2016. december 19., hétfő

J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek

"De most borzasztó sokan elveszítették a házukat, vagy kénytelenek voltak elhagyni az otthonukat - úgy tűnik, a fél világ nem ott van, ahol lennie kellene."

Tolkien ​​gyermekei számára nem csupán az ajándékok miatt volt fontos és érdekes Karácsony apó, ők ugyanis minden évben képekkel illusztrált levelet is kaptak tőle: mesélt nekik a házáról, a barátairól és az északi-sarki eseményekről, mulatságosakról és ijesztőekről egyaránt.
Az első levél 1920-ban érkezett, majd jöttek az újabbak húsz éven keresztül, minden egyes karácsonykor. A havas borítékot – amelyen persze északi-sarki postabélyegző volt – néha a házban találták meg a gyerekek, máskor a postás hozta.
Az idő előrehaladtával Karácsony apó háztartása egyre nagyobb lett. Eleinte csak a Jegesmedvéről esett szó, ám később felbukkannak Hómanók, Vörös Törpék, Hóemberek, barlangi medvék is, no meg Jegesmedve unokaöccsei, Paksu és Valkottukka, akik látogatóba érkeztek, de aztán ott ragadtak. Mindvégig Jegesmedve maradt Karácsony apó legfőbb segítőtársa, ugyanakkor a legfőbb okozója is azoknak a szerencsétlen eseteknek, amelyek nyomán zűrzavar keletkezett az ajándékok körül. Végül Karácsony apó maga mellé vett egy manót, aki titkárként sokat segített neki. A későbbi levelekben fontos szerep jut a manóknak, amikor meg kell védeni az apó házát és raktárait a koboldok támadásaitól.
A szívmelengetően kedves kötet bemutatja Karácsony apó reszketeg kézírását, egyúttal a levelekhez mellékelt szinte valamennyi képet is. Nem marad ki persze az ábécé sem, amelyet Jegesmedve szerkesztett a koboldrajzok alapján, ahogy az a levél sem, amelyet ezzel a különleges írással küldött a gyerekeknek.



A Cartaphilus Könyvkiadó jóvoltából hazánkban is megjelent J. R. R. Tolkien Karácsonyi levelek című könyve. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere kislánnyá szellemült, hogy kényelmes fotelébe kucorodva, ugyanolyan gyermeki hittel és kíváncsisággal olvassa a kötetben található aranyos leveleket, mint azok a gyerekek, akiknek íródott.
Tartsatok velünk, ismerjétek meg A Gyűrűk Ura és A hobbit szerzőjének bensőséges hangulatú történeteit!

Tartozom nektek egy vallomással: még soha nem olvastam Tolkientől – még tizenéves korszakom kezdetén kikölcsönöztem a Gyűrűk Urát a könyvtárból, de nem volt túl sok kedvem hozzá, így nem olvastam el. A filmeket láttam, és imádtam, de azóta sem pótoltam a könyvet. Mikor azonban megláttam, hogy egy ilyen különleges kötetet jelentet meg a Cartaphilus, egyből felkeltette az érdeklődésemet: egyfelől lehetőséget kínált arra, hogy megismerkedjek az íróval (a stílusával, a fantáziájával) barátságos keretek közt, másfelől pedig közeleg a karácsony, amihez szinte automatikus társul egy ünnepi jellegű mű elolvasása. Legalábbis, mióta aktívabb könyvmoly vagyok, minden évben találtam valami karácsonyias regényt.

A Karácsonyi leveleket gyakorlatilag egy nap alatt kivégeztem; egyszerűen képtelen voltam beosztani a leveleket, annyira magával ragadtak. Ez a könyv igazán különleges helyet foglalt el a szívemben, és nem csak azért, mert ünnepi hangulatban vagyok. Egy karácsonyi kötetnél sokkal többet kaptam tőle. Szó se róla, meghozta a karácsonyi hangulatot is a könyv, hiszen mégiscsak Karácsony apó történetei szerepeltek benne, de leginkább a levelek mögötti szándék, illetve a levelekben található utalások  voltak azok, amelyek igazán különlegessé tették ezt a könyvet számomra.

Tolkien 1920 és 1943 között írt karácsony előtt és karácsonyra a gyermekeinek, mint Karácsony apó, ami szerintem az egyik legszebb dolog – már ezzel megalapozta a kötődésemet a könyvhöz. Ez viszont a kötet végére még inkább kiteljesedett, ugyanis megannyi érzelmet váltott ki belőlem. Rengeteg életrajzi és történelmi utalás található benne, mivel az akkori helyzet hatással volt a levelekre is. Elég csak abba belegondolni, hogy 1939-ben kitört a II. világháború, aminek eredményeképp a levelek sokkal szomorkásabb hangnemben íródtak (például a fenti idézet a háború közepén íródott levélből származik).

A másik ok, amiért összeszorult a szívem olvasás közben, az a levelek címzettjeinek és számuknak változása az idő előrehaladtával. Ahogy idősebbek lettek a gyerekek, egyre kevesebben írtak Karácsony apónak, ez pedig annyira elszomorított, mivel azt mutatta, hogy az adott év során számukra véget ért a varázs, amit ezek a levelek nyújtottak. A két utolsó levél ilyen szempontból különösképp szíven ütött, mivel ezek már búcsúlevelek voltak a legkisebb lányától.

Bármennyire is imádtam magukat a leveleket, a magyar kiadásról mindenképp szeretnék szót ejteni. A könyv külseje igazán gyönyörű, most is ki van állítva a könyvespolcomon, viszont megfigyeltem, hogy a fordításból többször is maradtak ki mondatok, aminek egyáltalán nem értettem okát. Legtöbbször olyanok, hogy mondjanak el valamit a gyerekek a szüleiknek, és bár nem Karácsony apó meséjébe tartoznak, mégis részei a leveleknek. A másik, kisebb probléma, a rajzok és a szöveg elhelyezése – néha lapozgatnom kellett, hogy megtaláljam a rajzot, amiről Karácsony apó éppen írt. Ez utóbbi csak kellemetlenség, a kihagyások azok, amik fölött nem tudok napirendre térni. Szerencsére ezek semmit nem vonnak le a könyv értékéből.

Egyébiránt nagyon aranyosak a levelek, Tolkien csodálatos világot teremtett benne PB (JM)-vel, aki a legaranyosabb, legbátrabb és legügyetlenebb jegesmedve az egész világon (megjegyzem szörnyű helyesírással, de hátha goblinul jobban megy neki). Mindig megmosolyogtat, mikor eszembe jut ez a cuki mackó. Nagyon szerettem Karácsony apóék kalandjait, de mégis, leginkább a levél személyesebb részei voltak azok, amelyek a legnagyobb hatással voltak rám. Nagyon örülök, hogy elolvastam ezeket a leveleket, még akkor is, ha keserédes lett a vége. Bár ez mutatja, hogy az élet nem mindig boldogság. És azt is, hogy még a legnehezebb időkben is belecsempészhetünk egy kis varázslatot a mindennapokba.



Könyv adatai
Eredeti cím: Letters from Father Christmas (1976)
Kiadó: Cartaphilus (2016)
Oldalszám: 192

Nyereményjáték


J. R. R. Tolkien neve összefonódott A Gyűrűk Urával és A hobbittal, így mostani játékunk során ezeké, és természetesen a Karácsonyi leveleké lesz a főszerep.
Minden állomáson találtok egy levelet, melyet Tolkien egyik karaktere küld a másiknak. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, ki küldi kinek. (Érdemes figyelni az apró jelekre!)
Amennyiben teljesítitek az összes állomást, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott regény egy példányát.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése