2014. január 25., szombat

Elizabeth Scott: As I Wake

"Ébredj fel!"

A kórházból hazatérő Ava-t szerető anyukája, barátai és egy pasi várja, aki végre érdeklődést kezd mutatni iránta. Egy gond van csak: Ava egyikükre sem emlékszik - és nem bír szabadulni a gondolattól, hogy ő valójában nem az, akinek a többiek mondják.

Ava megpróbál kitörni az amnéziájából, miközben a középiskolai életet éli, viszont a feltörő emlékek egy egész más világot mutat. Egy világot, ahol Ava és az ismerős kinézetű barátai folyamatos megfigyelés alatt vannak, és senkiben nem bízhatnak. Ava nem tudja, mihez kezdjen ezekkel a látomásokkal, vagy épp a fiúval, aki a középpontban áll, amíg a fiú meg nem jelenik újra Ava életében és válaszokat ajánl... de csak, ha cserében megbízik benne.


Kezdjük azzal, hogy számomra jelenleg ez az "év legjobb regénye". És folytassuk azzal, hogy a fülszöveg mennyire, de mennyire becsapós. Minden, ami abban szerepel, teljesen leegyszerűsíti az As I Waket, és elveszi azt a pluszt, ami ezt a regényt annyira különlegessé teszi.

De mi tette az As I Waket különlegessé akkor?

Ennek a regénynek külföldön nagyon vegyes értékelése van: páran szeretik, de nagyon sokan utálták. Ennek egyik okát pedig az írásmódban fedezték fel. Személy szerint nagyon szerettem ezt a költőiséget, amit Elizabeth Scott belevitt a regénybe. Tudom, főleg néhány gondolat repetitív elemét kifogásolták, de szerintem ez csak fokozta a regény drámaiságát, intenzitását, és általában az adott gondolathoz tartozó fájdalmat:

"Sosem rólam szólt. Sosem.
És mégis itt vagyok. Összetörve, fájó szívvel, miközben lelkem vérzik, itt vagyok.
Sosem bíztak bennem. Nem létezett olyan, hogy választás.
Elfordulok és futni kezdek.
Futok, és senki nem jön utánam.
Futok, és egyedül vagyok.
[...]
Futok, és nincs hova mennem. 
Nincs kiút.
Itt vagyok, és Morgan-
Futok, és nem hagyom, hogy befejezzem ezt a gondolatot.
Nem tehetem.
Futok, és minden, amit tudtam ismét semmivé vált."

Visszatérve a költői megfogalmazásra. Nagyon sok metaforát találunk ebben a regényben, amelyek csak szemléletesebbé teszik a helyzetet. És néha (rendben, gyakran), annyira találóak, hogy szíven ütött. Minden egyes oldalt emiatt teljes mértékben át tudtam érezni: a fájdalmat, a szerelmet, a bizonytalanságot, a cseppnyi örömet és a rengeteg szomorúságot.

Különlegessé teszi a regényt a műfaji keveredés is: az As I Wake ugyanis részben realista, részben disztópia, amihez eddig nem volt még szerencsém (olvastam már fantasy + disztópiát - Blood of Eden sorozat, Penryn & the End of Days sorozat).
A disztópia szálban tetszett, hogy annak ellenére, hogy kb. a könyv fele játszódik ott, mégis egy kidolgozott és részletekbe menően ismertetett világot tár elénk Elizabeth Scott. Igazából maga a világ nem annyira különleges, mondhatni disztópia alapfelszereltség, de mégis imádtam. És ennek az az oka szerintem, hogy drága írónő a karakterek érzéseit emelte ki a disztópiából, így úgy éreztem, mintha én is ott lettem volna.
A realista része szintén elég egyszerű alaphelyzettel operál - középsulis élet, ahol a tápláléklánc csúcsán van Ava, de elnyomásban. De ennél sokkal több ez a szál; ugyanis semmi sem az, aminek tűnik. Van is egy ilyen gondolat a könyvben, hogy amit mutatunk, és a valóság nem mindig ugyanaz. Szerettem, hogy Ava mennyire másként éli meg a realista részét a regénynek, mint általában a főszereplők tennék. Ez sokkal szimpatikusabbá tette számomra ezt a részt.

És! Amin meglepődtem, hogy volt glbt az As I Wake-ben - nem igazán számítottam rá. Viszont annyira imádtam, és szörnyen sajnálom, hogy az írónő nem írt még (ha igen, kérem a címet) glbt regényt, mert ha az As I Wake-ben ennyire tökéletesen, és érzelmekkel telve sikerült írnia (ahol pedig mellékszál).

Azt pedig külön kiemelném, hogy a fejezetek egy része úgy kezdődött, hogy "ébredj fel". Ez pedig csak fokozta a misztériumot. Mert hova ébredjen fel? Honnan? Mi történik?
(Rendben, ezzel kapcsolatban hamar kiderül, miről is van szó, viszont a későbbiekben is képes még meglepetést okozni, úgyhogy...).

A történet nem annyira jelentős, az csak háttérként szolgála karakterdráma alakulásához. Mindössze annyiról szól a regény ilyen tekintetben, hogy van egy lány, akinek amnéziája van, és egy olyan világra emlékszik vissza, amelyik a mostaninak szinte ellentéte volt. Nem létezett biztonság, nem létezett bizalom, és a szerelem halálra volt ítélve. Emellé még egy fiú is szerepel a látomásaiban, aki a mostani életében is megjelenik. Igazából ennyi - semmi komoly akció, semmi küzdelem. Fordulat volt természetesen, főleg a vége... Amiről nem beszélünk. Nem.

"Hallottam, miként hangzanak az emberek, mikor darabokra törik az álmaikat, mikor az életüket rémálommá változtatják."

Karakterekről sokkal többet lehet írni, hiszen ők voltak központban. Vagyis Ava, de úgy gondolom, több szereplő is megérdemel pár szót. Általánosságban azt tudom elmondani, hogy annak ellenére, hogy nem volt minden karakter minden személyiségjegye kimondva, a tetteikből sok mindent le tudtunk szűrni. És azt kell mondjam, éppen ezért nem csak Ava életútja törte össze a szívem.

Kezdjük a többiekkel. Ava barátai (Greer, Olivia, Sophie) és Ethan - avagy a középiskolai brancs. Mindenkinek megvan a titka, így nekik is, és ezt imádtam. Általában a viselkedésükből, a tekintetükből ismerhettük meg őket jobban, és csak apránként tudtuk összerakni, hogy miként viszonyulnak egymáshoz. Mind a négy karakter szerepel Ava látomásaiban is, és szerettem, hogy párhuzamokat lehetett vonni a látomásbeli és az itteni társaság között. Bevallom, nekem Olivia lett a kedvenc szereplőm - úgy, hogy kb. három-négy mondatot mondott az egész regény alatt. Viszont a viselkedése, a cselekedetei nagyon szimpatikusak voltak számomra.

Janet, Ava anyukáját annyira szerettem. Általában nem túl pozitív karakterként ábrázolják a szülőket a regényekben, de Jane. Nagyon ártatlan, sok szenvedésen keresztülment asszony, aki szemmel láthatóan nagyon szereti Avat, és bármire képes lenne érte. Tetszett a köztük lévő kapcsolat, hogy Jane mindent megtesz azért, hogy egy család legyenek Avával.

Morgant annyira nem ismerjük meg, főleg hogy az ő szerepe a regény romantikus részénél kerül elő. Ezenkívül nem sok mindent tudunk meg róla. Amit megismerünk, az az Ava iránti szerelmének mértéke és a családja. Sajnos nem túl sok; kíváncsi lettem volna rá még bővebben.

Ava különleges főszereplő. Hosszú, és tragikus úton vált azzá, aki a regényben. Sokkal felnőttesebben gondolkodik, mint a többi korabeli karakter, és képes józanul ítéletet hozni. Az As I Wake az ő döntéseinek sorozatát kíséri végig. Az az érdekes, hogy spoiler nélkül nem is nagyon tudok róla írni - ugyanis az ő jellemét is elsősorban a cselekedetein keresztül ismerjük meg. Ráadásul annyi nehéz döntést kell hoznia! Kiben bízhat? Mit szeretne kezdeni az életével? Mi a legfontosabb számára? Mindezek olyan kérdések, amelyek az ember élete során megfordulnak a fejében - viszont Ava választásai minden esetben súlyos következményekkel járhatnak, és ezért szerettem annyira őt. A döntései miatt.

"A szerelmet - az igaz szerelmet nem lehet definiálni. Egyszerűen csak létezik."

A romantika - volt egy rész, mikor azt gondoltam, engem meg fognak követni azok, akik ismerik a romantikus preferenciáimat. Elsőre a romantika elég "nyálasnak" tűnhet - főleg, mikor olyanokat mondanak egymásnak, amitől fejjel mentem volna a falnak más esetben.
Viszont ebben a szerelemben is sokkal több van, mint amit elsőre láthatunk. A kapcsolatuk egyáltalán nem insta-love, hosszú idő kellett a kialakulásához, és még több idő ahhoz, hogy bizalom alakuljon ki közöttük. És mindezt olyan körülmények közt, amelyek nem épp romantika-barátok.
Szerettem, hogy mennyire fontosak egymásnak, mi mindent jelentenek egymásnak, és mi mindenre képesek egymásért. Fájdalmas döntések, titkok, és rengeteg tragédia kíséri a románcukat. Komolyan mondom, annyira drukkoltam nekik, hogy találják meg a saját boldogságukat a végén.

Azt gondolom, az As I Wake egy igazán egyedi, érzelmekkel teli regény, amely sajnos méltatlanul van ennyire alábecsülve. Mindenképp az egyik legkülönlegesebb olvasmányom marad, még ha kissé fájó is visszagondolnom a regényre. Szerettem a karaktereket, mert mindannyiukban volt valami, ami megfogott; szerettem a romantikát, amely tiszta és őszinte volt. És imádtam az írónő stílusát, ahogy a magában egyszerűnek tűnő szavaival megfogott, elérte, hogy átérezzem mindazt az érzelmet, amelyet a karakterek is.


Könyv adatai
Eredeti cím: As I Wake (2011)
Kiadó: Dutton Juvenile
Oldalszám: 269

1 megjegyzés:

  1. Szia, benne lennél egy oldal cserében? Az oldalamon tudsz nekem írni.
    http://anegyelem.blogspot.hu/

    VálaszTörlés