Helló, Dearies!
Elhavazódtam... megtörtént az olvasok, de nem haladok eset, ami annyira frusztrál. Ugyanis elég furcsa hangulatban vagyok. Mindig mást olvasnék éppen, így szinte mindegyik olvasmányommal haladtam egy kicsit (vagy sokat, attól függ honnan nézzük).
Ezenkívül, a héten két komoly tényező gátolt az olvasásban.
Az egyik rögtön az, hogy vasárnap lebetegedtem. Képzelhetitek, mennyire örültem neki, ugyanis tegnap volt a diplomaosztóm. Annyira rettegtem, hogy nekiáll folyni az orrom, miközben megyek átvenni a diplomámat, vagy köhögő/tüsszögő rohamot kapok a dékán beszéde közben...
Szerencsére a Sors megkímélt, és tegnapra sokkal jobban voltam. Olyannyira, hogy semmi nem árnyékolta be a diplomaosztómat.
Fú, de ez a nap! Anyukámon és Papámon kívül két barátnémat hívtam meg, és annyira szeretve éreztem magam. Amúgy sem hanyagolnak el, de most úgy különösen jó érzés volt, hogy mindenki azért van itt, hogy közösen ünnepeljük a második diplomámat.
Mondjuk nagyon hosszú volt az ünnepség, de ugyanakkor mégsem érződött annyira hosszúnak így utólag. Ismét az az érzésem van, hogy csak elrepült, és az egyik pillanatban még a taláromat veszem fel, és újrafonom a hajam, és imádkozom, hogy a sapkám ne essen le, mikor sétálok ki, a másikban pedig már a kezemben a diplomám és a díszoklevelem, és vége is. Egy időre végeztem az egyetemmel.
Legalábbis ez a terv. Az életcélomhoz ugyanis még szükséges visszatérnem, amit meg is teszek, ha lehet (ennek még utána kell nézni jobban), és meglesz a megfelelő alapom hozzá.
Egyelőre azonban a közeli célokat kell megvalósítani, mégpedig megteremteni a megfelelő körülményeket a visszatérésemhez. De ezért küzdeni fogok.
Ezután a mini-személyes rész után térjünk át a könyvekre. Mint említettem a bevezetőben, mindenből egy kicsit olvastam, ennek ellenére semmit nem fejeztem be. Ez a február nem az én hónapom olvasás szempontjából, ugyanis egy darab árva könyvet fejeztem be eddig. De majd! Csak nem akarom erőltetni az olvasást, mégiscsak egy hobbiról van szó. :)
De nézzük, miből élek most. Jövő hétre csak az ÖT(!) aktuális olvasmányomat terveztem be - nem szeretnék mást elkezdeni. Jó lenne most már inkább csökkenteni ezt a listát... határozottan jó lenne.
1. Mong Attila: Kádár hitele 2016. február 2., 16:33 →
37. oldalon tartok jelenleg. Mivel szakirodalom, ezért valamivel lassabban haladok. Konkrétan 1956-nál járok a könyvben. Amúgy olyan jó érzés, hogy csomó információ, amit leír, már tény számomra. Ilyenkor érzem, hogy azért csak tanultam valamit a töri szakon. Sőt, emlékszem, mikor zárószigorlatra tanultam a tételt, aminek része volt ez is. Elég jól rögzült bennem.
2. Marie Lu: The Young Elites 2016. február 5., 21:05 →
70. oldalon tartok. Nem erre számítottam - a szó legpozitívabb értelmében. Mikor elkezdtem, mondták, hogy dark fantasy, de az írónő és az előző trilógiája alapján azt hittem, hogy valami sima könyv lesz, ami csak szeretné elhitetni magáról, hogy sötét. Viszont ez tényleg elég dark - a szereplők nem a klasszikus fekete-fehér kategóriába esnek, ráadásul tele van ármánnyal és udvari politikával.
Amúgy, mióta olvasom Brian McClellan sorozatát, megtanultam, hogy az, aki a hatalomért küzd, sosem teljes szívjóságból és önzetlenségből teszi. Úgyhogy nem ajánlatos bedőlni a vörösesfekete hajnak és az igéző tekintetnek sem, mert nem lesz jó vége.
3. Elana Johnson: Possession 2016. február 3., 01:23 →
42.oldalig jutottam. Egyből az események közepébe vágtunk, ami eleinte furcsa volt, de most már hozzászoktam. Egyelőre nem sok karakterkidolgozást fedeztem fel, de remélem, ez később változni fog. Még mindig érdekel, mi lesz a folytatása. :)
4. Alexandra Bracken: Passenger 2016. január 10., 23:43 →
261.oldalra jutottam el, ami a könyv felét teszi ki nagyjából. Legnagyobb szívfájdalmam, hogy jelenleg 4*-on áll ez a regény, de nem tudom, nem annyira fantasztikus az olvasási élményem vele kapcsolatban. Tetszik, sőt nagyon jól kivitelezett az időutazás, a karakterek érdekesek, a románc elég insta, de shippelhető a páros. Az a barátságos jelenet.... jaj, ott elolvadtam. Az tény, hogy Ms. Bracken csodálatosan ír, és remélem, a regény második fele visszahúzza 5*-ra ezt.
5. Brian McClellan: Karmazsin hadjárat 2016. január 13., 15:27 →
292. oldalon tartok, most fogom kezdeni a 22. fejezetet. Ez a könyv fele, úgyhogy még hosszú út van előttem. Ez természetesen nem panasz, imádom a végletekig ezt a sorozatot és ezt a részt is. Mindig azon tűnődöm, miként érzek Tániel iránt. Igazán hősiesen viselkedik a fronton, de néha meg ki nem állhatom a viselkedéséért. Amolyan megráznám, hogy észhez térítsem. Igen, jelenleg ez a gondolat foglalkoztat leginkább.
Mint írtam, jövő hétre nem terveztem be semmit, de hát én és a tervek... ugyan. Gondolkodtam egy John Green: Csillagainkban a hiba újraolvasáson - olyan hangulatban vagyok rá, lehet meg is ejtem. Illetve most jelenik meg Veronica Rossi: Riders c. új regénye, ami ugyan nincs a februári várólistán, de az idei év egyik legjobban várt megjelenése. Azért előtte tényleg szeretném legalább csökkenteni kicsit ezt a listát. Csak egy ici-picit. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése