2016. július 8., péntek

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

"A függetlenítés egyszerűbb, mint gondolnád, és én mindig félek. De a félelem szerintem hasznos dolog. Azt jelenti, hogy élek."

A new england-i Barrett család élete romokba dől, amikor a tizennégy éves Marjorie akut skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Az orvosok sehogy sem tudják megakadályozni a lány süllyedését az őrületbe, így Barrették tehetetlenségükben a hitbe menekülnek: a helyi katolikus paphoz fordulnak segítségért.
Wanderly atya némi vizsgálódást követően ördögűzést javasol, mert úgy hiszi, hogy Marjorie nem beteg, hanem a gonosz szállta meg. Felveszi a kapcsolatot egy helyi műsorgyártó céggel, akik médiaszenzációt sejtve felajánlják, hogy valóságshow-t készítenek Barrették megpróbáltatásaiból. A család végül a pénz miatt kénytelen belemenni a dologba, és így veszi kezdetét A megszállottság című show. A műsor hatalmas népszerűségre tesz szert, de kisvártatva leállítják, mert a családi házban rémisztő tragédia történik. Annyira szörnyű, hogy a műsorra utaló minden anyagot gyorsan eltüntetnek.
Tizenöt évvel később egy népszerű író interjút kér a történtekről Marjorie húgától, Merrytől. Ahogy a nő visszaemlékszik a múlt elfeledettnek hitt eseményeire, rég eltemetett titkok és fájdalmas emlékek törnek a felszínre – az olvasó pedig egy félelmetes pszichológiai horror kellős közepébe csöppen, ami nem csak az emlékezet és valóság, tudomány és hit kérdéseit feszegeti nyugtalanító módon, hanem az ősidők óta bennünk lakozó gonosz természetét is.


Egy kis információ rólam: szeretem a horrorfilmeket, azonban nagyon ritkán olvasok ebben a műfajban. Ez alól a legújabb kivételem lett a Szellemek a fejben, amelynek a leírása fogott meg igazán, hiszen olyan történetet ígért, amit filmben is nagyon szeretek. Ennél azonban sokkal többet kaptam.

A regény horrorként tűnt fel a színen, azonban hamar lélektani regénnyé majd pszichológiai thrillerré változott át. Ennek megfelelően a könyv eleje számomra félelmetesre sikerült – egyszer olvastam éjszaka… egyszer. Ezt a fajta horrort imádom, mert nem a hirtelen megijesztésre fókuszál, hanem fokozatosan építi fel benned a félelmet – egy-egy utalással, megmagyarázhatatlan történéssel és a hangulattal. Mert tudod, hogy amikor hirtelen csend van a regényben, valami szörnyűség fog történni. Még ha nem is lesz így, ekkor már csak arra tudsz gondolni, hogy körülötted is túl nagy a csend… Szóval imádtam a horror aspektusát a történetnek, mert átgondolt, valóban feszültségkeltő és félelmetes. Különösen éjszaka, amikor egyedül vagy otthon.

Emiatt kissé sajnáltam, amikor ezt a részét maga mögött hagyta, és elkezdett fókuszálni a családi drámára. Itt pár oldal erejéig kissé laposnak éreztem a történteket, hiszen már nem féltem olvasni, de még nem szoktam meg az új irányt. Szerencsére hamar megoldódott a helyzet, és ismét teljesen beszippantott a regény – ezúttal egészen a legvégéig (és tovább).

Elég népszerű műfaj nálunk – Az Egyesült Államokban pedig még inkább – a reality. Szerintem legtöbbünk látott már Való Világot, Big Brothert vagy épp a házasodni vágyó gazdák műsorát. A legáltalánosabb valószínűleg mindannyiunknál a következő: mennyire valóság az, amit annak beállítanak a kamerák. Hiszen a reality is igényel egyféle színészkedést, ha azt akarod, hogy a műsorodat továbbra is közvetítsék, te pedig kapd a jogdíjakat. A Szellemek a fejben ezt fejelte meg az író a családi drámával, és felvetette a morális kérdést: mi a fontosabb? A családod vagy a pénz?

Nem tudom kifejezni, mennyire imádtam azt, hogy ilyen okos, elgondolkodtató és többrétegű regényt olvashattam. A vallás, a pszichológia és a horror mesteri keveréke volt, amit még valami különlegessé tett: a narrátor.

A narrátorunk ugyanis nyolc éves volt a történet idején, aki a jelenből visszatekintve mesélte el, ő miként élte meg az eseményeket. Ez egyszerű ügynek tűnhet addig, amíg két dolgot meg nem tudunk: 1. mivel nyolc éves volt a főszereplőnk (Merry), nem tudhat minden részletet; 2. megbízhatatlan narrátor a kora, emlékezete és fantáziája alapján is. Egy újabb cseresznye az amúgy is impozáns tortánk tetejére. Úgy gondolom, azzal, hogy nem tudhatjuk, mennyi a valóság abban, amit elmondott Merry, még misztikusabbá vált a történet.

Ha már Merry, akkor karakterek, akiknél úgy éreztem, valódi hús-vér emberek voltak. Elhittem róluk, hogy egy valódi család, valódi problémákkal. Egy dolgot nem értettem mondjuk velük kapcsolatban – miért? Ezt körülbelül az egész regényre ráhúzhatnám, mert elég sokszor felmerült bennem, miért tettek meg egyet s mást. Ugyanakkor az ő történetük megtanította, mennyire erős hatással van a fanatizmus és a média a személyiségre, a józanészre és a hétköznapi életre is.

Ha röviden össze akarnám foglalni a Szellemek a fejbent, azt mondanám: különleges. Néha morbid. Leginkább azonban elgondolkodtató és letaglózó élményként definiálnám, ami elől nincs menekvés, ha egyszer beszippant. Kicsit horror, de leginkább egy pszichológiai dráma, amely elől az olvasó sem menekül. Nem, még azután sem, hogy véget ér… ott marad, mint egy szellem a fejben.



Könyv adatai
Eredeti cím: A Head Full of Ghosts (2015)
Kiadó: Agave (2016)
Oldalszám: 279

Related Posts:

1 megjegyzés: