2018. február 16., péntek

Hétvégi Olvasónapló (136) A jósnő

A hétvégi olvasónapló egy hetente jelentkező rovat, amelyben az elmúlt heti olvasmányaimat összegzem, valamint megosztom a következő heti terveimet. Emellett simán szövegelek mindenről benne.




Végre hétvége! Kár, hogy sikerült meghúznom a combizmomat, és se ülni, se egyenesen állni, se kinyújtott lábbal feküdni nem tudok hosszútávon. Most pihentetem majd... oké, dolgoznom muszáj, de azon kívül igyekszem nem erőltetni a dolgot, hogy meggyógyuljon, és hétfőn ne úgy menjek munkába, mint egy szárnyaszegett madár.

Emellett elkezdtem tornázni ismét, és annyira jó érzés! 1 hete csinálom csak, de már javult a rugalmasságom és fittebbnek érzem magam. El is felejtettem, hogy mennyire szerettem csinálni! Csak tudjátok, munka mellett nem volt kedvem még sportolgatni is - de most már tudatosan szabadítok fel helyet a napirendemben, amit az edzésnek szánhatok.
Kár, hogy ezt a gyógyulásig fel kell függeszteni. De majd utána újult erővel térek vissza a harcmezőre.

A héten olvastam


"Amúgy egész könnyen le tudnám csökkenteni 4-re az olvasmányaim számát, hiszen a Felderítőkből és a Russian Century-ből sincs olyan sok hátra." Idézet a Hétvégi Olvasónapló előző kiadásából...

   

Igen, a héten sikerült befejeznem azt a két könyvet, amiről azt írtam, hogy nem fogom a hangulatom miatt. Csak megjött hozzájuk út közben a kedv!

Marko Kloos: Felderítők lett az első áldozatom, aminél extra motivációt jelentett az is, hogy hétfőn vissza akartam vinni a könyvtárba. Úgy gondolom, minőségben javult ez a rész az előzőhöz képest, azonban élményt tekintve kicsit rosszabb volt annál.

Brian Moynahan: The Russian Century-ről viszonylag hosszú véleményt írtam molyon. Örültem, hogy elolvastam a könyvet, mert egy egységes képet adott a 20. század borzalmairól.

Aktuális olvasmányok


   

Richard Morgan: A végzet barlangjai
Haladás: 121. oldal (+13 oldal)

Egy fejezetet olvastam el a héten, így nem sokkal vagyok előrébb. Közben rájöttem, hogy mi a gondom ezzel a könyvvel - sőt a sorozattal is. Hogy nagyon könnyen felejthető. Olvastam belőle a héten, de most meg kellett néznem, hogy mi is történt ebben a 13 oldalban. Pedig figyelmesen olvasok - itt azonban valamiért nem maradnak meg az események.

Veres Attila: Odakint sötétebb
Haladás: 151. oldal (+151 oldal)

Nem volt tervben erre a hétre, de ránéztem, "ő" rám nézett, és hétfőn neki is álltam. Jó, volt kifogásom is, mégpedig hogy utazáshoz kéne valami rövid regény, amitől nem szakadok meg. De úgy örülök, hogy elkezdtem, teljesen elvarázsolt ez a könyv!
Jó, kicsit hektikus néha a történet, illetve valamiért minden "örökre megváltoztatott mindent", de egyszerűen imádom! A karakterek, a történet, a furcsaságok hada, az állatok (akiknek még mindig nem tudom rendesen a nevét, és cellofánnak akarom hívni őket... don't judge me!).
Biztos, hogy jövő hétre végzek ezzel a könyvvel.

Tervek


A jövő hét nyugisabb lesz - elméletileg -, úgyhogy merek álmodozni az olvasásról. Ugyanakkor ki tudja, mennyire lesz kedvem/erőm ettől függetlenül. Nemrég elkezdtem a szokásaimat vezetni, és rájöttem, hogy vannak napok, mikor nem olvasok. Általában akkor, ha előtte nap nagyobb mennyiséget olvasok, vagy éjszakába nyúlóan olvasok valamit.

Na de, miket szeretnék olvasni?

   


A fenti könyveim mellett szeretnék visszatérni Dan Brown: Eredet könyvéhez, ami - ha hétfőig végzek az Odakint sötétebbel - az új utazóskönyvem lesz. Még ez a legvékonyabb az aktuális olvasmányaim közül.

A másik jelöltem, Soman Chainani: Jótett helyébe, múlt hétről csúszott át. Ez az utolsóelőtti el nem kezdett TBR-os könyvem februárra, úgyhogy szeretnék nekiállni lassan. Ráadásul ez is sorozatzáró, úgyhogy még motiváltabb vagyok az olvasásában.

Ennyi lett volna mára a hétvégi olvasónapló! Magamnak jó gyógyulást kívánok, nektek pedig nyugodt, olvasásban gazdag hétvégét! Olvassatok helyettem is, ha én megint nem tenném! :)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése