkel kellett megbirkózniuk. Maránál különösen megjelenik ez a szempont, hiszen számára az esemény, amire nem emlékszik, hatással volt a személyiségére is. Érdekes volt látni, hogy mennyire más a régi Mara a mostanitól. Ugyanez figyelhető meg ott is, amikor a természetfeletti tényezők megjelennek. Olyan dilemma elé kerül, amely még egy felnőtt embert is szörnyű helyzetbe hozna, nemhogy egy tizenévest. A döntéseiből látszik, hogy érzelmileg érettebb, mint gondolnánk. Bár ebben is egyféle kettősség vehető észre. Mikor Noah a képben van, sokkal felszabadultabban viselkedik, tipikusan olyan gondolatai vannak, mint nekem. Ez azonban csak az egyik oldala a személyiségének, és ezért is kedvelem ennyire Mara karakterét.
Noah engem elvarázsolt, nem tehetek róla. Tudom, hogy rengeteg rosszat mondanak róla, meg is értem, hogy nem tökéletes, és vannak hibák a személyiségével. Sőt, ha a való életben lennénk, nem biztos, hogy ennyire kedvelném… vagy inkább jobban észrevenném a negatív tulajdonságait. Olvasás közben viszont egyáltalán nem ez történt. Nem érdekelt, hogy ő rendelt-e vacsorát Mara helyett, vagy helyette döntött egy-egy helyzetben. Azzal voltam elfoglalva, hogy milyen kedvesen bánik a lánnyal, mennyi mindent megtesz érte, és az a törődés, amivel fordul felé, lenyűgözött.
A kettejük közti romantikát imádtam. Ilyen sikítozó fangirl jelleggel. Mondjuk tény, hogy azért voltak meredek részek, amikor már túl sok volt az odaadásból, de általánosságba véve végigvigyorogtam minden egyes jelenetet, amiben ők voltak. Különösen tetszett, hogy látványosan hatással voltak egymásra. Ebből érződött igazán, hogy ez nem egy szimpla kis nyári kaland, hanem valami komolyabb kezdete.
Mindent összevetve belezúgtam ebbe a regénybe, és habár voltak apróbb gondok, amik egy-egy pillanatra kizökkentettek, imádtam. Elvarázsolt, lekötötte a figyelmemet, és alig vártam minden egyes alkalmat, amikor volt egy kis időm olvasni. Az ilyen könyvek azok, amik különleges helyet érdemelnek a szívünkben, ugye?
Könyv adatai
Eredeti cím: The Unbecoming of Mara Dyer (2011)
Kiadó: Könyvmolyképző (2015)
Oldalszám: 456
Nyereményjáték
A Mara Dyer eszmélése egy fontos jelenete a híres Everglades Nemzeti Parkban játszódik, ráadásul a park egy híres faja is nagy szerepet kap benne.
A blogturné minden állomásán egyet találtok a park nevezetes fajai közül. Egy képet is találtok róla, és a posztunkban további segítséget jelentenek a kiemelt betűk is, amelyeket helyes sorrendbe állítva kijön az állat vagy növény neve.
De ez még nem minden! Aki eltalálja, a kilenc állomás fajai közül melyik kap nagy szerepet a regényben, további eséllyel gazdagodik! Jó “vadászatot”!
A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
További állomások
03/31. – Media Addict
04/01. – Deszy Könyvajánlója
04/02. – Zakkant olvas
04/03. – Tekla Könyvei
04/04. – Always Love a Wild Book
04/05. – Kelly Lupi olvas
04/06. – MFKata gondolatai
04/07. – Könyvszeretet
04/08. – CB olvas
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése