A hétvégi olvasónapló egy hetente jelentkező rovat, amelyben az elmúlt heti olvasmányaimat összegzem, valamint megosztom a következő heti terveimet. Emellett simán szövegelek mindenről benne.
Fizikálisan és mentálisan is igencsak megterhelő héten vagyok túl. Rengeteget dolgoztam a munkahelyemen és itthon is, mégis úgy érzem, hogy nem tartok sehol. Ahogy egyre inkább kibontakozik a tavasz, én úgy havazódom el egyre jobban.

Még ma is munkával telt a nap nagy része, de legalább jó idő volt, s akadt egy cukorfalat segítőm is.
Oké, inkább gátolt, mint segített, de mégiscsak jobb hangulatban vagdossa le a muskátli elszáradt részét az ember lánya, ha van egy édes kiskutya, aki macska módjára áll oda simit követelni.
Egyébként olyan jó látni azt is, hogy van valami eredménye a munkámnak. A növények kikeltek a kertben, s szépen, lassacskán növekednek. A barackfák már meg is lettek permetezve levélfodrosodás és monília ellen, úgyhogy minden rendben. Csak ne fagyjon többet éjszaka!
Na de, olvasások!
A héten olvastam
A héten sikerült Moskát Anita: Bábel fiai regényét befejeznem. A kötetről tervben van egy bejegyzés, úgyhogy nem írok hosszasan a könyvről. Elöljáróban annyit mondok, hogy nagyon ígéretes első kötet volt, de hiányzott belőle valami, amitől igazán maradandó élmény maradna.
Ugyanakkor nagyon olvastatta magát, s annyira magával ragadott, hogy többször is alig vettem észre, hogy le kéne szállnom.
Aktuális olvasmányok
Ursula K. Le Guin: The Books of Earthsea
Haladás: 81. oldal (+47 oldal)
Sikerült végre egy kicsit nagyobb mennyiséget előrelépnem a regényben! Egyre inkább kezdem megkedvelni a főszereplőt, főleg azután a döntés után, amit meghozott nem olyan régen. A mostani új szereplővel szemben viszont nagyon bizalmatlan vagyok, úgy gondolom, ő egyáltalán nem olyan pozitív karakter, mint amilyennek bemutatják.
A célom márciusra, hogy az 1. regény végére érjek - remélem, sikerül. Még 50 oldal.
Octavia E. Butler: Hajnal
Haladás: 59. oldal (+59 oldal)
Tudom, hogy tervben sem volt, de mikor kedden meghozta a futár ezt a regényt, képtelen voltam nemet mondani neki!
Imádom. Az írónő nagyon komoly témákat dolgoz fel, amelyek mélyen elgondolkodtatnak. Kicsit eszembe jut Arthur C. Clarke és A gyermekkor vége, de csupán azért, mert ez a regény az ott felmerült egyik kérdésnek a kidolgozása is lehetne.
Tervek
Már csak egyetlen hét maradt márciusból, amit végre, VÉGRE a Kommunista kiskirályoknak fogok szentelni. Kicsit rosszabb időt mondanak a hét első felére, így talán lehetőségem is lesz olvasni egy kicsit.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése