"A Near-i boszorkány egy mese, amivel a gyerekeket ijesztegtetik.
Ha a szél éjszaka megszólít, tilos hallgatnod. A szél magányos, és mindig társaságot keres.
Nincsenek idegenek Near városkájában."
Ezek olyan igazságok, amiket Lexi egész életében hallgatott.
Mikor azonban egy valódi idegen – egy fiú, aki úgy tűnik el mint a füst – jelenik meg az otthona előtti mezőn egy éjjelen, a lány tudja, hogy többé nem igaz a mondás.
A következő éjjelen Near gyermekei kezdenek eltűnni az ágyaiból, és a titokzatos fiút kezdik gyanúsítani. Ő mégis ragaszkodik ahhoz, hogy segítsen Lexinek megtalálni őket. A lány pedig úgy érzi, megbízhat benne.
Ahogy a gyermekek vadászata egyre intenzívebb lesz, Lexi úgy érzi, többet kell megtudnia a boszorkányról, amely lehet több mint esti mese, a szélről, ami úgy tűnik, hogy éjszakánként a falakon keresztül beszél hozzá, és erről a névtelen fiúról.
Victoria Schwab neve nálam egyet jelent az „ez nagyon jó lesz” kategóriával. Bár eddig a The Near Witchen kívül az Archívumot olvastam (illetve most a Vicioust), az a regény annyira magával ragadott, hogy az írónő kedvencemmé vált. Ez a története, ami a debütáló könyve, pedig bebizonyította, hogy nem véletlenül.
A háttér
A The Near Witch egy tündérmese horrorisztikus alhanggal. Már a helyszínválasztás is mesébe illő – egy kis falu, ahol mindenki ismeri egymást, nincsenek idegenek, és létezik valami megmagyarázhatatlan a háttérben, amitől mindenki óv, és igyekszik figyelmen kívül hagyni.
Nagyon tetszett, hogy az írónő a helyszín leírásával, a megfogalmazással olyan hangulatot teremtett, mint a mesékben. És az az érdekes, hogy már ekkor érezni lehet, hogy nem lesz minden olyan rózsaszín és habos-babos, mint azt például a borító sugallja. Miért, gondolnád, hogy ez egy borongós történet? Én sem hittem eleinte.
„Minden másnak tűnik éjszaka. Határozottnak. Az ablakon túl a világ tele van árnyakkal, egymáshoz szorítva, megkönnyebbülve. Valahogy élesebbek, mint a nappali fényben. A hangok is élesebbek éjszaka. Sivítás. Reccsenés. Egy kisgyermek suttogása.”
És a boszorkányok? Értékeltem, hogy a falu egyszerre tekinti regének a létezésüket és mégis valahol tudják, hogy köztük élnek.
A történet
The Near Witch két szálon fut, amelyek végig szorosan összekapcsolódnak. Egyrészt az idegen, a titokzatos új fiú rejtélye, másrészt az érkezésével egy időben kezdődő gyermekrablások. Gondolom, sejtitek, miként fűződik össze a két szál a falusiak (és talán az olvasók?) fejében is, hiszen több mint gyanús ez a véletlen egybeesés. Persze, ha egyáltalán véletlennek tekinthetjük.
Emellett a két szál mellett megjelenik a Near-i boszorkány legendája is, miként élt, és miként végezte.
Úgy gondolom, a történet néhol elég egyértelmű, hatalmas fordulatok nem igazán fordulnak elő. Viszont a válaszkeresés a bennem felmerült kérdésekre, illetve az a néhol már kísérteties – borongós hangulat, amely körbeöleli a történetet, teljesen lekötötte a figyelmemet, és végig fenntartotta az érdeklődésemet.
A legnagyobb pozitívum a könyvvel kapcsolatban, az üzenete: Legyünk nyitottak, ne ítéljünk elsőre, és higgyünk a mesékben, mert néha valósággá válhatnak.
Karakterek és viszonyok
Hol volt, hol nem volt, létezett egy elzárt, kis közösség, ahol mindenki ismerte a másikat, és ahol idegeneknek nem volt helye. Ebben a kis faluban éldegélt Lexi is, aki különleges volt. Ő ugyanis hitt a szélben, hitt a mesékben, és nem félt esélyt adni egy idegennek. Kíváncsiság vezette? Nos, mindenképp ez is szerepet játszott benne, ugyanúgy, ahogy a bátorsága és jó szíve is, amelyet édesapjától örökölt.
Lexi élete távolról sem volt tökéletesnek mondható. Édesapját pár éve elveszítette, amit édesanyja a mai napig nem hevert ki, ráadásul valaki a húga életét is veszélyezteti. Lexi tudja, hogy meg kell védenie a kislányt, és megtudni, hova tűntek az elrabolt kisgyerekek.
Cole életéről nem sokat tudunk. Cole-nak hívják egyáltalán ezt a hamuból született fiút? És mit keres egy ennyire kicsi faluban? A falusiak számára ő idegen, veszélyforrás, aki elrabolta a gyermekeiket.
De vajon a falusiak mekkora része tudja, hogy Talán valaki… valami más áll a háttérben? És mi mindent áldoznának fel, hogy megtartsák titkaikat?
Személy szerint eléggé kedveltem Lexit. Ő tipikusan az a hősnő típus, aki tényleg küzd, és megtesz mindent azért, hogy a szeretteit, az ismerőseit megvédje. Ugyanakkor arra is hajlandó, hogy egy ismeretlenért szabályokat szegjen. Elég sokat gondolkodtam azon, hogy mennyire visszás ez a tette Lexinek, de nem tudom elítélni őt. Persze, néha fogtam a fejem, hogy ne csináld, vigyázz magadra! De mindezt azért, mert körülbelül mindenhez úgy álltam hozzá, hogy „úgysem fog sikerülni”. Sajnos, felettébb sokszor bejött… lehet nem kellett volna mantráznom.
Ami miatt viszont nem volt az az igazán extatikus élmény, az a romantika volt. Kövezzetek meg, de ebbe a komor környezetbe, ez a vattacukor – igen, tudom, hogy mese, de akkor is! Ne legyünk szerelmesek ilyen gyorsan. Persze, traumatikus események összekovácsolhatják az embereket, de ne. Ez annyira nem tetszett. Nem kellett nekem ebbe a regénybe romantika. Viszont olyan szempontból pozitívként is lehet értékelni, hogy legalább mindketten egy kis boldogsághoz juthattak a saját szomorúsággal és gyásszal teli világukban.
Erről viszont Stephen King jut eszembe, akinek egyik karaktere a következőket mondta: „Néha túl korán érik meg a gyümölcs, és a fagy elpusztítja. Milyen kár… milyen nagyon szomorú.” (Minden sötét, csillag sehol 128).
Összegezve a The Near Witch-et, egy részben aranyos, részben borús regényről van szó, amelyen még érződik, hogy bizony első regény, de az is hogy az írónő kiválóan ír. A történet érdekes, figyelemfelkeltő, a főszereplők könnyen megszerethetőek, a háttérvilág pedig egyszerűen lenyűgöző.
Könyv adatai
Eredeti cím: The Near Witch (2011)
Kiadó: Hyperion
Oldalszám: 282
További könyvek a "sorozatban"
Sorozat: The Near Witch #0.5
Cím: The Ash-Born Boy
Megjelenés: 2012
Megjegyzés: 61 oldalas kis novella Coleról, a The Near Witch története előtt.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése