2014. január 4., szombat

Mikor a szexiség munkaköri leírás...

Nevezhettek finnyásnak, válogatósnak, sznobnak, mert vállalom. Nekem egy jó könyv nem a jóképű pasival kezdődik. 

Sokadszorra történik meg velem, hogy mikor új könyvek után kutatok, meglátok egy jól hangzót, elkezdem olvasni a fülszövegét és: jóképű pasi. 

Ismerős, nem?

Nézzünk pár példát:





"...ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jégkék szemű srácot." (Jus Accardo: Touch)

"A helyzetet azonban bonyolítja, hogy feltűnik egy másik, szintén vonzó srác, Tucker..." (Cynthia Hand: Angyalsors)

"Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány..." (Sarah J. Maas: Üvegtrón)

 "... egyetlen lény, aki képes életet lehelni Jacinda sárkány-énjébe nem más, mint a gyönyörű, rejtélyes Will." (Sophie Jordan: Firelight - Tűzláng)


"Egy ilyen küldetésen méri össze Karou először az erejét Akivával, az emberfeletti szépségű szeráffal." - (Laini Taylor: Füst és csont leánya)

Mielőtt felmerülne a kérdés, hogy mi a bajom ezen könyvek kiadóival vagy épp a könyvekkel: semmi. Direkt magyar nyelvű regényeket hoztam, de higgyétek el, itthon nem megjelent regények között is rengeteg ilyen találok.

És hogy mi ezzel a gondom?
Hogy olyan regényeknél találkozom ezzel, ahol elméletileg vagy a történetszál, vagy a karakterek állnak a középpontban. 
Mégis, az első dolog, amit megtudunk a férfi főszereplőről, hogy dögös. WOW!

Pont az az információ, amire szükségem van, hogy eldöntsem, olvasni akarom-e! Mert egy jó regényhez nem is kell más, mint egy jóképű pasi? 
Miért gondolják, hogy azzal hogy ennyi elég az olvasóknak? Mármint miért nem lehet a férfi főszereplő valamelyik belső tulajdonságát kihangsúlyozni? Miért mennek annyira rá arra, hogy jól nézzen ki? - És most nem azokról a regényekről beszélek, amelyeknek konkrétan az a céljuk, hogy kielégítsék az olvasó ilyen irányú fantáziáit, hanem egy mezei fantasyről vagy disztópiáról.

Szerintem azért, mert ez hatékony. Mert működik. Mert ezen jelzők láttán az olvasónak a saját "gyönyörű, jóképű, szexi" álompasija jut eszébe, és így is viszonyul a regényhez. Nem általánosítok, de tapasztaltam már a jelenséget.
Engem személy szerint zavar a férfi főszereplők ilyen mértékű idealizálása - mármint természetesen mindenki gyönyörű, jóképű, titokzatos, szexi a fikciók világában, de ezen túl mit tudnak mutatni? 
Ami ennél is rosszabb, hogy némelyik regényben a férfi karakter nem is kap ennél mélyebb személyiséget. Ott van, és szép. Lehet róla fantáziálni. 

Egy szóval sem mondom, hogy nekem nincsenek álompasijaim (lássuk csak Danielt Kelley Armstrong: Darkness Rising sorozatából), de ha leírást kéne készítenem róla például, akkor a bátor, önzetlen, magabiztos, hűséges jelzők jutnának először eszembe róla. Mondjuk róla a fülszöveg csak annyit ír, hogy "legjobb barát". De azért... hogy lehet egy olyan pasitól friss piskótaként elolvadni, aki meg akarja ölni a főszereplőt? Vagy épp úgy bánik a főszereplőnővel, mint egy utolsó kutyával? Tudom, ez már a "szeressük a rosszfiút" kategória, amelyet bottal sem mernék piszkálni. 

És nem az olvasókat ítélem el, mindenkinek szíve joga azt szeretni a könyvben, amit akar, és arra használni a regényt, amire akarja - hanem azt, hogy a fülszövegek, és a könyvek ennyire a férfi karakterek külsőségeire koncentrálnak. Szerintem egy-egy szereplőben sokkal több van, mint egy csinos pofi és hat kocka.

Related Posts:

2 megjegyzés:

  1. Nekem az a bajom ezzel a jóképű szóval, hogy ez relatív. Kinek mitől lesz jóképű egy hapsi? Nem leírásokat kapunk az arcáról, hanem csak annyit, hogy jóképű - jobb esetben haj- és szemszínt, illetve kigyúrt testet. Pedig a személyiségébe kellene beleesni, de néha ez is klisés. Jaj, rossz fiú, de máskor meg síró-pityogó, nincsenek kidolgozva ezek a szereplők, sok női író tényleg letárgyiasítja a férfiakat.

    Amatőr szinten írok, és sok esetben azt alkalmazom, ami engem sem idegesítene: leírom, hogy néz ki a pasi, aki egyáltalán nem tökéletes, mert van egy kis pocakja, göcsörtös az orra, mit tudom én, aztán majd eldönti az olvasó, hogy tetszik-e neki. Majd aztán jön a személyisége. Egy író amúgy sem élhetne ennyi vizuális eszközzel, hogy na, nesze, jóképű kölök ez. Meg kell szerettetnie.

    Nekem sem tetszik ez, amit sok író alkalmaz, vagy ami fülszövegben elhangzik, mert felszínességbe taszítja az olvasót.

    VálaszTörlés
  2. Ezzel csak egyetérteni tudok. Viszont vannak írók, akik ennek ellenére mégis élnek azzal, hogy a pasi csak jóképű, vonzó, sármos, szexi... és, ennyi. Persze, azok mazochista regények is, de mégis vannak. :/

    VálaszTörlés