"Földapa évszázadokban gondolkozik, de soha, de soha nem alszik.
És nem felejt."
Sorozat: Az ötödik évszak / The Broken Earth #1
Három szörnyű dolog történik egyetlen nap leforgása alatt. A szürke kisvárosi életet élő Essun arra tér haza, hogy férje brutális módon végzett a kisfiukkal, majd elmenekült és erőszakkal magával vitte a lányukat. Eközben a hatalmas Sanze ― az egész világot befolyásoló birodalom, aminek találmányai évezredek óta a civilizáció alapjait képezik ― összedől, mert teljes lakossága egy őrült bosszújának áldozatául esik. S végül, a Rezdületlenként ismert kontinens szívében egy óriási, vöröslő repedés keletkezik, és az általa kiokádott hamu elsötétíti az eget. Egyesek szerint évekre. Mások szerint évszázadokra.
Ebben a haldokló és halálos világban Essun mindent meg fog tenni, hogy megmentse a lányát, és bosszút álljon a férjén. Az utolsó tartalékaiból tengődő, napfény, ivóvíz és művelhető termőföld nélkül maradt Rezdületlenben pedig kitörni készül a háború. Egy végső, nagy leszámolás a nemzetek közt, amit nem a hatalomért vagy a földért vívnak majd, hanem a túléléshez szükséges alapvető forrásokért. Essunt viszont nem érdekli, hogy az ismert világ összeomlik körülötte: ő maga fogja puszta kézzel elpusztítani, ha ezt kell tennie a lánya megmentéséért.
Mit tartogathat egy olyan regény, amely így indul: “Kezdjük a világvégével. Essünk túl rajta, aztán térjünk át érdekesebb dolgokra”? A Blogturné Klub négy tagja is ezt próbálja kideríteni. Ha pedig ti is velünk tartotok, lehetőségetek lesz megnyerni az Agave kiadó által felajánlott példányt N. K. Jemisin legújabb regényéből.
Ó te jóságos ég, ismét szerelmes vagyok! De kezdjük az elején – N. K. Jemisin regényével még tavaly találkoztam, amikor megjelent külföldön. Már akkor megtetszett a felrakott részlet, így azonnal felkerült a várólistámra. Képzelhetitek, ezek után nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy itthon is megjelenik.
És igen, imádtam! De még mennyire!
A regény a világvégével indult, és őszintén szólva, tényleg az volt a legunalmasabb része. Nem is szórakoztunk vele sokat, hiszen ez már a sokadik évszak volt (tizenkét évszakot említenek a krónikák), és rengeteg más dolga akadt a főszereplőnek, akinek az útját egyes szám második személyben mutatta be az írónő. Ez eleinte kicsit furcsa volt egyébként, de hamar megszoktam, ráadásul így sokkal érzékletesebben (khm… szívemet darabokra törve) adhatta át a rogga anya érzelmeit, akit teljesen hidegen hagyott a világvége.
Emellett egy fiatal kirekesztett lány és egy törekvő fiatal nő élettörténetét is megismerhettem, amelyeket már a klasszikus egyes szám harmadik személyben írta meg N. K. Jemisin. Nekem egyébként Szienit részei tetszettek leginkább, talán mert Alabástrommal annyira remek párost alakítottak. Elég randomnak tűnt viszont elsőre, hogy három ennyire random karaktert választott az írónő főszereplőnek, azonban a könyv második felében egy igen érdekes összekötő kapcsot alkotott közéjük.
A regényben megtalálható volt a nemi és faji diverzitás is, amely mostanában egyre központibb szerepet tölt be az populáris irodalomban. Az írónő azonban azzal tette különlegessé ezeket az elemeket, egyáltalán nem foglalkozott vele senki, természetes részét képezték a világnak. Senki nem zavart a poliamoria, transszexualitás vagy épp az eltérő rassz. Az egyetlen diszkrimináció a roggák ellen jelent meg, akiket nem tekintettek embernek. Ennek alapja azonban nem a kinézet vagy szexuális hovatartozás, hanem a különleges képességük volt.
Az írónő által megteremtett világ nagyon komplex lett, és bár rengeteg információt feltárt előttem, még mindig úgy érzem, hogy alig ismertem meg. Leginkább a roggák képessége mozgatta meg a fantáziámat, illetve az őrzőkkel való kapcsolatuk (ezt főként a Damaya-központú részek mutatták be).
A történet három szálon fut – egyfelől van Essun, aki az évszak beköszönte után indul el küldetésére. Az ő szemszögéből láthatjuk, milyen hatással van a világvége az emberekre. Főként azt figyeltem meg, hogy mindenki vándorlásba kezdett, mint a madarak télen. Nagyon tetszett ezekben a részekben, hogy főként az érzelmekre koncentrált. Az anya nagyon erős karakter, akit ennek ellenére csak a bosszú tart életben.
A másik szál a fiatal Damaya története. Az ő része inkább a roggák világának felfedezésével köthető össze, hiszen ő is ekkor kezdi tanulmányaim a Fulkrumban. Az ő életét bemutató fejezetekben elsősorban az őrzőjével, Schaffaval való kapcsolata miatt tetszettek. Annyira torz szeretetet mutatott be, amely sokkal erősebb volt, mint az tűnne a tetteik alapján. Damaya különleges lány, akinek már nagyon korán meg kellett tanulnia felnőttként viselkednie. Épp ezért minden pillanat, amikor elgyengült, olyan volt, mint egy kés a szívbe.
A kedvenc szálam Szienithez kötődik, a négygyűrűs fiatal nőhöz, akinek küldetésként a tízgyűrűs Alabástrom társaságában kellett megoldania egy kikötő problémáját. Bevallom, én nagyon shipeltem ezt a két karaktert, mert bár „utálták” egymást, mégis törődtek egymással. Bástrom volt, aki lerántotta a roggákról a leplet, és kényszerítette a nőt, hogy lássa a valóságot.
Számomra Az ötödik évszak óriási élmény volt, ami amint beszippantott, végig fenntartotta az érdeklődésemet – a világával, a történetével, a karaktereivel esetleg egy-egy gondolattal vagy szellemes párbeszéddel. Csak azt tudom mondani, hogy egy ügyesen összerakott, különleges és összetett a regény. Nem számítottam arra, hogy ennyire szeretni fogom, de még a bejegyzés írása közben is többször meg kellett állnom, mert eszembe jutott egy-egy jelenet, és újfent átéltem azokat az érzelmeket, amiket olvasás közben. Ajánlanám mindenkinek, aki szereti a fantasyt és egy igazán minőségi regényt szeretne olvasni.
És igen, imádtam! De még mennyire!
A regény a világvégével indult, és őszintén szólva, tényleg az volt a legunalmasabb része. Nem is szórakoztunk vele sokat, hiszen ez már a sokadik évszak volt (tizenkét évszakot említenek a krónikák), és rengeteg más dolga akadt a főszereplőnek, akinek az útját egyes szám második személyben mutatta be az írónő. Ez eleinte kicsit furcsa volt egyébként, de hamar megszoktam, ráadásul így sokkal érzékletesebben (khm… szívemet darabokra törve) adhatta át a rogga anya érzelmeit, akit teljesen hidegen hagyott a világvége.
Emellett egy fiatal kirekesztett lány és egy törekvő fiatal nő élettörténetét is megismerhettem, amelyeket már a klasszikus egyes szám harmadik személyben írta meg N. K. Jemisin. Nekem egyébként Szienit részei tetszettek leginkább, talán mert Alabástrommal annyira remek párost alakítottak. Elég randomnak tűnt viszont elsőre, hogy három ennyire random karaktert választott az írónő főszereplőnek, azonban a könyv második felében egy igen érdekes összekötő kapcsot alkotott közéjük.
A regényben megtalálható volt a nemi és faji diverzitás is, amely mostanában egyre központibb szerepet tölt be az populáris irodalomban. Az írónő azonban azzal tette különlegessé ezeket az elemeket, egyáltalán nem foglalkozott vele senki, természetes részét képezték a világnak. Senki nem zavart a poliamoria, transszexualitás vagy épp az eltérő rassz. Az egyetlen diszkrimináció a roggák ellen jelent meg, akiket nem tekintettek embernek. Ennek alapja azonban nem a kinézet vagy szexuális hovatartozás, hanem a különleges képességük volt.
Az írónő által megteremtett világ nagyon komplex lett, és bár rengeteg információt feltárt előttem, még mindig úgy érzem, hogy alig ismertem meg. Leginkább a roggák képessége mozgatta meg a fantáziámat, illetve az őrzőkkel való kapcsolatuk (ezt főként a Damaya-központú részek mutatták be).
A történet három szálon fut – egyfelől van Essun, aki az évszak beköszönte után indul el küldetésére. Az ő szemszögéből láthatjuk, milyen hatással van a világvége az emberekre. Főként azt figyeltem meg, hogy mindenki vándorlásba kezdett, mint a madarak télen. Nagyon tetszett ezekben a részekben, hogy főként az érzelmekre koncentrált. Az anya nagyon erős karakter, akit ennek ellenére csak a bosszú tart életben.
A másik szál a fiatal Damaya története. Az ő része inkább a roggák világának felfedezésével köthető össze, hiszen ő is ekkor kezdi tanulmányaim a Fulkrumban. Az ő életét bemutató fejezetekben elsősorban az őrzőjével, Schaffaval való kapcsolata miatt tetszettek. Annyira torz szeretetet mutatott be, amely sokkal erősebb volt, mint az tűnne a tetteik alapján. Damaya különleges lány, akinek már nagyon korán meg kellett tanulnia felnőttként viselkednie. Épp ezért minden pillanat, amikor elgyengült, olyan volt, mint egy kés a szívbe.
A kedvenc szálam Szienithez kötődik, a négygyűrűs fiatal nőhöz, akinek küldetésként a tízgyűrűs Alabástrom társaságában kellett megoldania egy kikötő problémáját. Bevallom, én nagyon shipeltem ezt a két karaktert, mert bár „utálták” egymást, mégis törődtek egymással. Bástrom volt, aki lerántotta a roggákról a leplet, és kényszerítette a nőt, hogy lássa a valóságot.
Számomra Az ötödik évszak óriási élmény volt, ami amint beszippantott, végig fenntartotta az érdeklődésemet – a világával, a történetével, a karaktereivel esetleg egy-egy gondolattal vagy szellemes párbeszéddel. Csak azt tudom mondani, hogy egy ügyesen összerakott, különleges és összetett a regény. Nem számítottam arra, hogy ennyire szeretni fogom, de még a bejegyzés írása közben is többször meg kellett állnom, mert eszembe jutott egy-egy jelenet, és újfent átéltem azokat az érzelmeket, amiket olvasás közben. Ajánlanám mindenkinek, aki szereti a fantasyt és egy igazán minőségi regényt szeretne olvasni.
Könyv adatai
Eredeti cím: The Fifth Season (2015)
Kiadó: Agave (2016)
Oldalszám: 360
Kedvcsináló idézetek
"Mondjuk nekik azt, hogy egy nap olyan nagyok lehetnek, mint mi. Mondjuk nekik azt, hogy attól függetlenül, hogy bánunk velük, közénk tartoznak.
Mondjuk nekik azt, hogy ki kell érdemelniük a tiszteletet, melyben mindenki más magától érthetően részesül. Mondjuk nekik azt, hogy az elfogadásnak feltétele van, amely nem más, mint maga a tökéletesség."
"Szóval az orogének. Elviselhetetlen a tudat, hogy az orogének ilyen sok embert és ilyen könnyen meg tudnak ölni. Valószínüleg ez az oka annak, hogy az emberek utálják őket, gondolja.
Őt. Ez az oka annak, hogy az emberek utálják őt."
"A családja megtanította neki, hogy a szeretet hazugság. Nem sziklaszilárd, mert elhajlik, elmorzsolódik, és gyenge, mint a rozsdás fém. De ő azt hitte, hogy Schaffa kedveli őt.
Schaffa továbbra is a törött kezét simogatja.
- Szeretlek - mondja."
"Azt gondolod, hogy talán valaki másnak kellene lenned.
Nem tudod pontosan, kinek. Korábban voltál már erősebb és ridegebb vagy éppen melegebb és gyengébb. A mostaninál bármelyik alkalmasabb lenne arra, hogy magad mögött hagyd azt a romhalmazt, ami vagy. Most rideg és gyenge vagy, és az senkinek sem jó."
"Ez vagy legbelül, ez a kicsi és jelentéktelen teremtmény. Ez az életed alapja. Földapa joggal vet meg téged, de ne szégyelld magad. Lehet, hogy szörnyeteg vagy, de egyben nagyszerű is."
"Van az életednek egy boldog időszaka, melyet nem fogok neked körülírni. Lényegtelen. Lehet, hogy azt hiszed, rosszul teszem, hogy olyan sokat időzöm a borzalmakon és a fájdalmon, de végül is a fájdalom formál meg minket."
Mondjuk nekik azt, hogy ki kell érdemelniük a tiszteletet, melyben mindenki más magától érthetően részesül. Mondjuk nekik azt, hogy az elfogadásnak feltétele van, amely nem más, mint maga a tökéletesség."
"Szóval az orogének. Elviselhetetlen a tudat, hogy az orogének ilyen sok embert és ilyen könnyen meg tudnak ölni. Valószínüleg ez az oka annak, hogy az emberek utálják őket, gondolja.
Őt. Ez az oka annak, hogy az emberek utálják őt."
"A családja megtanította neki, hogy a szeretet hazugság. Nem sziklaszilárd, mert elhajlik, elmorzsolódik, és gyenge, mint a rozsdás fém. De ő azt hitte, hogy Schaffa kedveli őt.
Schaffa továbbra is a törött kezét simogatja.
- Szeretlek - mondja."
"Azt gondolod, hogy talán valaki másnak kellene lenned.
Nem tudod pontosan, kinek. Korábban voltál már erősebb és ridegebb vagy éppen melegebb és gyengébb. A mostaninál bármelyik alkalmasabb lenne arra, hogy magad mögött hagyd azt a romhalmazt, ami vagy. Most rideg és gyenge vagy, és az senkinek sem jó."
"Ez vagy legbelül, ez a kicsi és jelentéktelen teremtmény. Ez az életed alapja. Földapa joggal vet meg téged, de ne szégyelld magad. Lehet, hogy szörnyeteg vagy, de egyben nagyszerű is."
"Van az életednek egy boldog időszaka, melyet nem fogok neked körülírni. Lényegtelen. Lehet, hogy azt hiszed, rosszul teszem, hogy olyan sokat időzöm a borzalmakon és a fájdalmon, de végül is a fájdalom formál meg minket."
Nyereményjáték
Különböző jóslatokban, könyvekben és filmekben már sokszor átélhettük a világvégét. A mostani játék során azt kutatjuk, milyen elméletekkel találkozhattunk már. A ti feladatok az lesz, hogy a BTK krónika jóslataiból kitaláljátok, mi okozza majd az apokalipszist, és azt beírjátok a Rafflecopterbe. Ha helyesen válaszoltok, megnyerhetitek N. K. Jemisin: Az ötödik évszak című könyvét.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Minden hangos, körülötte emberek hullanak, ő pedig feltekint. A szeme előtt mintha egy gombát látna, majd elvakítja a fény. Azt már nem tudja meg, hogy azon a napon több milliónyi társa is hasonló jelenséget észlelt.
További állomások
06/20 Always Love a Wild Book
06/22 Letehetetlen
06/24 Kelly & Lupi Olvas
06/26 Bibliotheca Fummie
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése