2019. március 26., kedd

Moskát Anita: Bábel fiai

Folyik a munka Bábelben, mert mindenki tudja: aki felhúzza a tornyot, azé a hatalom. Az építkezésnél használt ereklyék, amelyek egy másik világból származnak, kezdik felmondani a szolgálatot, a papság soraiban intrika üti fel a fejét és lázadással fenyeget. A próféta, aki a bábeli egyházat alapította, halott, a torony pedig a mi világunkból szólít magának új látnokot.
Dávid, a korábban festőként dolgozó fiatalember egy ideje látása fokozatos elvesztésével küzd. Zavaros vízióiból megtudja, hogy a torony vette el szeme világát, ezért Bábelbe utazik, de hamarosan belekeveredik az egyházon belüli hatalmi játszmákba. Arzén, a város új főpapja, próbál kitörni édesapja árnyékából, a reformoknak azonban nincs helye ott, ahol vérrel és testrészekkel áldoznak Bábelnek.


Könyvfesztiválra jelenik meg Moskát Anita legújabb regénye, az Irha és bőr, amelyben egy újabb értelmes faj jelenik meg; két évtizede bebábozódott állatok váltak félig emberré. Mivel nagyon várom ezt a kötetet, elhatároztam, hogy a várakozás hosszú napjait az írónő korábbi műveinek olvasásával fogom tölteni. Így kerítettem sort a Bábel fiaira is, amely párhuzamos világok és vallási intrikák fellegvára. Érdekes módon a regény témája iránt Ted Chiang Bábel tornya novellája keltette fel az érdeklődésem. Azt a történetet imádtam, így kíváncsi voltam, hogy milyen módon lehet még ezt a bibliai történetet feldolgozni.

Az írónőtől már olvastam korábban a Horgolyhelyet, illetve A mesterhazugság című novelláját, amelyeknek köszönhetően túlságosan magas elvárásokat támasztottam a regény iránt – hiába tudtam, hogy ez még korábbi írás, s valószínűleg nem lesz ugyanolyan.

Ami egyből szembetűnő volt, hogy Moskát Anita kivételes módon, igényesen ír. Megtalálta az ideális hangsúlyt az olvasmányosság és a részletgazdagság között. Az általa megteremtett alternatív Bábel úgy jelenik meg az olvasó előtt, mintha maga is ott állna a sivatagban, érezné a tűző Nap melegét; sőt talán még a Torony iránti hűség is átjárja a lelkét. A deskriptív leírás ellenére az információk többségét viszont nem kapja az olvasó aranytálcán. Ahogy halad előre a cselekmény, úgy derül fény egyre több háttérinformációra is.

A regény nagy erőssége még a témafeldolgozás is, amely középpontjában a vallás, elsősorban annak lehetséges manipulatív és tömeget fanatizáló jellege. Az emberiség történelmében mindig is hatalmas szerepet kapott a vallás, hiszen évszázadokig az szabályozta az emberek mindennapjait, értékmódját; s habár napjainkban nem ilyen mértékben, mégis jelen van a hétköznapokban. Moskát Anita ráadásul a gondolatait a cselekmény szerves részévé tette, ezzel még nagyobb hangsúlyt adva nekik.

Úgy gondolom, ez a lépés tette igazán olvasmányossá a regényt. Sőt, annyira magával ragadó története van, hogy olvasás közben szinte teljesen megszűnt számomra a külvilág (ami azért is nagy szó, mert buszos utazások során olvastam végig a könyvet). Nagyon élvezetes volt olvasni arról, hogy a szereplők miként próbálják meg (vagy épp ellenkezőleg) elérni a céljaikat. A rengeteg botrány, az egyre tornyosuló akadályok, a megdöbbentő felfedezések végig fenntartották az érdeklődésem.

Az egyetlen problémát számomra a karakterek jelentették. Először is szeretném leszögezni, hogy mindegyik szereplő részletesen kidolgozott, talán túlságosan is valósághű lett. De Lívi kivételével senkit nem kedveltem – ő pedig sajnos sokkal kisebb szerepet kapott, mint érdemelt volna. Akár azt is mondhatnám, hogy inkább csak a cselekmény előmozdítására, konfliktushelyzetek fokozására vagy csökkentésére lett használva. A két férfi főszereplő, Dávid és Arzén engem nagyon bosszantottak. Habár Dávidot eleinte még sajnáltam a helyzete miatt, a gondolkodás nélküli tettei, a fejjel a falnak hozzáállása hamar erejét vette a szimpátiámnak. Arzénnal szembeni érzéseimről valóban csak a valósághű ábrázolás tehet, hiszen egy ilyen életúttal a hátuk mögött a regényekben általában tettrekész emberek születnek, nem pedig olyanok, akik csak sodródnak az eseménnyel. Leginkább ez zavart ugyanis Arzénban – nem láttam, hogy bármilyen irányba is elindulna, inkább csak hagyta magát jobbra-balra rángatni, s csak néha próbált kitörni, akkor is hirtelen felindulásból és személyes okokból. Ezért sem tetszett az ő történetének lezárása; ugyanolyan maradt mint volt, semmit nem ért el saját erejéből.

Ahogy látható, a szereplők, bármennyire is nem kedveltem őket, tették számomra igazán maradandóvá ezt a regényt. Lehet egyáltalán nem szimpatizáltam velük, mégis sikerült érzelmeket kiváltaniuk belőlem.

Mindent összevetve a Bábel fiai egy nagyszerű debütáló regény, amely releváns, elgondolkodtató és kiválóan megírt. A történet fordulatos, eseményekben gazdag – bár a hangsúly inkább az intrikákon van, s nem a nyílt konfliktuson -, a karakterek pedig hús-vér emberként jelentek meg a könyv lapjain. A regényt ajánlanám mindenkinek, aki szeretne egy hatalmas tehetséggel megáldott magyar íróval megismerkedni, illetve érdeklik az alternatív univerzumos, mondanivalóval rendelkező művek.

Könyv adatai
Eredeti cím: Bábel fiai (2014)
Kiadó: Gabo SFF
Oldalszám: 404

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése