2013. november 27., szerda

Susan Ee: Angelfall - Angyalok bukása

"Egy hangya vagyok a mezőn, ahol istenek csatáznak. Itt nincs helye a büszkeségnek vagy önérzetnek. Még a túlélésnek is épp csak alig akad."

Sorozat: Penryn & the End of Days #1

Várható megjelenés: 2013. december 15.

Hat hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn bármit megtenne, hogy visszaszerezze a húgát.
Bármit. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal.
Raffe félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, haldokolva hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány kell, hogy megmentse az életét.
Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok erődítményébe, ahol a lány mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségeinek könyörületességére bízni magát, hogy újra ép és egész lehessen.


Az Angelfallal még 2012-ben ismerkedtem meg, miután folyamatosan kiemelkedően pozitív kritikákat olvastam a könyvről. Kissé bizonytalan voltam, mert a hype-s könyvek nekem nem mindig jönnek be *khm Fallen khm Angyalsors khm*, így annyira nem is siettem az olvasással. 
Amit utólag nagyon bánok, ugyanis minden igaz volt... az Angelfallt legrövidebben így lehetne összefoglalni: wow!

Világfelépítés


Nagyon durva, nagyon részletes és egyszerűen kiválóan kidolgozott világgal rendelkezik az Angelfall. Élveztem, hogy az angyalokat valóban új szemszögből ismerjük meg, és a szexiségüket leszámítva nagyon sokban változtak az eddig megismertekhez képest.
Imádtam, hogy az írónő miként mosta el a jó és rossz közti határokat, és olyan úgymond tabukról írt, amelyeket filmekbe/TV sorozatokba (de szerintem még regényekbe) is csak felettébb ritkán raknak be.
Nem tudom, közületek hányan ismeritek az Amerikai Horror Storyt. De dearies, ez bizony beleillett volna az egyik epizódjába. Ahogy haladtam előre, és ismertem meg egyre jobban a világot, hogy ki mire képes, úgy sikerült egyre inkább elborzadnom. Az írónő annyira intenzíven és felettébb deskriptíven, élénk képeket használva írja le a szörnyűségeket, hogy bizony néha meg kellett állnom az olvasásban, hogy kiverjem a mentális képeket a fejemből.
Nagyon szerettem még a fantasy + disztópia/poszt-apokaliptikus műfaj összemosását (eddig csak a The Immortal Rules-t olvastam, ami hasonló műfajú), és különösen azt, hogy illettek egymáshoz, és a könyvben a két elem egy fantasztikus világot alkot.

"Tetszik az elszánt vezér alakja, aki majd kivezet minket a sötétségből. Magával ragad a lehetőség gondolata, hogy része legyek valami nagynak, valami fontosnak, hogy olyanokat kövessek, akik igazi hősökké válnak majd.
Csakhogy, ez nem az én dolgom. Az én dolgom, hogy visszahozzam a húgomat, épen és egészségesen. Az én dolgom, hogy az anyámat távol tartsam a bajtól, és biztonságos helyre tereljem. Az én dolgom, hogy etessem, és fedél alá juttassam, ami a családomból megmaradt. És amíg ezt végérvényesen el nem rendezem, addig nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy távolabbra tekintsek, hogy romantikus hősök és félistenek háborújába ártsam magam."


Történet

Felettébb olvastatta magát a regény, fenntartotta az érdeklődésemet, sőt fokozatosan növelte, ahogy egyre közelebb jutottunk San Franciscohoz. Tetszettek a fordulatok, és komolyan mondom, felét még csak nem is sejtettem - el sem tudtam volna képzelni, hogy az írónő ide vezeti a történéseket és emiatt, akárhányszor ránézek a folytatása borítójára, elkapnak az érzelmek.  
Szerettem még, hogy a szereplőknek nem adatott meg a nyugalom, hogy az írónő nem finomkodott velük, és kímélte meg őket attól a ronda világtól, amelybe küldte őket. 

Ha csak az alapokat tekintem, mindössze azt látjuk, hogy egy kiszabadítós-túlélős-kölcsönös összefogásos-forradalmas könyv, de a felszín alatt annyival több. És mindössze az Angelfall alapján annyi kérdésem van, és képtelen vagyok bármit is biztosra venni.

Ezt pedig imádom.

"Arra hajlamos vagyok, hogy gondolkodás nélkül kinyissam a számat, de soha nem kezdek verekedést anélkül, hogy végiggondolnám."

Karakterek

IMÁDOM PENRYNT! Szerintem milliószor elmondtam a főhősnőkkel való viszonyomat, de Penryn! Egyszerűen képtelen voltam nem kedvelni. Egy igazán bátor, független, erős és felelősségteljes lány, aki igazi túlélővé edződött. 
Ráadásul mindaz a szörnyűség, amin keresztül kellett mennie már gyermekként, és mindaz a fájdalom, amin az első rész során kellett szembenéznie. Tényleg annyira sajnáltam szegényt, és folyton azért drukkoltam, hogy valami sikerüljön neki, hogy egy cseppnyi boldogságot megérezhessen abban a világban, amely olyan sok mindent elvett tőle. 
Nagyon értékeltem, hogy igazából konkrétan sosem panaszkodott, és minden egyes érzelméről képes voltam elhinni, hogy őszinte - ahogy ez a lány is.

Raffe. Amellett, hogy jóképű, sokat félmeztelen és az enyém, kijelenthetjük, hogy ő sem az az üresfejű szépfiú, akinél nem értem egyszerűen, hogy lehet álompasi. Nem, Raffe különleges. És ezt nem csak úgy mondom, mert lenyűgözött a külseje (nem igazán, minden második könyves férfi főszereplő jóképű, úgyhogy ennél több kell ahhoz, hogy megszeressek valakit). Raffe szintén tudja, milyen a fájdalom, milyen mikor elárulják, és elveszíti az élete értelmét gyakorlatilag. Néha forgattam a férfiún a szemem, hogy adja a távolságtartót, de közben egyértelmű, hogy a belső nem takarja teljes mértékben azt, amit előad magáról.

A többi szereplőről felettébb vegyes véleményem van. Elég kevesen emelkedtek ki, de a gonosz az TÉNYLEG gonosz, és dearies, rettegek, mi lesz, ha véletlenül ő győzedelmeskedne.

"Nem engedhetem meg magamnak a luxust, hogy másra támaszkodjak, főleg nem egy angyalra."

Romantika

Valaki tartson meg, és árulja el, miért nem lehet felnőtt könyv. Akkor minden annyival könnyebben megoldódna, vagy nem tudom. De legalább jobban kiélhetnék a szerelmüket - bár amilyen szerencsém van, biztosan a Tündérkrónikákhoz hasonlatos lenne. És egyébként olyan is. Tudtam, hogy vonzódnak egymásnak, EGYÉRTELMŰ volt, hogy ott a kémia, és csak egy icipicit kéne közelebb menniük egymáshoz, de nem. Véletlen sem kaptam eleget ebből. 
Igen, ilyen sem volt, hogy a romantika minoritása miatt panaszkodom, de  egyszerűen imádtam őket együtt látni, és kiválóan kiegészítik egymást.

Összesítve

Gondolom sejthető, mennyire imádtam ezt a regényt és minden aspektusát. Azt azért megjegyezném, hogy egyedül a fogalmazás miatt nem éreztem 5*-osnak, de azon túl az egyik legeslegjobb angyalos könyv, az egyik legkülönlegesebb és részletesebb világfelépítés, amihez szerencsém volt, amelyhez bónuszba még két igazán szerethető és erős főszereplő is társult. 



Könyv adatai
Eredeti cím: Angelfall (2011)
Kiadó: Könyvmolyképző (2013)
Oldalszám: 344

A Folytatásról

Sorozat: Penryn & the End of Days #2
Cím: World After

Mikor egy csoport elkapja Penryn húgát, Paige-t, azt gondolva, hogy a lány szörnyeteg, az incidens mészárlássá fajul. Paige eltűnik. Az emberek rettegnek. Anya szíve darabokban.
Penryn San Francisco utcáit járva kutat Paige után. Miért ilyen üresek az utak? Hova tűnt mindenki? Kutatása az angyalok titkos tervéhez szükséges központhoz vezet, ahol a lány megismerkedik az angyalok tervével, és megérti, meddig is képesek elmenni.
Eközben Raffe a szárnyait keresi, nélkülük ugyanis nem csatlakozhat az angyalokhoz, és nem válhat vezetőjükké. Mikor döntést kell hoznia arról, hogy a szárnyait szerzi-e vissza vagy segít Penrynnek életben maradni, vajon mit választ?

Blogturné Extra: Lazy Friday Susan Ee-vel

Nyereményjáték

Itt az ideje leporolni a jóvágású angyalfiúk témakörébe tartozó ismereteiteket! Ha szeretnétek megnyerni az Angelfall - A bukás könyvek egyikét, akkor nincs más dolgotok, mint kitalálni, hogy az egyes blogokon található idézeteket, melyik ismert angyalfiú mondhatta.
Az én fiúkámról már olvashattatok a blogon (ez a bónuszsegítségem :))

“Hízelgő, hogy úgy érzed, mintha lenne köztünk valami kapcsolat. De nem kell kitalálnod mindenféle elfeledett közös múltat, csak mert fel akarod hívni magadra egy srác figyelmét.”



További állomások

11/26. Angelika blogja
11/27. Always Love a Wild Book
11/28. MFKata gondolatai
11/29. Deszy könyvajánlója
11/30. Dreamworld
12/01. Kelly & Lupi olvas
12/02. Nem harap a...
12/03. Insane life
12/04. Könyvszeretet
12/05. Függővég

4 megjegyzés:

  1. Az a baj, hogy ezzel a bejegyzéssel simán meggyőztél, hogy ez a könyv nekem kell. Főleg Raffe miatt xD

    VálaszTörlés
  2. Ezzel egyáltalán semmi baj nincs szerény kis véleményem szerint. :DDD Alig várom, hogy olvasd! *.*

    VálaszTörlés
  3. Annyi vele a bajom, hogy megint egy könyvvel (ha sorozat, akkor rosszabb esetben több könyvvel) nő a már amúgy is végeláthatatlan várólistám... :D De, ha tényleg annyira jó a könyv, akkor üsse kavics :D

    VálaszTörlés
  4. Ha ez valamit számít, most olvasom a 2. részét, és az is tetszik eddig. Most indulnak be ott az események. :)))

    VálaszTörlés