Frannie Langton, a hajdan rabszolgasorban élő cseléd ellen brutális kettős gyilkosság a vád: a hatóságok szerint megölte gazdáját, a tudós George Benhamt és annak különc francia feleségét, Marguerite-t. Sorjáznak a terhelő tanúvallomások, melyekben Frannie csábítóként, boszorkányként, mesteri cselszövőként és szajhaként jelenik meg.
Frannie azonban azt állítja, hiába múlik rajta az élete, képtelen felidézni, mi történt azon a végzetes éjszakán. Van azonban valami, amit el tud mondani: saját, kiszolgáltatott és hányattatott életének történetét, mely egy jamaikai ültetvényen kezdődött, ahol gazdája, egy velejéig romlott tudós szörnyű kísérleteiben segédkezett, és amely könnyen lehet, hogy az akasztófán ér véget.
Vallomása megpecsételheti a sorsát, ugyanakkor az igazság olyan bűnöket is leplezhet, melyek borzalmasabbak akár a gyilkosságnál is…
A Libri kiadónak hála idén magyarul is megjelent a jamaicai származású Sara Collins debütáló műve, a Frannie Langton vallomásai. A Costa Book Awards legjobb első regénynek járó díját is elnyert mű a címszereplő személyes vallomásán túlmutatva a rabszolgaság intézményének borzalmaira is rávilágít. Játsszatok velünk, hiszen a kiadó jóvoltából két szerencsés olvasónk meg is nyerheti a könyv egy-egy példányát.
Az egyik legkedveltebb írónőim közé tartozik Margaret Atwood, ezért ha valahol azt látom, hogy az ő egyik művét idézi egy regény, az felkelti az érdeklődésem. Párosítva ezt egy szemkápráztatóan szép borítóval, Sara Collins debütáló regénye hamar felkerült a várólistámra.
A mű legnagyobb erőssége, hogy a borító híven tükrözi Sara Collins írásmódját. Az írónő prózája ugyanis szívbemarkolóan gyönyörű volt. Folyamatosan meg kellett állnom egy-egy pillanatra, hogy megemésszem néhány mondatát. Szívemnek alapvetően kedves a részletes, elbűvölő leírás, amikor a szerzők egy-egy szóval világokat elevenítenek meg; ez pedig itt is megtörtént. Az írónőnek köszönhetően ott találtam magam a Paradicsomban, a börtöncellában, illetve Levenhallban. Ugyanakkor az írónő meg tudta őrizni az egyensúlyt, s nem lett túlírt a kötet.
Bármennyire is csodálattal töltött el a próza, nagyjából 150 oldal után, miután a főszereplőnk, Frannie, Angliába érkezik, disszonánssá vált az egész. Habár a helyszínek élethűen jelentek meg számomra, azt, hogy a 19. század első felében járunk, nem éreztem. A szépséges környezetről kiderült, hogy csupán egy színházi előadás része. A modern világ és gondolkodásmód beszivárgott a kötetbe, és elvette minden hitelességét. Ezzel pedig sokat romlott az olvasási élmény számomra. Attól, hogy pár pillanatra megjelennek olyan képek, amik utalnak a korszakra (például a vallásosság hatására a tudományra), a főszereplő gondolatai tönkretették ezt az illúziót. Mintha egy időutazó került volna a múltba.
A regény központi témája a rasszizmus és a mizogínia. Frannien keresztül az írónő néhol extrémbe átmenő álláspontot jelenített meg – például a rabszolgaellenes csoportokat a rabszolgatámogatókhoz hasonlította, csak más céllal. Kissé kényelmetlenül éreztem magam olvasás közben, holott Frannie gondolatai logikusak voltak, a helyzetéből kiindulva teljesen érthetők is. Az extrémitásokkal szembeni tartózkodásom viszont nem hagyott nyugodni.
Nagy meglepetés volt számomra az is, mikor megtudtam, hogy ez egy LMBT történet. Ennek a szálnak a bevezetése egy kissé kidobott a könyvből, mivel ekkor világosodtam meg arról, hogy miért érzem disszonánsnak a könyvet. Ahogy az írónő ezt a történetszálat kezelte, nagyon modern hozzáállást tükrözött.
A történetnek elsősorban a felépítése volt érdekes. Részben Frannie börtönben írt „vallomását” olvashatjuk, amelyek hét éves korától indítanak, részben viszont egyes karakterek tanúvallomásaiból kapunk részletet. Ez utóbbiak folyamatosan előrevetítenek, így fenntartva az olvasóban egyfajta várakozást, hogy megtudja, Frannie miként élte meg a külső karakterek által elmondottakat. Leginkább az tetszett ebben, hogy sokszor több mint 50 oldal is eltelt, mire egy korábban említett apróság előkerült, s megérthettük, mi-miért történt.
Úgy gondolom, a karaktereket az írónő megfelelően kidolgozta. Mindegyik szereplőnek megvoltak a sajátos személyiségjegyei, amelyek egyedivé tették őket. Nem mondhatnám, hogy bármelyikük is közel került volna hozzám, de egyikük sem tartozik a felejthető kategóriába.
Mindent összevetve, Frannie Langton vallomásai egy bátor és jól sikerült első regény volt. Nem hasonlítanám az Alias Grace-hez, mivel az sokkal összetettebb ennél a műnél, önmagában viszont egy hangulatos, mondanivalóval rendelkező olvasmány gyönyörű prózával. A regényt elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik a sorstörténetek megspékelve egy kis misztikummal.
Könyv adatai
Eredeti cím: The Confessions of Frannie Langton (2019)
Kiadó: Libri (2020)
Oldalszám: 444
Mivel a Frannie Langton vallomásai majdnem kétszáz évvel ezelőtt játszódik, szeretnénk titeket egy kis időutazásra hívni. Az állomásokon egy-egy rövid meghatározást olvashattok, ami a történet témájához kötődő személyre, fogalomra vagy dátumra utal. A feladatotok annyi lenne, hogy a helyes megfejtést (nevet, fogalmat vagy évszámot) beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő helyére. A helyesen válaszolók közül két szerencsés megnyerheti a könyv egy-egy példányát.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
04/27 Flora the Sweaterist
04/28 Booktastic Boglinc
04/29 Pandalány olvas
04/30 Always Love a Wild Book
05/01 Readinspo
05/02 Csak olvass!
05/03 A Szofisztikált Macska
05/04 Olvasónapló
05/05 Könyv és más
05/06 Utószó
05/07 Booktastic Boglinc - extra
„Amikor az ember visszatekint valamire, az idő mintha magába omlana, ahogy a földgöröngyök visszagurulnak az épp kiásott gödörbe.”
A mű legnagyobb erőssége, hogy a borító híven tükrözi Sara Collins írásmódját. Az írónő prózája ugyanis szívbemarkolóan gyönyörű volt. Folyamatosan meg kellett állnom egy-egy pillanatra, hogy megemésszem néhány mondatát. Szívemnek alapvetően kedves a részletes, elbűvölő leírás, amikor a szerzők egy-egy szóval világokat elevenítenek meg; ez pedig itt is megtörtént. Az írónőnek köszönhetően ott találtam magam a Paradicsomban, a börtöncellában, illetve Levenhallban. Ugyanakkor az írónő meg tudta őrizni az egyensúlyt, s nem lett túlírt a kötet.
„Bizonyos helyzetekben ugyanolyan szégyen harcolni valami ellen, mint elfogadni.”
A regény központi témája a rasszizmus és a mizogínia. Frannien keresztül az írónő néhol extrémbe átmenő álláspontot jelenített meg – például a rabszolgaellenes csoportokat a rabszolgatámogatókhoz hasonlította, csak más céllal. Kissé kényelmetlenül éreztem magam olvasás közben, holott Frannie gondolatai logikusak voltak, a helyzetéből kiindulva teljesen érthetők is. Az extrémitásokkal szembeni tartózkodásom viszont nem hagyott nyugodni.
Nagy meglepetés volt számomra az is, mikor megtudtam, hogy ez egy LMBT történet. Ennek a szálnak a bevezetése egy kissé kidobott a könyvből, mivel ekkor világosodtam meg arról, hogy miért érzem disszonánsnak a könyvet. Ahogy az írónő ezt a történetszálat kezelte, nagyon modern hozzáállást tükrözött.
A történetnek elsősorban a felépítése volt érdekes. Részben Frannie börtönben írt „vallomását” olvashatjuk, amelyek hét éves korától indítanak, részben viszont egyes karakterek tanúvallomásaiból kapunk részletet. Ez utóbbiak folyamatosan előrevetítenek, így fenntartva az olvasóban egyfajta várakozást, hogy megtudja, Frannie miként élte meg a külső karakterek által elmondottakat. Leginkább az tetszett ebben, hogy sokszor több mint 50 oldal is eltelt, mire egy korábban említett apróság előkerült, s megérthettük, mi-miért történt.
Úgy gondolom, a karaktereket az írónő megfelelően kidolgozta. Mindegyik szereplőnek megvoltak a sajátos személyiségjegyei, amelyek egyedivé tették őket. Nem mondhatnám, hogy bármelyikük is közel került volna hozzám, de egyikük sem tartozik a felejthető kategóriába.
Mindent összevetve, Frannie Langton vallomásai egy bátor és jól sikerült első regény volt. Nem hasonlítanám az Alias Grace-hez, mivel az sokkal összetettebb ennél a műnél, önmagában viszont egy hangulatos, mondanivalóval rendelkező olvasmány gyönyörű prózával. A regényt elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik a sorstörténetek megspékelve egy kis misztikummal.
Könyv adatai
Eredeti cím: The Confessions of Frannie Langton (2019)
Kiadó: Libri (2020)
Oldalszám: 444
Nyereményjáték
Mivel a Frannie Langton vallomásai majdnem kétszáz évvel ezelőtt játszódik, szeretnénk titeket egy kis időutazásra hívni. Az állomásokon egy-egy rövid meghatározást olvashattok, ami a történet témájához kötődő személyre, fogalomra vagy dátumra utal. A feladatotok annyi lenne, hogy a helyes megfejtést (nevet, fogalmat vagy évszámot) beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő helyére. A helyesen válaszolók közül két szerencsés megnyerheti a könyv egy-egy példányát.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
1825-ben az Egyesült Királyság uralkodója.
További állomások
04/28 Booktastic Boglinc
04/29 Pandalány olvas
04/30 Always Love a Wild Book
05/01 Readinspo
05/02 Csak olvass!
05/03 A Szofisztikált Macska
05/04 Olvasónapló
05/05 Könyv és más
05/06 Utószó
05/07 Booktastic Boglinc - extra
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése