"Mi rémít meg?
Mitől áll égnek a hajad, izzad a tenyered, akad el a lélegzeted, mint a kalitkába zárt madárnak?"
Sorozat: Gemma Doyle-történetek #1
Gemma Doyle más, mint a többi lány. A lányok, akiknek kifogástalan a modoruk; csak akkor szólalnak meg, ha szólnak hozzájuk; tudják a helyüket; és hanyatt dobják magukat, és Angliára gondolnak, amikor ezt kívánják tőlük.
A tizenhat éves Gemma önálló egyéniség.
A londoni Spence Akadémiára akkor íratják be, amikor Indiában tragédia sújt le a családjára. Gemma magányos, bűntudattal küszködik és hajlamos a jövőt illető látomásokra, amelyek kínos pontossággal valóra is válnak. Az Akadémián hűvös fogadtatásban részesül. Ám nem teljesen magányos: egy rejtélyes fiatalember követi, aki óva inti, nehogy megnyissa a lelkét a látomások előtt.
Gemma képessége ugyanis, amivel magához vonja a természetfelettit, itt, a Spence-ben teljesedik ki. Itt kerül kapcsolatba az iskola legbefolyásosabb leányklikkjével, és itt fedezi fel, hogy az anyja kapcsolatban állt egy Rendnek nevezett titokzatos csoporttal.
És itt vár rá a sorsa… amennyiben hisz benne.
A Blogturné Klub és a Könyvmolyképző Kiadó nyári retro turnéjában a 19. század végének Angliájába kalauzolunk Titeket. Tartsatok velünk Libba Bray: Gemma Doyle-történetek első láncszemének, a Rettentő gyönyörűség háromállomásos turnéján, és nyerjétek meg a könyv egy példányát!
Libba Bray: Rettentő gyönyörűség könyvét először 2012-ben olvastam. Akkor nagyon tetszett, sőt, az akkori értékelésemben a következőt írtam: „Igazából a legjobb az egész könyvben, hogy nem találtam benne hibát – még ha nem is okozott nekem teljes katarzist, nem tudtam benne semmit sem kifogásolni. Ritka az ilyen könyv.” Eltelt négy év, én pedig őszintén szólva, egy-két jelenetet leszámítva nem nagyon emlékeztem erre a regényre. Így mondhatni úgy olvasom újra, mintha először élném át a kalandot ismerős szereplőkkel.
De vajon másodszorra is annyira különlegesnek, hibátlannak találtam, mint első alkalommal?
Annyira nem emelném már piedesztálra, mint az első olvasás alkalmával, ugyanakkor továbbra is egy kivételes regénynek tartom a Rettentő gyönyörűséget.
Kezdjük először a problémáival, hogy aztán rátérhessek, miért is szerettem annyira a könyvet. Az első gonddal rögtön a regény elején találkoztam, ugyanis egyszerűen nem ragadott magával azonnal. Az első ötven oldal elég unalmasan telt, vontatott volt a cselekmény, és egyszerűen nem tudta felkelteni az érdeklődésemet. Szerencsére ez ötven oldal után megváltozott; akkor teljesen magával ragadott. Ezután már nagyon gördülékenyen haladtam, és fantasztikus élmény volt olvasni.
A könyv hangulata nagyon tetszett. Egyfelől a néha borzongató történések és az árnyak, amik garantáltan fenntartották az figyelmemet. Alapvetően pedig a történelmi érzés – ebből a szempontból kissé klisés volt a könyv, ennek ellenére élveztem a kosztümös filmekre emlékeztető hangulatot. Az írónő szerencsés időszakot választott, a Brit Birodalom egyik békésebb korszakát, így nem játszott a történelem fontos szerepet a könyvben.
A történet végig igen lassan haladt, elsősorban Gemma életére fókuszált, és csak másodsorban a rejtélyre, ami övezte az angliai létét. Habár kicsit több izgalmat vártam volna a fülszöveg alapján, nem zavart az események ilyen módú kibontakozása – eléggé lekötötte a figyelmemet Gemma élete is. Még mindig imádom a bentlakásos sztorikat, nem tehetek róla. Pláne, ha megfelelő karaktereket alkot az írónő.
Mégpedig itt aztán nem volt hiány az érdekes szereplőkből. Természetesen velük együtt jött egy rakatnyi konfliktus és dráma. Leginkább olyan volt, mint a Bajos csajok történelmi kiadása. Nem akadt egyetlen tökéletes karakter sem – a lányok egyáltalán nem viselkedtek felnőttesen, sokkal jobban el voltak foglalva a társadalmi helyzetükkel és magukkal, mint másokkal. Azt külön értékeltem, hogy Gemma sem volt egy jólélek karakter, ő is lázadozott. Ugyanakkor pedig mégis követte a társadalmi konvenciókat. Eleinte mondjuk zavart ez a lázongása (főleg, ahogy az anyjával bánt), később azonban már megkedveltem ezzel együtt. Legalább nem a klisés utat követte.
Mindent összevetve nagyon szerettem a Rettentő gyönyörűséget. A hangulata magával ragadott, a történetét végig élveztem, a karakterek pedig érdekesek. Habár akadtak tipikus YA-elemei, mégis igazi különlegesség ez a regény.
De vajon másodszorra is annyira különlegesnek, hibátlannak találtam, mint első alkalommal?
Annyira nem emelném már piedesztálra, mint az első olvasás alkalmával, ugyanakkor továbbra is egy kivételes regénynek tartom a Rettentő gyönyörűséget.
Kezdjük először a problémáival, hogy aztán rátérhessek, miért is szerettem annyira a könyvet. Az első gonddal rögtön a regény elején találkoztam, ugyanis egyszerűen nem ragadott magával azonnal. Az első ötven oldal elég unalmasan telt, vontatott volt a cselekmény, és egyszerűen nem tudta felkelteni az érdeklődésemet. Szerencsére ez ötven oldal után megváltozott; akkor teljesen magával ragadott. Ezután már nagyon gördülékenyen haladtam, és fantasztikus élmény volt olvasni.
A könyv hangulata nagyon tetszett. Egyfelől a néha borzongató történések és az árnyak, amik garantáltan fenntartották az figyelmemet. Alapvetően pedig a történelmi érzés – ebből a szempontból kissé klisés volt a könyv, ennek ellenére élveztem a kosztümös filmekre emlékeztető hangulatot. Az írónő szerencsés időszakot választott, a Brit Birodalom egyik békésebb korszakát, így nem játszott a történelem fontos szerepet a könyvben.
A történet végig igen lassan haladt, elsősorban Gemma életére fókuszált, és csak másodsorban a rejtélyre, ami övezte az angliai létét. Habár kicsit több izgalmat vártam volna a fülszöveg alapján, nem zavart az események ilyen módú kibontakozása – eléggé lekötötte a figyelmemet Gemma élete is. Még mindig imádom a bentlakásos sztorikat, nem tehetek róla. Pláne, ha megfelelő karaktereket alkot az írónő.
Mégpedig itt aztán nem volt hiány az érdekes szereplőkből. Természetesen velük együtt jött egy rakatnyi konfliktus és dráma. Leginkább olyan volt, mint a Bajos csajok történelmi kiadása. Nem akadt egyetlen tökéletes karakter sem – a lányok egyáltalán nem viselkedtek felnőttesen, sokkal jobban el voltak foglalva a társadalmi helyzetükkel és magukkal, mint másokkal. Azt külön értékeltem, hogy Gemma sem volt egy jólélek karakter, ő is lázadozott. Ugyanakkor pedig mégis követte a társadalmi konvenciókat. Eleinte mondjuk zavart ez a lázongása (főleg, ahogy az anyjával bánt), később azonban már megkedveltem ezzel együtt. Legalább nem a klisés utat követte.
Mindent összevetve nagyon szerettem a Rettentő gyönyörűséget. A hangulata magával ragadott, a történetét végig élveztem, a karakterek pedig érdekesek. Habár akadtak tipikus YA-elemei, mégis igazi különlegesség ez a regény.
Könyv adatai
Eredeti cím: A Great and Terrible Beauty (2003)
Kiadó: Könyvmolyképző (2012)
Oldalszám: 372
Nyereményjáték
Képzelgések, látomások, álmok. A kötethez tartozó nyereményjátékunkon most az álmok jelentésének kell a nyomába erednetek! Illetve fordítva: egy-egy álom jelentésének leírását megadjuk az állomásokon, nektek a szimbólumot kell megtalálnotok hozzá! Elő az álmoskönyvekkel! Kellemes kalandozást!
Figyelem! A sorsoláson azok vesznek részt, akik minden állomáson helyesen válaszoltak. A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Nem tudod megfejteni egy téged érdeklő személy viselkedését, nem érted, hogy mit miért tesz, mond; gondolnod kellene arra az egyszerű magyarázatra, hogy nem viszonozzák az érdeklődésedet.
További állomások
08/09. - Szembetűnő
08/11. - Always Love a Wild Book
08/13. - Deszy könyvajánlója
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése