Romsics Ignác: Magyar rebellisek

Romsics Ignác új kötete a magyar történelem elmúlt ezer évének 11 lázadó, vagyis rebellis csoportjával foglalkozik, kezdve az utolsó pogányokkal és befejezve az 1989-es rendszerváltókkal. Minden egyes tanulmány három alapvető kérdés megválaszolására törekszik: szociálisan kik voltak, honnan jöttek a rebellisek; miért lázadtak fel; és mit akartak, mire törekedtek. A válaszok mélysége és bizonyítottsága döntően a forrásadottságok függvénye. Az „utolsó pogányok” és még a középkori paraszfelkelések vezetői és résztvevői esetében is nagy mértékben feltételezésekre vagyunk utalva. Időben előre haladva a források köre egyre bővül, s a 20. század esetében már szinte áttekinthetetlenül sok releváns dokumentum áll rendelkezésre. Ez az oka annak, hogy az utolsó három tanulmány, vagyis a 19-es népbiztosokkal, az 56-os felkelő vezérekkel és a 89-es rendszerváltókkal foglalkozók terjedelme két-háromszorosa a korábbiaknak. Számos más munkájához hasonlóan a szerző elsősorban ezt sem csak az egyes korszakok kutatóinak, hanem a magyar történelem iránt érdeklődök lehető legszélesebb körének szánja és ajánlja.

Tovább olvasom →

5 ok, hogy felfedezd Stanisław Lem Pirx pilóta kalandjai könyvét

A nem túl távoli jövőben Lem víziója szerint az emberiség lassanként meghódítja a Naprendszert – a Holdon telepek vannak, egy Mars-utazás már rutinmunka –, de maga az ember ugyanolyan esendő és törékeny lény, mint volt mindig a történelemben.

Pirxnek, a remek pilótának így aztán nemcsak a kozmosz irdatlan távolságaival és az időnként rendetlenkedő űrhajókkal kell megbirkóznia kalandjai során, hanem azzal is, amikor saját tudata űz gonosz tréfát vele. Vagy egy elromlott robottal, melynek áramköreiben rég halott űrhajósok személyiségének töredékei élnek tovább, s az éjszakánként felhangzó titokzatos morzejelekben újra meg újra végigélik tragédiájukat… És azokkal a tökéletesen emberi külsejű robotűrhajósokkal, melyek (vagy akik?) hideg terveket szövögetnek próbaútjukon, ahol senki sem tudhatja a másikról, robot-e vagy ember…

Tovább olvasom →

Stanisław Lem: Az Úr Hangja

"Alkalmazkodóképességünk arra vezet, hogy mindent elfogadjunk – ez az egyik legnagyobb veszély. A tökéletesen alkalmazkodó lények nem ismerhetnek erkölcsi határokat."

Hogy Az Úr hangja a sci-fi irodalom egyik klasszikusa, azzal nem sokat mondanánk. A nagy klasszikusok közül is kiemelkedő gondolati gazdagságú regény, amely az egyik legnagyobb kérdést, az idegen civilizációkkal való kapcsolatteremtés lehetőségét… vagy lehetetlenségét vizsgálja. Azt, hogy vajon egyedül vagyunk-e a néma univerzumban, s ha mégsem, akkor mit tennénk… na nem az UFÓ-kkal, hanem egy rejtélyes, de mindenképpen értelmes üzenettel, amely egyszer csak elérkezik hozzánk a világűr mélyéről.
Az üzenet egy neutrínósugárzás, amelyről a tudósok viszonylag gyorsan felfedezik, hogy különféle módokon felhasználható, talán még katonai célokra is. De hogy ki küldte, és milyen céllal, az olyan rejtély, melynek megoldására számos tudományterület legjobb szakértői dolgoznak ki észszerű vagy épp észbontó hipotéziseket… S mindezt egy olyan zseniális elbeszélő meséli el, akinek személyisége – önmaga számára is – különös rejtély: miközben az idegen civilizáció (vagy a Teremtő?) üzenetét kutatja, egyúttal saját érzelmeiben is próbál rendet tenni.

Tovább olvasom →

Romsics Ignác: A ​Nagy Háború és az 1918–1919-es magyarországi forradalmak

2018-2019 ​a magyar emlékezetkultúrában többszörösen kerek évforduló. Száz évvel ezelőtt, 1918 őszén fejeződött be az első világháború, amely addig nem tapasztalt mértékű anyagi és emberi veszteségekkel járt. Az ellenségeskedés megszűnésével párhuzamosan felbomlott az Osztrák-Magyar Monarchia, és idegen hadseregek kezdték megszállni a történelmi Magyarország részben nemzetiségek által lakott peremterületeit. Eközben két forradalom söpört végig az országon: először, 1918 októberétől a Károlyi Mihály vezette demokratikus jellegű, majd 1919 márciusától a Kun Béla nevével fémjelzett szovjet típusú. Mindkettő elbukott, és 1919 őszétől a konzervatív-nemzeti beállítottságú Horthy-rendszer kezdett kialakulni. Nagy sikerű életműsorozatának harmadik kötetében Romsics Ignác a 20. századi magyar történelem eme sorsdöntő eseményeivel foglalkozik – a tőle megszokott tárgyilagossággal és kiegyensúlyozottsággal. A könyv néhány tanulmánya még a rendszerváltás előtt, az 1970-es években született, míg a többi – így például a Nagy Háborúval foglalkozó és a Magyarország 1918–1919-ben című írása – az utóbbi években.

Tovább olvasom →

Bödőcs Tibor: Addig se iszik

„Mikor a szerzőt megismertem, még nagyképűen vallotta: „Hárman nem írunk: Szókratész, Jézus és én.” Aztán megtört, és írni kezdett, paródiákat, persze – és megállt a kanál a levesben, de úgy, hogy a fal adta másikat. Úgy vágytunk erre a hangra ebben a karót nyelt, szürke, humordeficites honi literatúrában, mint egy falat kenyérre. Bödőcs írásaiban a páratlan irodalmi műveltség találkozik az igazi humorral Karinthy boncasztalán. Apját kérdezték, mit szól, hogy fia már ír is. „Addig se iszik” – válaszolta a bölcs öreg, és igaza volt: Tibor írás közben sose iszik. (Hmm…) Mert ilyen az irodalom: nevel, tanít, szórakoztat – és amíg írunk vagy olvasunk, addig se iszunk. Tisztelet a kivételnek. Fogadják tehát szeretettel az irodalmi paródia Lemmyjét, a magyar humor Billy, a Kölyökjét, a búcsúszentlászlói Rabelais-t. „Tessék mosolyogni!” “

Tovább olvasom →