2018. február 7., szerda

Philip K. Dick: Kizökkent idő

"Szavak, gondolta.
A filozófia központi problémája. A szavak viszonya a tárgyakhoz. Mi a szó? Véletlenszerű jel. Csakhogy szavakban élünk. A valóság szavakból áll, nem tárgyakból. Amúgy sincs olyan, hogy tárgy, az csak egy gestalt az agyban. A tárgyiasság pusztán anyagérzet. Illúzió. A szó valóságosabb, mint a tárgy, amit jelképez.
A szó nem jelképezi a valóságot. A szó maga a valóság. Legalábbis nekünk. Talán Isten eljut a tárgyakhoz. Mi biztos, hogy nem."

Volt már olyan érzésed, hogy a világon minden körülötted forog?
1959-et írunk. Ragle Gumm egy álmos, amerikai kisvárosban lakik, és abból él, hogy mindennap megfejti és beküldi kedvenc napilapja rejtvényét. Egyedülálló tehetségének köszönhetően ő az első számú versenyző a „Hol lesz legközelebb a kis zöld emberke?” című játékban.
Egy nap az a nyugtalanító érzése támad, hogy valami nagyon nincs rendben a világgal. Mintha minden körülötte forogna. Vajon kik azok, akik minden lépését figyelik? Miért olyan fontos számukra, hogy ne tudja elhagyni a várost? És mit csinál ő valójában, amikor naponta megtippeli, hogy „Hol lesz legközelebb a kis zöld emberke”? A világ lassan kezd darabokra hullani, és Ragle Gumm mindent elkövet, hogy megtalálja a valóságot. Bármi is legyen az.


A 2018-as fogadalmaim között szerepelt, hogy szeretnék többet olvasni Philip K. Dicktől. Ráadásul, hogy jobban megérthessem kedvenc írómat, megjelenési sorrend alapján választom ki az aktuális olvasmányomat tőle. Így került sorra a Kizökkent idő, ami az egyik legrégebbi olvasatlanom könyvem tőle. Az elvárásaim nem voltak magasak – reménykedtem, hogy a témából kifolyólag egy izgalmas, a valóságot megkérdőjelező történet keveredik ki, de felkészültem arra, hogy nem feltétlenül fog annyira elbűvölni, mint néhány másik könyve.

A témaválasztást imádtam – mint írtam, engem be lehet húzni a valóság megkérdőjelezésével, amit itt is megkaptam. Még ha egy kissé visszafogott mértékben is. Mondanám azt, hogy a komplexebb realitás-válság csak a későbbi regényeire jellemző, de a Figyel az ég korábbi műve, és az is összetettebb volt ilyen szempontból.

A történetet illetőleg a reményeim valamelyest megvalósultak, azonban sokkal egyszerűbb lett a cselekmény, mint hittem. Ez ebből adódó kis csalódásomhoz sokat hozzáadott az is, hogy egy későbbi, hasonló témát körüljáró Philip K. Dick regényben egy óriási katarzist okozó lezárást kaptam, ami itt kissé elmaradt. Ehelyett elég nyitott vége lett a műnek, ami ugyan rengeteg lehetőséget kínál, de jobban érdekelt volna, hogy a szerző miként képzeli el. Mármint a főszereplő dilemmája, ami végigfutott a történet egészén, itt teljesedett ki, ebben a pontban, én pedig elképzelni sem tudom, hogy mi lett volna a helyes megoldás. Lett volna egyáltalán, vagy csak rossz és kevésbé rossz lehetőségek közt választhatott?

Spoileres bekezdés!
Azt gondoltam, hogy a főszereplő úgy dönt, visszatér abba a fantáziába, amit megteremtettek számára. Az szerintem megdöbbentőbb lenne, mint az, hogy vállalja a felelősséget a korábbi döntéséért. Bár kíváncsi lennék, hogy mit csinált, amiért nem valósult meg miatta korábban a béke – és, hogy ennyi idő után képes lesz-e még arra, hogy megoldja ezt a konfliktust. Hiszen támogathatja a békét, de nincs tisztában azzal, hogy mennyiben módosult a szemben álló felek álláspontja a kimaradt időben.
Spoileres bekezdés vége!

Az írónak sikerült végig fenntartania a rejtélyt – vagyis annak okát. Ezzel pedig megadta a lehetőséget, hogy végig elméleteket gyártsak az indokokkal kapcsolatban. Pár kérdés maradt bennem – például, hogy a papírok, amiket talált, miként működtek? És miként működött az egész környezet?

Philip K. Dick regényeiben nem szoktam sok gondolatot fordítani a szereplőkre, ugyanis általában elég felejthetők voltak. Ebben a regényben azonban az író olyan elemet épített bele a cselekménybe, ami szíven ütött. Ráadásul meglepett, hogy belekerült ez a 1,5 oldal, amely Margoról és Billről szólt, ugyanis a cselekmény szempontjából nem volt jelentősége. Lehetséges, hogy azt akarta kifejezni az író, hogy mekkora áldozatvállalással járt a rendszer kiépítése.

Spoileres bekezdés következik!
Nem tudom, ti miként voltatok vele, de volt valami tragikus Margo és Bill házasságában. Annyira megdöbbentett, mikor kiderült, hogy ők egy pár, csak a fantázia kedvéért kerültek külön családba. Ráadásul Margo még egyfajta agymosáson is keresztülment, így a saját családjukra csak Bill emlékszik. Annyira szeretnék olvasni egy történetet az ő főszereplésükkel! Micsoda érzelmi dráma lehetett ez mindkettejük számára. Ez volt számomra a könyv legemlékezetesebb pillanata.
Spoileres bekezdés vége!

Mindent összevetve a Kizökkent idő jó könyv volt. Elgondolkodtatott a felelősségvállalásról és a személyi szabadságról. Habár nem volt rám sajnos olyan hatással, mint az író többi olvasott regénye, de egyértelműen megérte elolvasni. A regényt elsősorban azoknak ajánlom, akiket érdekelnek a rejtélyes társadalmi sci-fik.


Könyv adatai
Eredeti cím: Time Out of Joint (1959)
Kiadó: Agave könyvek (2017)
Oldalszám: 224

2 megjegyzés:

  1. Hm, pont a héten vettem ki tőle az új megjelenésű novelláskötetét, amiben benne van a Különvélemény. Évekkel ezelőtt elolvastam, de elfelejtettem, mi a megoldása. Szeretnék több sci-fit olvasni, és akkor ezek szerint Dick jó kezdet lehet. A Kizökkent idő azóta érdekel, hogy láttam a Truman-showt. Úgy tudom, ez ihlette, nem?

    VálaszTörlés
  2. Ó, a Különvéleményt nagyon szerettem tőle! Dick akkor jó kezdet, ha a társadalmi sci-fi érdekel, mert a legtöbb története ebbe a kategóriába esik. Egyébként nagyon ajánlom az új novelláskötetét is ismerkedésre, az Elektronikus álmokat, mert abba nagyon jó novellás kerültek bele!
    Azt nem tudom sajnos, hogy ez ihlette-e, de remélem, hogy tetszeni fog neked ez a könyve!

    VálaszTörlés