"– Minden egyes porcikám fáj, Mott.
– Sok mindenen mentél keresztül. De idővel majd minden seb begyógyul.
– Nem a vágásokról és a zúzódásokról beszélek.
– Mint ahogy én sem."
Sorozat: Hatalom trilógia #3
A háború elérte Carthyát. Az ország minden ajtaján és ablakán bekopogtat. És mikor Jaron megtudja, hogy Vargan király, Avenia uralkodója, elrabolta Imogent, hogy térdre kényszerítse Carthyát, az ifjú király tisztában van vele, hogy az ő feladata, hogy vakmerő mentőakcióba fogjon. Ám minden, ami rosszul sülhet el, az úgy is történik.
Barátai szétszóródtak Carthyában és a környező országokban. Utolsó, kétségbeesett próbálkozásként, hogy megóvja országát a pusztító erejű veszteségtől, Jaron elindul talán utolsó útjára, hogy megmentsen mindent és mindenkit, akit csak szeret. Ám még pengeéles esze sem elég ahhoz, hogy megmeneküljön a hatalmas veszély elől, ami őt és országát fenyegeti. Vajon útközben elveszti azt, ami a legfontosabb? És a végén vajon ki fog Carthya trónján ülni?
A Könyvmolyképző jóvoltából hazánkban is megjelenik Jennifer A. Nielsen: Az Árnytrón című regénye, a Hatalom trilógia befejező része. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Jaron utolsó nagy kalandját, melyben nem kisebb a tét, mint maga az élet. Jaroné, szeretteié, és a népéé.
2015. október 26-tól minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
Jennifer A. Nielsen Hatalom trilógiájával idén ismerkedtem meg, mikor is sok-sok pozitív értékelést látva úgy döntöttem, megpróbálkozom az első résszel. Már az első oldalaknál hatalmába kerített a könyv, és ez az érzés a sorozat végéig ki is tartott. Ismét szomorú vagyok, hogy egy kedvenc sorozatom zárókötetét olvastam, pedig tényleg csak egy évig tartott a kapcsolatunk (persze még lesz itt jó pár újraolvasás, abban biztos vagyok).
Az árnytrón nagyon tetszett, imádtam elejétől a végéig. Az írónő rengeteg izgalmat és szívfájdalmat sűrített össze ebbe a 350 oldalba, én pedig végig úgy éreztem, hogy egy érzelmi hullámvasúton ülök. Mivel ez már a sorozat vége, és mint láthattátok, imádtam ezt a kötetet is, úgy döntöttem, most kicsit másról írok. Azon gondolkodtam ugyanis a könyv befejezése után, hogy mi is fogott meg annyira ebben a sorozatban? Hiszen mikor megjelent, egyáltalán nem vonzott.
Először is a főszereplő nyűgözött le. Sage, későbbi nevén Jaron, egyáltalán nem az a tipikus hős karakter, akivel a fantasy regényekben találkoztam. Nem éreztem, hogy annyira hősies lenne, sőt inkább tűnt úgy, hogy jóval több hibája van, mint erénye. Ugyanakkor a leleményessége és a jó szíve megfogott magának. Ezen tulajdonságai később még szerethetőbbé tették számomra. Emellett az írónő rengeteg figyelmet fordított arra, hogy a könyvek során Jaron folyamatos karakterfejlődésen menjen keresztül, így az első és az utolsó részben megjelenő szereplő lényegében ugyanaz, ám aligha hasonlítható össze. A „suhanc kisfiú” felnőtt, és olyan uralkodóvá vált, amilyenre Carthiya-nak szüksége volt.
Nem sokkal ezt követően ismerkedtem meg Mottal, aki már az első rész végére a kedvenc szereplőmmé vált, és ezt a titulusát a sorozat végéig nem is veszítette el. Sokat gondolkodtam azon, miért is ő lett a kedvencem, hiszen sok szempontból kilóg a szereplők közül. Úgy érzem, a hűsége és a tisztaszívűsége volt, amelyek megfogtak. Ráadásul rengeteg jelenetben találkozhattam vele, mint támogatóval, ezek pedig megerősítették a szimpátiámat iránta. A Jaronnal közös jelenetei, ahol megláthattam néha a fesztelenebb oldalát is, szintén segítettek az ügyét.
A két másik hercegjelölt eleinte nem volt a szívem csücske. Rodent csak a harmadik részben kedveltem meg, ott viszont teljesen levett a lábamról! Addig folyamatosan rossz döntéseket hozott, viszont az utolsó részben olyan emberré nőtt fel, amilyet csak kedvelni és becsülni tudok. Az egyik legmeghatóbb jelenet is hozzá kötődik, ami miatt még inkább ragaszkodom hozzá.
De nem csupán a szereplők, a történet is hamar megragadott. Vannak olyan regények, ahol minimális cselekménnyel is kiválóan elvagyok, azonban tudtam, hogy ez ennél a sorozatnál nem működne. Szerencsére nem kellett aggódnom emiatt, az írónő ugyanis mindegyik kötetben gondoskodott arról, hogy ne unatkozzam. Szerintem a harmadik rész sikerült a legpörgősebbre, a legkiszámíthatatlanabbra, ugyanis annyi minden történt, hiszen egy háborút mutatott be. Jennifer A. Nielsen jó pár csavart is beletett a regényeibe, bár be kell vallanom, azok annyira nem leptek meg. Ez azonban semmit nem vont le a történet értékéből.
A háttérvilág volt az egyik, ami annyira nem foglalkoztatott. És pont ezt nem tudtam magamban hova tenni. Nincs semmi, ami igazán különlegessé tenné a birodalmat, amelyben a könyvek játszódnak; akár egy sima középkori regény is lehetne. Mégis az írónő úgy alkotta meg a helyszíneket, hogy ez egyáltalán nem érdekelt. Egy élmény volt felfedezte az általa teremtett birodalmat, megismerni a nemzetközi kapcsolatokat, a vallást, stb.stb.
És végül, de nem utolsósorban, beszéljünk a romantikáról. Úgy érzem, a páros rajongói nagyon megszenvedték ezt a három kötetet, és mélységesen együtt érzek veletek! Én nem voltam igazán oda értük, nem éreztem, hogy annyira komoly kémia lenne köztük. Ugyanakkor azt mindenképp elismerem, hogy az írónő nagyszerűen oldotta meg a kapcsolatukat. Lassú építkezésű, mély érzelmekkel átszőtt románc nőtt ki a könyvek során.
Mindent összevetve, a Hatalom trilógia az egyik legkedvesebb sorozatommá vált számomra, és az első oldalaktól az utolsóig a rabja voltam. Nagyon ajánlom a sorozatot mindenkinek, aki egy kicsit egyszerűbb fantasyre vágyik anélkül, hogy elveszne mindaz, ami egy kiváló fantasy regényhez kell.
Könyv adatai
Eredeti cím: The Shadow Throne (2014)
Kiadó: Könyvmolyképző (2015)
Oldalszám: 346
Nyereményjáték
A háború elérte Carthyát. Az ország minden ajtaján és ablakán bekopogtat. Ami viszont ennél is nagyobb baj: Jaronnak nincs elég katonája ahhoz, hogy minden támadást visszaverjen. Ám, ha valaki képes kimászni az esélytelenség gödréből, az Jaron.
Az ifjú királynak minden ravaszságára szüksége van ahhoz, hogy megfordítsa a háború végkimenetelét, megmentse szeretteit, népét, és önmagát.
A történelem elmúlt évezredeinek során számos alkalommal előfordult, hogy az esélytelennek vélt fél került ki győztesként egy-egy ütközetből, hisz az ész, a taktika, a kitartás, valamint a hazaszeretet olykor képes legyűrni az acélt.
Mostani játékunk során tehát olyan csatákat, háborúkat kell kitalálnotok, ahol a szív, a ravaszság, a taktika volt nyerő, avagy a létszámbeli különbség ellenére az esélytelenebb fél került ki győztesként.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.
A mai küzdelem:
Az esélytelenek fortélyos csatája:
- A százéves háború egyik legfontosabb csatája.
- Augusztus 26-án került rá sor a csata nevét is viselő faluban.
- Szemben álló erők: 36000 fő az egyik oldalon - 11000 fő a másikon
- Veszteségek: 20-32000 halott a vesztes oldalon - 82 a győztesnél
További állomások
10/30 Always Love a Wild Book
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése