Hol volt, hol nem volt... egy Könyvfesztivál

Hol is kezdjem...

Az az érdekes, hogy egészen csütörtökig nekem eszembe sem jutott, hogy Könyvfesztiválra megyek szombaton. 

És kb. Dunai finomítónál esett le, hogy te jó ég, nemsokára Könyvfesztivál!

Egy kicsit tekerjünk vissza... történetesen, hogy idén is málhás szamár módban vonultam fel Bp-re. Hogy miért? Ismételten az eladott könyvekből terveztem új könyveket venni, illetve jó néhány könyvet cseréltem is. Szóval málhás szamár mód ismét. 

Kelenföldön jó hagyományunkat megszüntetve Nancy azonnal megtalált, így már csak a szokásos automatával való szórakozás maradt meg. Ezen kívül viszont egész szerencsések voltunk a közlekedést illetve.

Amíg nem gyalogoltunk. Nem szégyellem bevallani, hogyha random leraknának valahol Budapesten, eltévednék. Mondanám, hogy Nancyke jobb mint én, ami végül is, igaz... de közös erőfeszítésekkel, sok-sok "mi lett volna ha" jellegű mondattal megspékelve sétáltunk a Széll Kálmán tér környékéről a Millenárisra. Azért nagyon profinak érzem magunkat, mert elsőre, a legrövidebb úton jutottunk át azon a minikáoszon, ami ott van. 

A Könyvfesztiválnak két fő eseménye volt: álltunk vagy telefonáltam egy-egy eladó könyv kapcsán. Ez utóbbiak okoztak pár vicces pillanatot, de a nap végére azért sikerült egy kivételével minden könyvön túladnom/elcserélnem. 

Úgyhogy térjünk rá az "álltunk" részre. Meg a kínos helyzetbe hoztam magam részre. Abból volt pár, úgyhogy helyezkedjetek csak kényelembe, elleszünk itt egy darabig. 

Az első ilyen esemény Likó Marcellék dedikálása volt, amibe túl hamar csöppentem, és én úgy voltam, hogy inkább alá se íratom a könyvet, csak menjünk innen. Végül odajutottam totál hirtelen. Nos, az ilyen "váratlan" helyzeteknek az az eredménye, hogy valami kínosat csinálok. Ebben az esetben a csinálás azt jelentette, hogy megnémultam. Ha jól emlékszem, Marcellnak kellett rákérdeznie, hogy szeretnél egy képet velem? Egy igenre azért futotta. Szóval kínos. 

De van egy képem Marcellal, akit nagyra becsülök, és imádom a dalszövegeket, amiket ír. Nem mintha ezt el tudtam volna mondani neki.

Ezt követően Nadine-nel együttesen elindultunk a Főnixhez vissza (mert egyszer már voltam ott lepakolni). Itt rémlik, hogy Zolit legalább ötször megkérdeztem, hogy mikor lesz a dedikálás. 

AM Aranth-tal sikerült dedikálási időn kívül dedikáltatni a könyveit, sőt még egy csodás rajzot is kaptam egy gonosz delfinről. :) 

 Szóval elérkezett Holden Rose és Patrick J. Morrison dedikálása, amit nagyon élveztem! Te jó ég, imádom őket, és egyszerűen minden pillanata szuper volt! Mondjuk itt is kicsit kínos helyzetbe kerültem, mert Patrick könyvét még nem olvastam, így eleinte nem sok mindent tudtam hozzáfűzni. De csomó érdekességet mesélt róla, és most már alig várom, hogy belekezdjek. És megígértem, hogy nem fogom extra-szigorúan nézni a történelmi hitelességet. Egyébként Patrick nekem akkora pozitív csalódás volt! Nagyon kedves, közvetlen, és csomószor megmosolyogtatott. 

És még kép is készült rólunk, amit inkább nem osztok meg szerény személyem jelenléte miatt.

Ezt a csodás dedikálást követte a kiültünk a fűbe pihenni jelenet, ahol drága Nadine-m volt olyan tündéri, és elorozta az egyik cserekönyvemet, és csak hosszas szuggerálás után adta csak vissza. A kisördögje!

Az utolsó dedikálásra 14.15 körül került sor, mikor is Szilágyi Zoli dedikálta az Acélgólemet. Én pedig igen, megkérdeztem tőle, amit a blogposztban is emlegettem. Örültem magamnak azért, hogy eltaláltam részben... persze a könyvben ez sokkal összetettebb. Igen... jó pár háttérinfót megtudtam a második részről, ami elvileg már kétszer ekkora lesz. Sőt még egy új könyvről is infókat szereztem. Az egyetlen szomorú tény az volt, hogy az író nem szereti a történelmi regényeket. Azért eszembe jutott, hogy mi lenne, ha szeretné? (Mert ugyebár történelmi hitelessége igen kiemelkedő volt)

Ezután viszont rávettem magam a vásárlásra is (eddig a Holló fiúkat szereztem egy molycitól 1,000-ért, úgyhogy le voltam maradva ^^) 

Ehhez pedig a GABO/Ciceró kiadót választottam, ugyanis várólistám első helyeit az ő könyveik foglalják el:

így beszereztem Patrick Rothfuss: Bölcs ember félelme, Scott Westerfeld: Túlvilágok és Gayle Forman: Itt voltam könyvét.

A shopping után ismét kimentünk, és elmentünk fagyizni! Ó Dearies, mennyire finom volt az! Fehércsokis-epres és citromos... nyami, imádtam. 

Ezután már csak pár percre mentünk vissza, ahol is Fumaxnál felvásároltam egy Tövisek királyát. Majd megkérdeztük Petit, hogy beállhatnánk egy képre a készlet elé. Mit mondjak... Nadine barátnémmal imádjuk a Fumaxot, úgyhogy fangirl énünk kiélésre került. :)

Végül visszatértünk a Főnixhez (akik egy helyen voltak a Fumaxxal, úgyhogy nem volt nagy séta), elbúcsúztunk Zolitól, és indultunk is.

És itt adtam extra hálát, hogy hárman voltunk. Ugyanis a válltáskám annyira nehéz volt, hogy ketten kellett cipelnünk (és közben még a másik kezemben cipeltem egy szatyornyi könyvet). 

Szóval ma izomlázam van teljes egészében. 

Viszont a Könyvfesztivál idén is nagyszerű élmény volt; elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy találkozhattam barátnéimmal, hogy megismertem Petit, Zsoltot és Attilát; hogy ismét találkoztunk Zolival - és hogy elviselt minket, mikor totál random beállítottunk -, hogy van közös képem Likó Marcellal... és persze, hogy ennyi könyvet beszerezhettem!

Hogy mennyi könyvet is hoztam haza a cserékkel, blogos dolgokkal és vásárlásokkal együtt?

És ismét betelt a könyvespolcom... pedig 15 könyvet eladtam/cseréltem... valamit kezdenem kell a hellyel.