"Mindegy, milyen gyakran vagy ritkán látunk valakit, vagy beszélünk vele, vagy hogy egyáltalán mennyire ismerjük, mindig van egy kis helyünk az életében, amit sosem lehet betölteni, ha egyszer távozunk onnét."
Amikor a Saranson Életmegőrző Központ tudósa felajánlja Travisnek, a gyógyíthatatlan betegsége végső stádiumában lévő tizenhat éves fiúnak, hogy a kriogenika segítségével ragadja meg utolsó esélyét az életben maradásra, Travis igent mond. Aláveti magát az eljárásnak, melynek során fejét eltávolítják és lefagyasztják annak reményében, hogy néhány évtized múlva újraéleszthetik, és a fiú donortesten folytathatja életét.
A tudomány azonban rohamléptekkel fejlődik – mindössze öt év telik el, és Travis visszatér az életbe.
Bár a világ, amibe csöppent, látszólag ugyanaz maradt, Travis körül minden és mindenki megváltozott. Beleértve a szüleit, az otthonát, legjobb barátját és a barátnőjét. A fiú az egyre növekvő zavar és bizonytalanság mellett csak egyetlen dologban biztos: ez a jövő nem az a jövő, amit elképzelt magának, mikor a műtét előtt lehunyta a szemét.
A múltjához makacsul ragaszkodó Travisnek meg kell találnia a módját, hogy a jövőben létezhessen. És úgy tűnik, szerez néhány friss sebet is, mire összeilleszti régi életét az újjal.
Travis Coates akár átlagos tinédzser is lehetne, ha nem történt volna meg vele a legnagyobb csoda - új testet kapott. Viszont mint mindennek, ennek a csodának is ára van: öt év telt el a két műtéte közt, a világ pedig nem állt meg. Travisnek meg kell szoknia, hogy semmi nem olyan, mint régen volt. A Blogturné klub hat bloggere vállalkozott arra, hogy lélekben támogassa a fiút. Ha pedig ti is velünk tartotok, megismerhetitek Travist, Kylet, Hattont és Catet, valamint esélyetek lehet megnyerni John Corey Whaley regényét.
Még a külföldi megjelenés idején figyeltem fel John Corey Whaley Kobak (Noggin) regényére. Akkora már sok szépet hallottam a Where Things Come Back-ről, ráadásul a fülszövege egy igazán kivételes történetet ígért, így várólistára került. A magyar megjelenés idején került ismét elém, a beleolvasás után pedig tudtam, nekem ezt hamarosan olvasnom kell.
Fogalmam sincs, mire számítottam. Kissé tartottam attól, hogy túl furcsa lesz számomra, de szerencsére nem így történt. Azt hiszem bedőltem a látszatnak (Travis feje új testen), és nem gondoltam bele, milyen mélységig mehet bele az író ennek a témának a lélektani hatásaira.
Kezdjük azzal, hogy a Kobak egy igazi gyöngyszem a YA realista irodalmon belül. Abszurd szituációval kezdett, de az egyénre, családra (és minimálisan a társadalomra) gyakorlott hatását brutálisan valósághűen mutatta be. Olvasás közben is, de főként a regény befejezése után érzem át, mennyire kegyetlenül őszinte volt ez a könyv.
Sokat gondolkodtam olvasás közben (ez egy rövid könyv, időm is volt, mégis nagyon sokáig tartott, míg befejeztem), egyszerűen nem tudtam szabadulni a regény bűvköréből. De miért is volt annyira elgondolkodtató? Mert szinte mindenkit foglalkoztató kérdéseket helyezett új kontextusba és mutatta be őket több perspektívából is. Volt itt gyász, múlt és jövő kapcsolata, valamint a szexualitás is előkerült (van egy LMBT karakter).
Az egyik téma számomra is nagyon aktuális volt, és arra kényszerített, hogy a saját helyzetemen is elgondolkodjak. Ezt nagyon kevés regény érte el, úgyhogy ezért is különös helyet foglal el a szívemben.
Beszélgessünk kicsit Travisről, a főszereplőnkről. Őszinte leszek – egy jó darabig nem tudtam megérteni őt, és zavart, hogy a fő motivációja a barátnője visszaszerzése volt. Mivel minden más annyira valósághű volt, nem bírtam ezt a helyzetet. Miért volt ennyire fontos a volt barátnője? Miért mondott olyanokat, hogy érte tért vissza? Folyton azt éreztem, hogy nem látja át a helyzetet. Egészen a regény legvégéig nem tudtam teljesen átérezni a helyzetét, mikor azonban megvilágosodtam, megszakadt a szívem. Nem tudtam többé idegesítőnek vagy önzőnek látni őt. Megértettem nagyjából, miért ragaszkodott Catehez.
A történet önmagában nézve nem nevezhető fordulatosnak, hiszen nem a nagy cselekményszál, hanem a karakterfejlődés –lélektan állt a középpontban. Abban azonban fantasztikus volt – minden szereplő nézőpontjából igyekezett bemutatni, milyen hatással volt rá Travis visszatérése. Tetszett, hogy nem köntörfalazott, hanem bemutatta a nehézségeket is (sőt, leginkább rájuk fókuszált).
Csúnya volt? Néha igen, mert a valóságot tükrözte.
Szép volt? Gyönyörű. A fent említett ok miatt.
John Corey Whaleynek sikerült elérnie, hogy mindenki szemszögéből a lehető leginkább átláthassam / érezhessem az eseményeket. Néha kicsit soknak bizonyult, mert ennyi érzelmet, ennyi szenvedést (még ha ez a múltban történt, a jelenben is érződött a hatása) nehéz feldolgozni. Főként, ha olyan líraian, de nem csicsásan van megfogalmazva, mint itt. Ez azonban ne tévesszen meg senkit, alapvetően vidámabb hangulatú a regény a narrátorunk szarkazmusa és a barátainak köszönhetően. Igazából emiatt is ütöttek még inkább azok a gondolatok, amelyeknek eszébe sem kéne jutnia egy fiatalnak.
A Kobak egy abszurd koncepción alapuló, érzelemgazdag regény volt, ami mindennek a tetejébe még valósághű is. Őszinte érzelmeket mutatott be, amivel legalább öt-hatszor összetörte a szívemet. A karakterek emberiek, tele hibával és rossz döntésekkel – ennek ellenére mégis szerethetőek. Az egész regény kivételes, csodálatos, csak ajánlani tudom mindenkinek, aki egy komolyabb hangvételű és tanulságos történetet szeretne olvasni.
Fogalmam sincs, mire számítottam. Kissé tartottam attól, hogy túl furcsa lesz számomra, de szerencsére nem így történt. Azt hiszem bedőltem a látszatnak (Travis feje új testen), és nem gondoltam bele, milyen mélységig mehet bele az író ennek a témának a lélektani hatásaira.
Kezdjük azzal, hogy a Kobak egy igazi gyöngyszem a YA realista irodalmon belül. Abszurd szituációval kezdett, de az egyénre, családra (és minimálisan a társadalomra) gyakorlott hatását brutálisan valósághűen mutatta be. Olvasás közben is, de főként a regény befejezése után érzem át, mennyire kegyetlenül őszinte volt ez a könyv.
Sokat gondolkodtam olvasás közben (ez egy rövid könyv, időm is volt, mégis nagyon sokáig tartott, míg befejeztem), egyszerűen nem tudtam szabadulni a regény bűvköréből. De miért is volt annyira elgondolkodtató? Mert szinte mindenkit foglalkoztató kérdéseket helyezett új kontextusba és mutatta be őket több perspektívából is. Volt itt gyász, múlt és jövő kapcsolata, valamint a szexualitás is előkerült (van egy LMBT karakter).
Az egyik téma számomra is nagyon aktuális volt, és arra kényszerített, hogy a saját helyzetemen is elgondolkodjak. Ezt nagyon kevés regény érte el, úgyhogy ezért is különös helyet foglal el a szívemben.
Beszélgessünk kicsit Travisről, a főszereplőnkről. Őszinte leszek – egy jó darabig nem tudtam megérteni őt, és zavart, hogy a fő motivációja a barátnője visszaszerzése volt. Mivel minden más annyira valósághű volt, nem bírtam ezt a helyzetet. Miért volt ennyire fontos a volt barátnője? Miért mondott olyanokat, hogy érte tért vissza? Folyton azt éreztem, hogy nem látja át a helyzetet. Egészen a regény legvégéig nem tudtam teljesen átérezni a helyzetét, mikor azonban megvilágosodtam, megszakadt a szívem. Nem tudtam többé idegesítőnek vagy önzőnek látni őt. Megértettem nagyjából, miért ragaszkodott Catehez.
A történet önmagában nézve nem nevezhető fordulatosnak, hiszen nem a nagy cselekményszál, hanem a karakterfejlődés –lélektan állt a középpontban. Abban azonban fantasztikus volt – minden szereplő nézőpontjából igyekezett bemutatni, milyen hatással volt rá Travis visszatérése. Tetszett, hogy nem köntörfalazott, hanem bemutatta a nehézségeket is (sőt, leginkább rájuk fókuszált).
Csúnya volt? Néha igen, mert a valóságot tükrözte.
Szép volt? Gyönyörű. A fent említett ok miatt.
John Corey Whaleynek sikerült elérnie, hogy mindenki szemszögéből a lehető leginkább átláthassam / érezhessem az eseményeket. Néha kicsit soknak bizonyult, mert ennyi érzelmet, ennyi szenvedést (még ha ez a múltban történt, a jelenben is érződött a hatása) nehéz feldolgozni. Főként, ha olyan líraian, de nem csicsásan van megfogalmazva, mint itt. Ez azonban ne tévesszen meg senkit, alapvetően vidámabb hangulatú a regény a narrátorunk szarkazmusa és a barátainak köszönhetően. Igazából emiatt is ütöttek még inkább azok a gondolatok, amelyeknek eszébe sem kéne jutnia egy fiatalnak.
A Kobak egy abszurd koncepción alapuló, érzelemgazdag regény volt, ami mindennek a tetejébe még valósághű is. Őszinte érzelmeket mutatott be, amivel legalább öt-hatszor összetörte a szívemet. A karakterek emberiek, tele hibával és rossz döntésekkel – ennek ellenére mégis szerethetőek. Az egész regény kivételes, csodálatos, csak ajánlani tudom mindenkinek, aki egy komolyabb hangvételű és tanulságos történetet szeretne olvasni.
Könyv adatai
Eredeti cím: Noggin (2014)
Kiadó: ÉTK (2016)
Oldalszám: 256
Trailer
Nyereményjáték
Travis története fikcionális, azonban a való világban is történtek olyan esetek, amelyeket igazi csodának tekinthetünk. A mostani nyereményjátékban az lesz a feladatotok, hogy a megadott információk alapján kitaláljátok, kikkel történt meg az elképzelhetetlen. A játékban helyes válaszokat adók közt pedig kisorsolunk három példányt John Corey Whaley: Kobak című regényéből.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
A mai csodát átélt emberről a következőket tudjuk:
- Több mint 20 évvel ezelőtt egy motorbaleset következtében bénult meg.
- Pár éve egy pókmarás miatt került kórházba
- 8 hónapos fizikoterápián vett részt, ahol a nővér észrevett valamit a férfi lábában.
- 5 nappal később ismét járt.
További állomások
07/23 Always Love a Wild Book
07/25 Sorok között
07/27 Kelly & Lupi Olvas
07/29 Deszy könyvajánlója
07/31 CBooks
08/02 Dreamworld
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés