Már annyira régen írtam könyvtárba járós bejegyzést, pedig aztán mióta beiratkoztam a megyei könyvtárba, gyakorlatilag törzsvendég lettem ott.
Már csak azért is, mert folyamatosan hatalmas stóc könyvvel távozom onnan.
A mostani könyvhalmot két részletben szereztem.
Chris Beckett: Sötét éden regényével már többször összefutottam molyon, és mivel könyvtári könyvekkel sokkal kísérletezőbb vagyok, hoztam is magammal.
S. K. Tremayne: Fagyos ikreket már megjelenéskor kipécéztem magamnak, csak valamiért nem jutottam el odáig, hogy megvegyek ténylegesen. Úgyhogy annyira megörültem, mikor teljesen véletlenül kiszúrtam az egyik alsó polcon. Pedig csak odaléptem, hogy ne csábuljak el egy újabb könyvre. Haha.... jobban kellett volna tudnom.
A második kupacot ma szereztem be, ugyanis ha már beugrottam a városba, miért ne csábulhatnék el pár szépségre?
Rögtön elsőre Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjainkat emeltem le a polcról. Leginkább a Csernobili ima könyvét vártam, de mivel nem volt bent, ezért ezt hoztam el. Nagyon szeretem emberi perspektívából megismerni a történelem egy-egy időszakát.
A következő áldozatom Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak lett. Ez csak a hype miatt jött velem, ugyanis külföldön ajnározzák ezt a regényt, én pedig szeretném megérteni, miért is. Amúgy azt néztem, hogy gyors olvasmány, úgyhogy hamarosan elő is veszem.
Robert Jackson Bennett: Horzsolásokat szintén régóta el szerettem volna olvasni, de egyik barátném nagyon rosszakat mondott róla. Mivel azonban a Lépcsők városa az idei évem egyik legjobb olvasmánya lett, úgy döntöttem, adok egy esélyt a Horzsolásoknak is. Annyira izgatott vagyok, hogy ismét olvashatom az írótól! Remélem, nem okoz csalódást ezzel a könyvével.
Mielőtt lementem volna kikölcsönözni a könyveket, még kiszúrtam Eve Ainsworth: 7 nap könyvét, amit beleolvasás után úgy döntöttem, elhozok magammal. Igazából szintén egy gyors olvasmányt várok, bár nagyon félek, milyen élmény lesz. Mindenesetre egy próbát megér.
Lent, miközben kölcsönöztem a könyvet, rákérdeztem, hogy mennyi idő a feldolgozás alatt lévő könyveknek, hogy bekerüljenek. Nos, mivel nagyon aranyos volt a könyvtáros, felajánlotta, hogy megnézi nekem, hogy hátha a regény, amit könyvfesztivál óta várok, hogy olvashassam, bekerült-e. És képzeljétek, pont akkor küldték fel, hogy kitegyék a polcra. Így én lehetek Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima első kölcsönzője. Ne tudjátok meg, mennyire örültem!
Ráadásul elkezdtem olvasni hazaúton... öt perc után le kellett raknom, mert nekiálltam könnyezni a buszon. Jó könyv lesz ez, nagyon jó. :)
Most nagyon sok regény van nálam a könyvtárból, így a közeljövőben nem járok arra... ugyan, kit ámítok? Amint lesz egy befejezett könyvem, már viszem is be, hogy hozzak ki három másikat. Könyvtárfüggő vagyok.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése