Rachel Hawkins: Demon Glass - Démonüveg

"– Igyekezni fogok, de nincs valami hasznos tanácsod, hogyan kerüljem el a fulladást?
– Ne lélegezd be a vizet."

Sorozat: Hex Hall #2

Sophie Mercer azt hiszi magáról, hogy boszorkány, és ezért került be a Hex Hallba, a kiskorú prodigiumok (vagyis boszorkányok, alakváltók és tündérek) javítóintézetébe, de rájön a családi titokra, és arra, hogy Archer Cross, aki iránt gyöngéd érzelmeket táplál, A Szem ügynöke. Azé a csoportosulásé, aminek egyetlen célja, hogy a prodigiumokat eltöröljék a föld színéről.

Kiderül az is, hogy Sophie a világon élő két démon egyike – a másik démon az apja. De ami még ennél is rosszabb, hogy olyan varázserő birtokába került, ami életveszéllyel fenyegeti a szeretteit. Ezért úgy dönt, hogy Londonba megy, és aláveti magát a Megfosztásnak, annak a veszélyes rituálénak, ami során vagy a varázserejét veszti el örökre, vagy az életét.

De amikor Angliába érkezik, megdöbbentő felfedezést tesz. Kiderül, hogy az új lakótársai is démonok. Valaki démonokat ébreszt, méghozzá azzal a hátsószándékkal, hogy felhasználja az erejüket – és nem biztos, hogy jó célokra.

Rachel Hawkins Hex Hall regénye anno hatalmas szerelem lett. Imádtam a stílust, a könnyedséget és az általános jóérzést, amit árasztott magából. Élvezet volt olvasni, mert kikapcsolt, és felvidított. Éppen ezért nagyon vártam, hogy a második rész is a kezembe kerüljön, s olvashassam. A Könyvfesztiválon szereztem be egy csere útján mindkét részt, így a második kötetet már magyarul olvashattam. És nem, nem véletlenül emelem ezt ki (de erre még visszatérünk).

A Demonglass, összességében nem ért fel az első részhez. Viszont a mai napig nem tudom eldönteni, hogy mennyire járult hozzá a négy csillaghoz maga a regény, és mennyiben a fordítás.

Nem kerülgetem tovább a kását. Tudjátok, hogy elég ritkán írok megjegyzéseket a magyar kiadásra, hiszen általában kiváló minőségűek a nálunk kiadott regények (legalább is, amiket én olvasok). Persze, előfordul elgépelés, vagy esetleg valami külsérelmi hiba, de nem szokott ebből komolyabb gondom lenni. Most viszont nem tudok szó nélkül elmenni amellett a kritikán aluli fordításon, amivel ebben a regényben találkoztam. Te jó ég! Már az első oldalaknál kitűnt, hogy itt problémák lesznek, és ahogy haladtam előre, egyre inkább bebizonyosodott ezen félelmem. Vegyünk például az egyik legdurvább esetet: az iskola neve magyarra fordítva lett Hekáté Hall, de a kötet második felére a fordító már le se fordította, hagyta Hex Hallnak, mert miért ne? A konzisztencia nem annyira lényeges elem bizonyára. Mondjuk jó volt, hogy nem kellett a Hekáté szót többször látnom, de azért na…
Ez a fordítás pedig kidobott a könyvből. Próbáltam beleélni magam, ahogy addig is, de szinte minden egyes oldalon valami égbekiáltó khm… idiótaság volt, és csak fogtam a fejemet. Ennyire borzalmas fordítást még szándékosan sem lehet csinálni. Legszívesebben félúton kidobtam volna már a könyvet, és olvastam volna inkább angolul.

De térjünk át a regényre. Ebben a kötetben jobban megismerhetjük a Rachel Hawkins által teremtett világot. Azt kell mondjam, nem csalódtam, mert rengeteg érdekes információt, lényt jelenített meg, sőt még egy kisebb történelemleckére is futotta, amiért odáig meg vissza voltam.

A történetet is érdekesnek találtam, de inkább ilyen „oké” jelleggel. A befejezést leszámítva nem túl sok minden zajlott, és azok is inkább Sophie szerelmi életéhez kötődtek. Természetesen a végét imádtam! Nagyon durva függővég, és pont emiatt várom, hogy a harmadik részt is olvassam. Viszont nem örülök, hogy egy snassz könyv lezárása ennyire szuper, mert akkor miért nem az egész regény ilyen? Ha tud így írni, akkor miért kellett a közepességet választani szinte végig?

A szereplők – nos, Sophiet még mindig bírom, továbbra is az a szarkasztikus nőszemély, akit megismertem. És igen, úgy örülök, hogy nem utáltam meg ebben a kötetben… higgyétek el, ez valódi félelmem volt egy ponton. Mindenesetre a rész folyamán kisebb karakterfejlődésen is végigment, úgyhogy alakul ő.

Akinek a fejlődése nem tetszett, az Cal. A Hex Hallban ő még a magának való, sötét, komoly fiú volt, ami erre a kötetre eléggé megváltozott. Nem azt mondom, hogy a társaság bohócává vált, sokkal kevésbé feltűnő a változás. Ettől függetlenül nekem ez túl soknak, túl indokolatlannak érződött. Úgyhogy kicsit vesztett nálam abból a kisugárzásából, amiért anno megkedveltem.

Nem igazán ért a meglepetés erejével, hogy a klasszikus szerelmi háromszög kiteljesedett ebben a kötetben. Persze, kell izgalom, de miért volt erre akkora szükség? Miért nem lehet az, hogy egy fiú barátként nézzen a főszereplőre? Nem kell túlértékelni a barátság erejét, de tényleg. Azt azért elismerem, hogy voltak aranyos jelenetek.
A sorozat számomra továbbra is a könnyed, kikapcsolódást nyújtó kategóriába tartozik, ezért ajánlanám azoknak, akik erre vágynak. Egy csipetnyi szarkazmus, izgalmas háttérvilág és az örökzöld szerelmi háromszög. Így foglalnám össze a leginkább második részt.

Könyv adatai
Eredeti cím: Demonglass (2011)
Kiadó: Könyvmolyképző (2014)
Oldalszám: 304