"– Ha legközelebb hozzád szól – okította a bozontos szakállú a fiatalembert fojtott hangon –, csak bólogatsz, nagyon udvariasan meg minden, és helyeselsz. Ha aszongya, az ég lila, és piros pöttyök vannak rajta, csak bólogatsz és helyeselsz. Értesz, fiatalember? Ez itt nem a Vaknegyed. Errefelé minden szörnyűbb, mint amit valaha láttál, az embereket is beleértve."
Sorozat: Draconis Memoria #1
Véráldottak – olyan férfiak és nők, akik a vad sárkányok véréből készült elixírek elfogyasztásával mérhetetlen erőknek parancsolnak.
A Vashajó Szindikátust a véráldottak hatalma tette naggyá. Most azonban pusztító vihar közeleg: a sárkányok vérvonala gyengülőben, a felemelkedő Korvantin Birodalom pedig ugrásra készen várja a pillanatot, hogy kihasználhassa a Szindikátus gyengeségét. Ráadásul a vadonban is mozgolódás támad: a sárkányok támadásai egyre gyakoribbá válnak – és ami még ennél is rosszabb, szervezettnek tűnnek.
Az utolsó reménysugár nem más, mint egy mitikus sárkány, amelynek nagyerejű vére valódi csodákra képes – ha egyáltalán létezik ez a rejtélyes lény.
A sors végül három hőst választ ki magának.
Claydon Tocreekre, a lajstromozatlan véráldottra és kisstílű tolvajra hárul a feladat, hogy az ismeretlen vadonban felkutassa a legendás sárkányt, aminek a létezésében még csak nem is hisz.
Lizanne Lethridge, a Szindikátus félelmetes erejű, ifjú elit kéme hirtelen találja magát ellenséges terepen, küldetése egyre veszedelmesebb helyzetekbe sodorja.
Corrick Hilemore, az ismert világ peremén cirkáló kalózvadász Vashajó parancsnokhelyettese könnyen lehet, hogy túl nagy fába vágta a fejszéjét, amikor a könyörtelen rablók nyomába eredt – és helyettük egy jóval komolyabb ellenséggel kerül szembe.
Ahogy a birodalmak egymásnak feszülnek, mindhármuknak harcolni kell azért, amiben hisznek, ha nem akarják, hogy a világot elnyelje az ébredő tűz.
Anthony Ryan legújabb regénye, Az ébredő tűz, egy olyan világba kalauzol el minket, ahol a drákokat a vérükért tartják; egy helyre, ahol romlottak élnek és háború tombol; vagyis egy izgalmakkal teli fantasy világba, amelynek felfedezésében a Blogturné Klub három bloggere is részt vett. Ha pedig ti is velünk tartotok Anthony Ryan drákokkal teli világába, megnyerhetitek a Fumax kiadó által felajánlott regényt.
A tavalyi évem utolsó olvasmányaként került kezembe Anthony Ryan legújabb regénye, Az ébredő tűz, amelyre már a külföldi megjelenéskor felfigyeltem. Rajongok a sárkányfélékért, ráadásul az író másik sorozatát is szerettem, úgyhogy gondolkodás nélkül került fel a listámra. És nem is kellett csalódnom, ugyanis teljesen magával ragadott.
Anthony Ryan egyik legnagyobb erőssége, hogy olyan világokat kreál, amelyek izgalmasak, rengeteg felfedezést igényelnek, és amelyeket szeretnék személyesen is megismerni (még akkor is, ha egyáltalán nem biztonságosak). Az író pedig mesterien kidolgozta a világot, rengeteg időt töltött azzal, hogy bemutassa az egyes helyszíneket, a véráldottak erejét, a drákokat, a romlottakat, és persze mindezek történetét. Leginkább azt értékeltem, hogy a történelmi részeket emlékek útján mutatta be, nem pedig csupán elmesélte, milyen volt. A Draconis Memoria univerzumának legfőbb vonzóereje természetesen a drákok voltak. Imádtam a természetüket, hogy kiszámíthatatlanok, vadak és mélységesen intelligensek. Ennek ellenére csupán arra használták őket, hogy a vérükkel kereskedjenek, ezzel a kihalás szélére sodorva őket. Habár rengeteg mindent megtudtam a világukról, még mindig maradtak bennem kérdések (egyszerűen nem bírok betelni), amelyek remélem, előkerülnek még a folytatásokban.
A történetmesélés ismét három szereplő narratívájából történt, amelyek egy-egy ponton érintkeztek egymással. Alapvetően szeretem ezt a megoldást, de néha annyira frusztrált! Anthony Ryannek ugyanis szokása volt, hogy minifüggővégeket tett az egyes szereplők részeinek végére, és utána két-három fejezeten vissza sem tért hozzájuk. Így többször is türelmetlenkedve kezdtem bele a következő karakter szemszögébe, hogy aztán belemerüljek abba is, majd ismét találkozzak egy újabb minifüggővéggel. Külső szemlélőként azt is mondhatnám erre, hogy milyen kiváló módja ez az érdeklődés fenntartásának, de rajongóként, amikor ennyire bele voltam veszve a történetbe, felért egy kínzással.
Maga a cselekmény két fő szálon futott, azonban ezek jelentőségüket tekintve nem voltak egyenrangúak. Ami azért nagy szó, tekintve, hogy az egyik eseménysor egy háborúhoz köthető. Mégis, az inkább olyan volt, mint egy bosszantó légy, miközben egy baltás gyilkos kerget. Remélem, ebből ti is érzitek a különbséget. Engem mondjuk egyáltalán nem zavart, csak felmerült bennem, hogy kaphatott volna nagyobb szerepet is. Mert érthető, miként kötődik a fő szálhoz, viszont komoly izgalmat nem váltott ki belőle. Ellenben a sorozat fő cselekményszálával! Az ébredő tűz ugyanis egy igazi „kincsvadászós” könyv, tele izgalommal, rejtéllyel és néhány ütős fordulattal.
A világfelépítés és a drákok mellett a karakterek az okai annak, hogy olyannyira rajongtam ezért a regényért. Eleinte ugyan nem kötődtem egyikükhöz sem, de idővel, ahogy egyre inkább megismertem őket, úgy nőtt irántuk a szimpátiám is. Még mindig szeretem, hogy Anthony Ryan karakterei milyen változatosak és alaposan kidolgozottak. És ez nem csupán a főszereplőkre (narrátorokra) igaz, hanem a mellékszereplőkre is. Nincsenek papírmasé karakterek, és ezért is éreztem élettelinek a könyvet. Benne volt ugyanis a szereplők igen sokféle személyisége, a gondolataik, vágyaik, dicsőségeik és hibáik is. A főszereplők pedig még ennél is árnyaltabbak voltak, és jelentős karakterfejlődésen mentek keresztül az események és társaik hatására. Tetszettek a belső konfliktusaik, ettől még emberibbnek érződtek.
Mindhárom narrátornak megvoltak a maga gyengeségei, de mindegyikük szíve a helyén volt a kellő időben. Annyira erős, kiforrott és jól megformált egyéniségek voltak, hogy még kedvencet sem tudtam választani – mindegyiküket más és más okból kedveltem meg, úgyhogy ugyanakkora helyet foglalnak el a szívemben is.
Mindent összevetve Az ébredő tűz a tavalyi évem egyik legnagyobb kedvence lett. Imádtam az Anthony Ryan által megteremtett világot, annak részletgazdagságát és drákjait (azokat különösképpen). A történeten érződik, hogy elsősorban a következő részek eseményeihez felvezető, de szerintem önmagában is megállta a helyét, sőt még néhány csavart is tartogatott. A karakterek terén ismét maradandót alkotott az író, csupa erős, jól kidolgozott szereplőket mutatott be ebben a könyvben. Kérem a következő kötetet most!
Anthony Ryan egyik legnagyobb erőssége, hogy olyan világokat kreál, amelyek izgalmasak, rengeteg felfedezést igényelnek, és amelyeket szeretnék személyesen is megismerni (még akkor is, ha egyáltalán nem biztonságosak). Az író pedig mesterien kidolgozta a világot, rengeteg időt töltött azzal, hogy bemutassa az egyes helyszíneket, a véráldottak erejét, a drákokat, a romlottakat, és persze mindezek történetét. Leginkább azt értékeltem, hogy a történelmi részeket emlékek útján mutatta be, nem pedig csupán elmesélte, milyen volt. A Draconis Memoria univerzumának legfőbb vonzóereje természetesen a drákok voltak. Imádtam a természetüket, hogy kiszámíthatatlanok, vadak és mélységesen intelligensek. Ennek ellenére csupán arra használták őket, hogy a vérükkel kereskedjenek, ezzel a kihalás szélére sodorva őket. Habár rengeteg mindent megtudtam a világukról, még mindig maradtak bennem kérdések (egyszerűen nem bírok betelni), amelyek remélem, előkerülnek még a folytatásokban.
A történetmesélés ismét három szereplő narratívájából történt, amelyek egy-egy ponton érintkeztek egymással. Alapvetően szeretem ezt a megoldást, de néha annyira frusztrált! Anthony Ryannek ugyanis szokása volt, hogy minifüggővégeket tett az egyes szereplők részeinek végére, és utána két-három fejezeten vissza sem tért hozzájuk. Így többször is türelmetlenkedve kezdtem bele a következő karakter szemszögébe, hogy aztán belemerüljek abba is, majd ismét találkozzak egy újabb minifüggővéggel. Külső szemlélőként azt is mondhatnám erre, hogy milyen kiváló módja ez az érdeklődés fenntartásának, de rajongóként, amikor ennyire bele voltam veszve a történetbe, felért egy kínzással.
Maga a cselekmény két fő szálon futott, azonban ezek jelentőségüket tekintve nem voltak egyenrangúak. Ami azért nagy szó, tekintve, hogy az egyik eseménysor egy háborúhoz köthető. Mégis, az inkább olyan volt, mint egy bosszantó légy, miközben egy baltás gyilkos kerget. Remélem, ebből ti is érzitek a különbséget. Engem mondjuk egyáltalán nem zavart, csak felmerült bennem, hogy kaphatott volna nagyobb szerepet is. Mert érthető, miként kötődik a fő szálhoz, viszont komoly izgalmat nem váltott ki belőle. Ellenben a sorozat fő cselekményszálával! Az ébredő tűz ugyanis egy igazi „kincsvadászós” könyv, tele izgalommal, rejtéllyel és néhány ütős fordulattal.
A világfelépítés és a drákok mellett a karakterek az okai annak, hogy olyannyira rajongtam ezért a regényért. Eleinte ugyan nem kötődtem egyikükhöz sem, de idővel, ahogy egyre inkább megismertem őket, úgy nőtt irántuk a szimpátiám is. Még mindig szeretem, hogy Anthony Ryan karakterei milyen változatosak és alaposan kidolgozottak. És ez nem csupán a főszereplőkre (narrátorokra) igaz, hanem a mellékszereplőkre is. Nincsenek papírmasé karakterek, és ezért is éreztem élettelinek a könyvet. Benne volt ugyanis a szereplők igen sokféle személyisége, a gondolataik, vágyaik, dicsőségeik és hibáik is. A főszereplők pedig még ennél is árnyaltabbak voltak, és jelentős karakterfejlődésen mentek keresztül az események és társaik hatására. Tetszettek a belső konfliktusaik, ettől még emberibbnek érződtek.
Mindhárom narrátornak megvoltak a maga gyengeségei, de mindegyikük szíve a helyén volt a kellő időben. Annyira erős, kiforrott és jól megformált egyéniségek voltak, hogy még kedvencet sem tudtam választani – mindegyiküket más és más okból kedveltem meg, úgyhogy ugyanakkora helyet foglalnak el a szívemben is.
Mindent összevetve Az ébredő tűz a tavalyi évem egyik legnagyobb kedvence lett. Imádtam az Anthony Ryan által megteremtett világot, annak részletgazdagságát és drákjait (azokat különösképpen). A történeten érződik, hogy elsősorban a következő részek eseményeihez felvezető, de szerintem önmagában is megállta a helyét, sőt még néhány csavart is tartogatott. A karakterek terén ismét maradandót alkotott az író, csupa erős, jól kidolgozott szereplőket mutatott be ebben a könyvben. Kérem a következő kötetet most!
Könyv adatai
Eredeti cím: The Waking Fire (2016)
Kiadó: Fumax (2016)
Oldalszám: 632
Nyereményjáték
Minden fantasy rajongó eljátszott már azzal a gondolattal, hogy milyen lenne, ha legalizálnák a sárkánytartást, és tarthatnának egyet (vagy kettőt) a hátsó udvarban. A mostani nyereményjátékban épp ezért sárkányokat keresünk a segítségetekkel! A feladatotok annyi lenne, hogy a kép alapján nevezzétek meg a sárkányt, és írjátok be a Rafflecopter megfelelő helyére. A helyes megfejtők között kisorsolunk egy példányt Anthony Ryan: Az ébredő tűz című könyvéből. Indulhat a sárkányvadászat!
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
a Rafflecopter giveaway
További állomások
01/30 Bibliotheca Fummie
02/01 Függővég
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése