A mai napon egy taget töltök ki - mégpedig a sci-fivel való kapcsolatomat boncolgatom kicsit.
A taget a Booktube-n találtam (bár ott a fantasy verzióját), Thoughts on Tomes csatornáján.
1. Mi a sci-fi eredettörténeted?
A legendákhoz hasonlóan ebből is több verzió van, ugyanis két különböző alkalommal is megkísértett a sci-fi, mire engedtem neki.
Az első alkalommal nem is realizálódott bennem, hogy sci-fit olvasok, mert egyszerűen nem is törődtem még olyan apróságokkal, mint műfajok. Az első sci-fi könyvem ugyanis Madeleine L'Engle: Időcsavar volt, amit nem tudom, mikor olvastam. Vannak elméleteim, de fényképes bizonyítékom csak arról van, amikor 2003 karácsonyán a Harry Potter és a Főnix rendje mellett megkaptam ennek a sorozatnak a 3. részét, a Csillagvágtát, is. A valóság az lehet, hogy ezt a könyvet már megjelenés környékén olvastam, vagyis 2002-ben, mikor 11-12 éves voltam. Arra emlékszem, hogy teljesen rajongója lettem a történetnek, de még inkább a helyeknek, ahol a főszereplők megfordultak.
A második eredettörténetem frissebb és tudatosabb is. 2017-ben jelent meg John Scalzi: Az összeomló birodalom regénye, nekem pedig lehetőségem volt még recenzióba elolvasni. Nem tudtam, mire számíthatok, csupán hajtott a kíváncsiság, hogy megismerkedjek Scalzival. Finoman szólva kiválóan sikerült ez az első találkozás, ugyanis abban az évben még elolvastam a teljes Vének háborúja sorozatot és a Vörösingeseket, megismerkedtem Ray Bradburyvel, Neal Stephensonnal, Ted Chianggal, Marko Kloos-zal, Kim Stanley Robinsonnal és James S. A. Corey-val. (Igazán minőségi olvasási év volt.)
2. Ha főszereplő lehetnél egy sci-fi regényben, ki lenne az író és milyen toposzt (trope) szeretnél mindenképp a történetedbe?
Ez az a pillanat, mikor rájöttem, hogy a kedvenc íróim nem szeretnek boldog kis sztorikat írni. Ettől függetlenül Ray Bradburyt választanám, mert ő képes a hétköznapokat is egy picit varázslatosabbá tenni a leírásaival. A trope-ra könnyű lenne rávágni, hogy utópia (de nem rejtett disztópiával!), de legyen inkább egy első találkozás földönkívüliekkel. Szeretem az olyan történeteket, ahol több faj megpróbál együttműködve egy nagy rendszerben élni.
3. Mondj egy idén olvasott sci-fi könyvet, amit szeretnél, ha többen olvasnának.
Bőven mondhatnám ide Ray Bradbury: Marsbéli krónikákat, amit idén olvastam újra, de mindig Ray Bradburyt ajánlom. Nem mintha nem érdemelné meg, hiszen ő az a szerző, akinek a novellái balzsam az emberi lélekre. A mondanivalóját pedig továbbra is relevánsnak érzem.
Helyette egy másik rövid prózát ajánlanék, mégpedig Cory Doctorow: Radikálisok művét. A kötet négy művet tartalmaz, amelyek mind reflektálnak a mai társadalmi-politikai helyzetre. Emlékszem, márciusban olvastam ezt a kötetet, mikor a vírus első hulláma zajlott itthon. Akkor az utolsó novella, Poe művének újrafeldolgozása, A Vörös Halál Álarca, rettegéssel töltött el, hiszen az is hasonló témával foglalkozott. Ez a novella azóta is gyakran eszembe jut, ahogy a kötet maga is. (Egyébként ezt a művet ajánlottam idén a legtöbbet.)
4. Mi a kedvenc műfajod a sci-fi-n belül? Melyik alkategóriából nem olvastál annyit?
Könnyen kitalálható a kedvenc műfajom a kedvenc regényeim és szerzőim alapján: a társadalmi sc-fi. Ebben a műfajban megvan minden, amit szeretek egy műben: az érdekfeszítő háttérvilág és a mondanivaló. Itt a tudományos aspektus inkább arra szolgál, hogy táptalaja legyen a jelenünkben talán még csírjában létező társadalmi és politikai jelenségeknek. A társadalmi sci-fi az oka annak, hogy több klasszikus sci-fit elolvastam, hiszen az 50+ évvel ezelőtt íródott művek jó részének még mindig van relevanciája (ez egyébként elég ijesztő, ha belegondolunk); ha pedig nincs, akkor is érdekes megfigyelni, milyen jelenségek foglalkoztatták a 20. század közepén alkotó sci-fi írókat.
Igyekszem minél többféle sci-fit olvasni, de persze mindig akad olyan, amelyhez vagy nem találok könyvet vagy kedvet. Régebben ez a "robotos sci-fi" volt (nem túl szakszerű megfogalmazás, de én már csak így hívom), de Isaac Asimovnak köszönhetően megélénkült az érdeklődésem a mesterséges intelligenciák iránt. Így viszont úgy gondolom, a legkevesebbet az "első kapcsolatfelvétel" kategóriából olvastam a legkevesebbet.
5. Ki az a sci-fi író, akinek minden könyvét megveszed?
Ide nem lehet egy szerzőt mondani, úgyhogy nem is próbálom meg leszűkíteni.
Kezdjük azokkal szerzőkkel, akik már sajnos nem írnak új könyvet, de itthon még gondozzák az életművüket: Ray Bradbury és Philip K. Dick.
Csak ismételni tudnám magam. Mindkét szerző a kedvenceim közé tartozik, így támogatom az Agave könyveket az életművük gondozásában. (Nem mellesleg azok a minimalista borítók is csábítóak.)
Ha a Helikon kiadó folytatná Stanislaw Lem életművének kiadását, azt is szívesen megvenném, de az most félbemaradt sajnos. Remélem, még visszatérnek hozzá.
A jelenleg is aktív szerzők közül John Scalzi egyértelmű válasz. Ő az ideális kikapcsolódás. Emellett Ken Liu és Ted Chiang köteteit is beszerzem, ahogy megjelennek.
Úgy érzem, sci-fiben nincs olyan nagy hatású szerző most, aki termékeny is lenne és olyan kategóriában is írna, ami a szívem csücske. (Nem véletlenül könnyebb klasszikus szerzőket felsorolnom a legtöbb kérdéshez.)
6. Hol találsz általában sci-fi ajánlásokat? (Moly, Goodreads, YouTube, Podcastek, Instagram...)
Nagyrészt a kedvenc hazai könyvkiadóim megjelenéseit követem figyelemmel. Mára már tudom, hogy melyik kiadóknál jelennek meg olyan könyvek, amelyet jó eséllyel én is kedvelni fogok, így nagyon nem is térek el tőlük. A kiadókon kívül a Molyon és Goodreadsen szoktam néha rábukkanni egy-egy könyvre, de azok elhanyagolhatóbb mennyiségűek.
7. Melyik sci-fi megjelenést várod a legjobban?
Megint egy kérdés, ahova nem lehet csak egy könyvet írni. Úgyhogy legyen 2 magyar és 2 külföldi megjelenés!
Ken Liu: Az istenekkel nem lehet végezni novelláskötete a "KELL" kategóriába tartozik. Az író prózája lenyűgöző. A novellái, bár rövidek, mégis olyan tartalmasak, mintha regények lennének. A mostani 18 novella is aktuális társadalmi és politikai kérdésekkel foglalkozik, úgyhogy engem már itt megfogott magának.
Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction novellái 2020. Furcsa helyzetben vagyok, mert az eddigi Strahan gyűjteményeket nem vettem meg. A pusztán sci-fi kötetnek viszont nem tudok ellenállni - főleg, mivel olyan írók szerepelnek benne, mint Ken Liu, Ted Chiang, N. K. Jemisin, Karin Tidbeck. Alig várom, hogy olvassam ezeket a novellákat!
A külföldi megjelenések közül annyira reménykedem, hogy mindkettő megjelenik meg itthon!
Karin Tidbeck: The Memory Theater. Egy párhuzamos univerzumban a társadalom két csoportba oszlik: a mesterekre, akik számára az élet örökké tartó szórakozás, valamint a szolgálókra, akik ennek a szórakozás elszenvedői. A tinédzsereket megölik, így a főszereplő és társa szökéssel próbálkozik, hogy megtalálja azt az embert, aki felszabadíthatja őket ebből a borzalmas köteléktől. Itt elsősorban a háttérvilág keltette fel az érdeklődésem.
Kim Stanley Robinson: The Ministry for the Future könyve elméletileg meg fog jelenni az Agave könyveknél, úgyhogy az már jó hír. Az író előző műve nem ragadott magával túlságosan, de a leírás és a kiadóvezető lelkesedése alapján ez a regény izgalmasabb lesz annál. Különlegessége az lesz, hogy fiktív szemtanúk leírásából áll össze a kötet.
8. Mondj egy olyan előítéletet a sci-fivel szemben, amit szeretnél, ha elfelejtenének az emberek?
Hogy a sci-fi csak űrcsatákról meg robotokról szól. Szeretem én az űroperát, szó se róla, főleg ha olyan leírások társulnak hozzá, mint Arthur C. Clarke: 2001 - Űrodisszeia kötetében, de a sci-fi annyival több annál. A múlttal, a jelennel és a jövővel is foglalkozik, és gyakran tükröt állít az emberiség elé megmutatva a legrosszabbat és a legjobbat bennünk.
Persze, ha nincs hangulatod épp ilyen mély és sokszor sötét dolgokról olvasni, még mindig bepattanhatsz egy űrhajóba, és lehetsz telepes a Ganymedesen.
9. Ha valaki, aki még sosem olvasott korábban sci-fit, ajánlást kérne tőled, mi lenne az első 3 könyv, amit ajánlanál neki kezdésnek?
Ez attól függ, milyen irányból érkezik a sci-fi felé. Ha korábban (high) fantasyt olvasott, Frank Herbert: Dűne regényét ajánlanám. Mikor olvastam, eleinte azt gondoltam, fantasy regényt tartok a kezemben, így még a komfortzónájában lesz azoknak is, akik fantasyt olvasnak.
Akik a szépirodalmi világból érkezik a sci-fi felé Margaret Atwood: Guvat és Gazella művét ajánlanám. Itt sokat gondolkodtam, mivel több kedvenc sci-fi szerzőm is kötődik a szépirodalomhoz - például Ray Bradbury -, de olyat szerettem volna választani, aki mindkét kategóriában alkotott kiemelkedőt. Margaret Atwood Guvat és Gazellája poszt-apokaliptikus regény földbevágó társadalomkritikával arról, hogy az ember meddig játszhat Istent.
(Azért itt zárójelben ajánlanám Dan Simmons: Ílion regényét, ami a szépirodalom és a sci-fi elegyének egyik legtökéletesebb alkotása.)
Végül pedig egy könnyed, "belépő" sci-fit ajánlanék. Nem, nem John Scalzit, pedig ő is tökéletes egyébként. A választottam Stanislaw Lem: Pirx pilóta kalandjai lenne, ami egy űropera felturbózva szemléletes leírásokkal és egy esendő, szerethető főszereplővel. Számomra ez volt az a kötet, amit nagyon szívesen azonnal újraolvastam volna, amint befejeztem.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése