2013. szeptember 17., kedd

James Dashner: Az útvesztő

"Fussatok, mintha az életetek múlna rajta, mert így is van."

Egy méltánytalanul elhanyagolt könyv, Dylan O'Brien és a szenvedély, amellyel imádom ezt a sorozatot.

Sorozat: The Maze Runner #1

Fülszöveg: Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül.
EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK…
…megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is.


Valamiért úgy érzem, hogy a Maze Runnert körülvevő külföldi hype nem igazán jellemző a magyar kiadásra. Úgy gondolom, az Útvesztő valahogy elveszett a sok-sok ya disztópia között (mondjuk még mindig sokkal jobb a helyzet, mint a számomra legkedvesebb Chaos Walking trilógiával).

Azt viszont nem tudom, hogy miért nem jött át ez a hype, ugyanis ez az egyik leg-leg-leg-leg-legfantasztikusabb disztópia, amit valaha olvastam! Már az első oldaltól kezdve a rabja lettem, és ez az érzés azóta is tart (második kötet közepén járok). Nem is tudom, hogyha sorrendbe kellene állítanom, hogy miért ez az egyik kedvenc könyvem, a világfelépítés, a történet vagy a karakterek lennének-e, amellyel kezdeném. Mindhárom kulcselem a helyén volt, sőt megvolt az a plusz is benne, ami a "jó regényből" különlegeset varázsolt.

De kezdjük a legelején. Thomassal együtt arra ébredünk, hogy a keresztnevünkön kívül semmire nem emlékszünk, és egy olyan világban találjuk magunkat, amelyben megszoksz, vagy meghalsz. Ez már magában érdekes alap, de erre még rájön, hogy az új világod egy tisztásszerűség egy hatalmas útvesztő közepén.

Azért ez nem a megszokott helyszín disztópiás regényekhez, ugye?

Bónuszpont jár azért is, mert az író fokozatosan adagolva válaszol meg nekünk minden kérdést, ami a helyszínnel kapcsolatban támadhat bennünk, és úgy, hogy konkrét történetelemet is köt hozzá. Magyarul, az események közben kapunk válaszokat. Tudom, hogy ez úgy tűnhet a leírás alapján, hogy pont akkor tudnak meg valamit a karakterek, mikor szükségük van rá, de nem ez a helyzet a Maze Runnerben. És elsősorban azért más itt a helyzet, mert Thomas ugyanannyit tud, mint mi magunk, vagyis ő is ugyanúgy/ugyanakkor tud meg valamit, mint mi - és főleg saját tapasztalás alapján.

Röviden összefoglalva, a háttérvilág egyedi, megannyi lehetőséget tartalmazott, amit az író a végletekig kihasznált.

Azért nem mondom, hogy minden annyira tökéletes volt - nekem két kérdésem továbbra is van, és mindkettő így kezdődik: hogy lehet, hogy nem vették észre két évig...? A befejezések a regény két fontos aspektusát foglalják magába, így hatalmas SPOILER jel:
a. hogy nem vették észre két évig, hogy a útvesztő mintázatát így is lehet nézni?
b. hogy nem vették észre két évig, hogy az a "lyuk" ott van?
SPOILER vége

És itt is a történet kérdése. A Maze Runner elsősorban egy túlélő regény, ahol a szereplők folyamatos változóknak vannak kitéve. Ami ezt számomra mégis különlegessé, hogy a narrátor a Hamis emlékek főszereplőjéhez hasonlóan emlékek nélkül kerül egy ismeretlen helyre, ami kissé megbízhatatlan narrátorrá teszi őt.

Ha magát az események alakulását nézzük, ez a legegyszerűbb véleményem: Azt a mindenit! Nagyon sok minden történik, a cselekmény izgalmas, pörgős, intenzív és legfőképpen nyomot hagyó. Már igazán régen volt, hogy egy negyed könyvön át azért könyörögtem, hogy legalább a kedvenc szereplőm életben maradjon. Mert igen, James Dashner nem kíméli a karaktereket, és nagyon könnyen képes búcsút inteni nekik.

És, ha már karakterek. Itt vallomások következnek, mert egyszerűen majdnem minden szereplővel kialakult valamilyen érzelmi kapcsolatom.
Vallomás 1: A regény elején egyáltalán nem kedveltem Thomast, enyhén nagyképűnek tartottam. Szerencsére ez később változott, s szinte teljesen megkedveltem őt.
Vallomás 2: A kedvenc karakterem Newt, és a regény nagy részében azért rimánkodtam, hogy túlélje. Főleg a végén.
Vallomás 3: Nem sírtam ezen a részen, de nagyon közel voltam hozzá.
Vallomás 4: Kissé furcsának tartottam Thomas bizonyos fokú nemtörődömségét a karakterek 70%-hoz.
Vallomás 5: Vajon mi történt azzal a 20 szereplővel?
Vallomás 6: Ritkaságszámba megy, de megkedveltem a női főszereplőt, Teresat. 

Végül pár szó a fő motiválóerőmről, a filmről és Dylan O'Brienről (forrás). Anno nemet mondtam erre a könyvre, azonban pár hónapja kiderült, hogy Dylan kapta a főszerepet a Maze Runner filmváltozatában. Mondanom sem kell, hogy ez a tény, s a jobb oldali fénykép minden maradék kétségemet is elsöpörte és ez az én indokolatlant indokom, hogy berakhassak róla egy képet.
A film egyébként 2014. februárjában kerül a mozikba. Nagyon-nagyon várom, és Nancyvel elsők leszünk a sorban, hogy láthassuk. :)
Update: Ahová Gigusz is jön velünk, bár őt nem Dylan vonzza. Még.


Végszónak pedig: Ha szeretnétek egy érdekes, izgalmas és nagyszerűen megírt disztópiás / poszt-apokaliptikus regényt olvasni, adjatok ennek a szépségnek egy esélyt.

Könyv adatai
Eredeti cím: The Maze Runner (2009)
Kiadó: Cartaphilus
Oldalszám: 362

10 megjegyzés:

  1. Az tuti! Ott fogunk toporogni a mozi bejáratánál! :D

    VálaszTörlés
  2. Én is húzódoztam, hogy elolvassam-e a könyvet, de aztán nagyon örültem neki, hogy bizalmat szavaztam, végre egy olyan regény volt, ami tényleg meg tudta mozgatni az agyamat. :D

    *SPOILER* Hát, szerintem az első kérdésedre az a a válasz, hogy pont azért nem vettek észre, mert nem úgy nézték. :D Az ember agya már csak olyan, hogy ha vár valamilyen eredményt ( a térképpel kapok egy útvonalat a kijárathoz), akkor nagyon nehezen jön rá, hogy nem azt és nem úgy kell néznie. *SPOILER VÉGE*

    VálaszTörlés
  3. Igen, annyira különleges, és a folytatása! Ajaj! :)
    SPOILER-re:
    Van benne valami, csak nekem kissé erőltetettnek tűnt a dolog. Bár nem igazán érdekelt, történtek akkor fontosabb dolgok is. :D

    VálaszTörlés
  4. ÉS ÉN? ÉN NEM MEGYEK MOZIBA?

    VálaszTörlés
  5. De te is jössz, de te nem Dylanen fogsz sikítozni. :DD

    VálaszTörlés
  6. :D Nem tudhatod. A végén rákattanok.

    VálaszTörlés
  7. Ha ez történik, az csoda lesz. :P De kedvedélt update-ltem a bejegyzést. :D

    VálaszTörlés
  8. Nana! Dylant nem adjuk olyan könnyen :D Ahhoz meg kell nézned a teen wolfot elejétől a végéig :P Ez a minimum xD

    VálaszTörlés
  9. @Nancy: :D Hah, sorry, azt soha, senkiért. Elég volt az első évad.

    @abstractelf: yesss. :D köszi.

    VálaszTörlés
  10. @Gigi : Akkor nincs Dylan :P xD

    VálaszTörlés