"[...] a háború árulás és gyűlölet, tehetetlen tábornokok zűrzavara, kín és gyilkosság, betegség és fáradtság, míg végül mindez elmúlik, és semmi sem változik, kivéve, hogy új szenvedés és gyűlölet jön."
Steinbeck Lement a hold című kisregénye a norvégiai fasizmus éjjelét rajzolja meg, balladai tömörséggel. Az 1942-ben kiadott kis remekművet a háború alatt titokban terjesztették, kézről kézre adták a terror legsötétebb óráiban.
John Steinbeckről hallottam már régebben, azonban egy barátnőm ajánlása keltette fel az érdeklődésemet a Lement a hold című kisregénye iránt. Történelem iránti rajongásomból kifolyólag különösen érdekelnek olyan művek, amelyek egy jelentős történelmi korban íródtak, ugyanis az adott korszak eseményei, ideológiája és a hétköznapi emberek gondolkodásmódja gyakran beszivárognak a könyv történetébe vagy mondanivalójába.
A Lement a hold egy észak-európai kisvárosban játszódik, amit megszállt a német haderő. A történet mindkét fél nézőpontját bemutatja, ami együttesen egy lebilincselő, elbűvölő és erőteljes egészet alkotott. Az olvasás befejezése után csak a „tökéletes” szó ismétlésével tudtam jellemezni ezt a kisregényt, és most is úgy gondolom, hogy közel áll az elérhetetlen tökélyhez.
Nem meglepő, hogy ez a mű nagyon sok külföldi iskolában szerepel az ajánlott olvasmányok között. Olyan témákat boncolgat a szerző, amely nemcsak a II. világháborúban, hanem most is, 75 évvel később is, ugyanolyan relevánsak. A kisregény központi témái közt az egyéni szabadság ereje és az összefogás / egység fontossága is megtalálható. Úgy érzem, ezek a hétköznapi emberek olyan erőt sugároztak, hogy rám is hatással voltak. Megértette velem ez a történet, hogy megéri küzdeni, még ha a küzdelem hosszas is és fájdalmakkal jár. Ezért az üzenetéért (és emlékeztetőért) pedig hálás vagyok neki.
A kisregény azt is bemutatta, hogy ez a háború nem csupán a fronton zajlott, hanem a háttérország is ugyanúgy részesévé vált. Nekik is meg kellett vívniuk a saját csatájukat a megszálló erőkkel szemben. A szerző hitelesen mutatta be mindkét oldal tevékenységét és reakcióját a kialakult helyzetre.
A megszállt kisváros lakóinál láthattuk, hogy teljesen hétköznapi emberek milyen hősiesen küzdöttek, holott bizonytalan volt minden egyes vállalkozásuk. A reménytelenség közepette is reményt tudott csempészni John Steinbeck a soraiba. Kertelés nélkül mutatta be, hogy bár a küzdelem áldozatokkal jár, a szabadság lehetőségéért ezt az áldozatot megéri meghozni. Nem csupán az egyénért, hanem a közösségért. Gondoljatok bele, hogy 1943-ban ennek a történetnek az olvasása milyen hatása lehetett olvasóira.
A megszálltak mellett a megszállók perspektívája is ugyanolyan megdöbbentő volt. Az ő oldalukon még inkább a pszichológiai aspektusokat emelte ki a szerző – akár a lakossággal szembeni viselkedésükről és a velük való kapcsolatról volt szó, akár a katonai léttel járó kötelességtudatról. A megszálló vezérkar karakterei mind archetípusok voltak – akadt művészlélek (idealista), ambiciózus, de veterán is, akinek a nézőpontja volt számomra a legkülönösebb.
Hasonlóan a többi történelmi regényhez, amely háborút dolgoz fel, most is azon gondolkodtam a legtöbbet, hogy mi értelme van? Miért nem tanul(t) az emberiség a korábbi hibáiból. Számomra az ezredes, a „veterán”, pontosan ezt a kérdésemet erősítette fel bennem. A vezérkar idealista újoncai között ő volt az, aki már megélte a háború borzalmait. Minden gondolata ezt a kérdést vetette fel bennem.
Érdemes-e külön beszélni a történetről? Való igaz, hogy a háború rengeteg csatával jár együtt, azonban a hétköznapi emberek vívják meg azokat. A Lement a holdban is az ő életük és viselkedésük sokkal fontosabb volt, mint hogy miként küzdöttek. Ezt a szerző is hangsúlyozta azzal, hogy a konkrét cselekedetekről csak másodkézből, utólag olvashattam.
Mindent összevetve a Lement a hold egy rendkívüli olvasmány volt. Sikerült neki az, amibe sok háborús regény belebukik. Nem romantizálta a háborút, kegyetlen realizmussal és egy halvány reménysugárral tálalta a borzalmakat, amiken megszállónak és megszálltnak keresztül kellett mennie. Ezt a kisregényt szívem szerint mindenkinek ajánlanám, hogy egy pillanatra visszarántson minket a földre, s elgondolkodtasson.
Könyv adatai
Eredeti cím: The Moon Is Down (1942)
Kiadó: Könyvmolyképző (2014)
Oldalszám: 128
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése