2016. december 27., kedd

2016. december 26., hétfő

Top 10 (24) helyett 5 szerző, akivel idén ismerkedtem meg

  /     /   Nincsenek megjegyzések   
Tudom, még nincs itt az év vége, de már csak egy új szerzőtől olvasok, így nem hiszem, hogy nagyon megváltozna a listám. Úgyhogy itt az ideje egy kis író/írónő-értékelésnek, illetve, hogy köszönetet mondjak az olvasás istenségeinek, hogy az utamba sodorták ezeket a szerzőket.

2016. december 24., szombat

2016. december 23., péntek

Cassandra Clare: Éjfél kisasszony

  /     /   Nincsenek megjegyzések   
"– Emma, emlékezz, mit mondtam! Arról beszélj, hogy te mit érzel!
Cameron még mindig karattyolt a vonal túlsó végén, valami olyasmit magyarázott, hogy személyesen kéne megbeszélniük a dolgot, Emma viszont tudta, milyen értelmetlen volna ez. […]
– Én magamról beszélek, nem rólad – mondta a telefonba. Cristina bátorítóan mutatta fel a hüvelykujját. – Úgy érzem, hogy rosszul vagyok tőled. – Szélesen mosolygott, Cristina viszont a kezébe temette az arcát. – Szóval, nem lehetnénk megint csak barátok?
Kattanás hallatszott, ahogy Cameron véget vetett a hívásnak."

Sorozat: Gonosz fortélyok #1

Öt év telt el a Mennyei tűz városa eseményei óta, amikor az árnyvadászok a kihalás szélére sodródtak. Emma Carstairs már nem gyászoló kislány, hanem egy fiatal nő, aki elszántan keresi szülei gyilkosát, hogy megbosszulhassa szeretteit és az őt ért veszteségeket.
Oldalán a parabataiával, Julian Blackthornnal, egy démoni cselszövést próbál felderíteni Los Angelesben, a Sunset sugárúttól egészen a Santa Monica partjait mosó, igéző tengerig követve a nyomokat. Emmának meg kell tanulnia bízni a szívében és az eszében. A szíve azonban veszélyes irányba húzza…
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Julian bátyja, Mark – akit a tündérek öt évvel ezelőtt elraboltak – egy alku részeként váratlanul hazatérhet. A tündérek mindenre hajlandók, hogy kiderítsék, ki gyilkolja a fajtájukat… és ehhez szükségük van az árnyvadászok segítségére. Ám a tündérek földjén másként telik az idő, így Mark alig öregedett, és nem ismeri meg a családját. Vajon valóban sikerülhet visszatérnie közéjük? Tényleg elengedik a tündérek?

2016. december 19., hétfő

J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek

  /     /   Nincsenek megjegyzések   
"De most borzasztó sokan elveszítették a házukat, vagy kénytelenek voltak elhagyni az otthonukat - úgy tűnik, a fél világ nem ott van, ahol lennie kellene."

Tolkien ​​gyermekei számára nem csupán az ajándékok miatt volt fontos és érdekes Karácsony apó, ők ugyanis minden évben képekkel illusztrált levelet is kaptak tőle: mesélt nekik a házáról, a barátairól és az északi-sarki eseményekről, mulatságosakról és ijesztőekről egyaránt.
Az első levél 1920-ban érkezett, majd jöttek az újabbak húsz éven keresztül, minden egyes karácsonykor. A havas borítékot – amelyen persze északi-sarki postabélyegző volt – néha a házban találták meg a gyerekek, máskor a postás hozta.
Az idő előrehaladtával Karácsony apó háztartása egyre nagyobb lett. Eleinte csak a Jegesmedvéről esett szó, ám később felbukkannak Hómanók, Vörös Törpék, Hóemberek, barlangi medvék is, no meg Jegesmedve unokaöccsei, Paksu és Valkottukka, akik látogatóba érkeztek, de aztán ott ragadtak. Mindvégig Jegesmedve maradt Karácsony apó legfőbb segítőtársa, ugyanakkor a legfőbb okozója is azoknak a szerencsétlen eseteknek, amelyek nyomán zűrzavar keletkezett az ajándékok körül. Végül Karácsony apó maga mellé vett egy manót, aki titkárként sokat segített neki. A későbbi levelekben fontos szerep jut a manóknak, amikor meg kell védeni az apó házát és raktárait a koboldok támadásaitól.
A szívmelengetően kedves kötet bemutatja Karácsony apó reszketeg kézírását, egyúttal a levelekhez mellékelt szinte valamennyi képet is. Nem marad ki persze az ábécé sem, amelyet Jegesmedve szerkesztett a koboldrajzok alapján, ahogy az a levél sem, amelyet ezzel a különleges írással küldött a gyerekeknek.

2016. december 18., vasárnap

2016. december 16., péntek

2016. december 15., csütörtök

2016. december 13., kedd

Karácsonyi blogturné

  /     /   Nincsenek megjegyzések   
“(...) leginkább a karácsony hangjait szeretem. Az utcasarkon álldogáló télapók csengettyűinek csilingelését, az ismerős karácsonyi slágerek dallamait a fonográfon és a kántálók édes, néha hamiskás hangján. Élvezem a város nyüzsgő forgatagát is. Izgatottan hallgatom a csomagolópapírok ropogását, az üzletek zacskóinak zörgését, és jókedvre derítenek az idegenek vidám karácsonyi köszöntései.”

2016. december 11., vasárnap

Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek

  /     /   Nincsenek megjegyzések   
"A bűntudat egy vadász."

A ​​háború a végéhez közeledik Kelet-Poroszországban. Több ezer kétségbeesett menekült igyekszik a szabadság felé. Viszik magukkal a szenvedés és megpróbáltatás terhét, remélve, hogy egy jobb élet vár rájuk. De vannak páran, akik rejtegetnek valamit…
Három élet, három sors keresztezi egymást: Joanáé, a szép és segítőkész litván nővéré, aki súlyos bűntudattal küzd; Floriané, a titokzatos fiatalemberé, aki mindenáron szeretné eltitkolni valódi kilétét, és Emiliáé, a várandós lengyel lányé. Egyetlen közös van bennük: menekülniük kell. Joana, Florian és Emilia úti célja a kikötő, ahol a Wilhelm Gustloff hajóra akarnak feljutni, amely civileket és sebesült katonákat menekít a front elől. A biztonság felé megtett minden lépéssel egyre erősebbek, bátrabbak és egyre jobban bíznak egymásban. A szerelem, az összetartozás és az emberség érzéseibe kapaszkodnak. De ezzel együtt egyre sebezhetőbbé is válnak.
Már úgy tűnik, hogy közel járnak a szabadsághoz, amikor megtörténik a tragédia. Nem számít sem nemzetiségi hovatartozás, sem kultúra, sem rang; a fedélzeten lévő mind a tízezer embernek – felnőtteknek, gyerekeknek – ugyanazért kell harcolni: a túlélésért.