2016. december 10., szombat

Steven Rowley: Lily és a polip

"Nem az alapján ítélik meg a szívedet, hogy mennyire szeretsz, hanem az alapján, hogy mennyire szeretnek mások."

Ez a magával ragadó történet arról a különleges valakiről szól, akiben feltétel nélkül bízol. Aki nélkül képtelen lennél élni.
Ted Flask számára ez a valaki öregedő társa, Lily, aki történetesen egy rövidszőrű tacskó.
A Lily és a polip felidézi az olvasóban, hogy milyen érzés viharosan szeretni valakit, majd ezek után milyen nehéz elengedni őt, és hogy a szeretteinkért vívott harcok a legnagyobbak az életünkben.
Emlékszel rá, hogy melyik volt utoljára az a könyv, amit mindenképpen oda akartál adni a barátaidnak, hogy olvassák el?
A Lily és a polip a következő.


Véletlenül bukkantam rá még nyáron Steven Rowley debütáló regényére, a Lily és a polipra. Alapvetően nem szoktam kutyás könyveket olvasni, mivel a legtöbb nem happy end a kutyus szemszögéből. Viszont Lily, a főszereplő kutyánk egy tacskó, ami több mint elegendő indok volt arra, hogy ezzel a regénnyel kivételt tegyek. Nem tehetek róla, nekem is van egy tacskóm (bár az nem virslikutya, hanem hurkakutya), így azonnal rokonszenvezni kezdtem a könyvvel.

Vegyes érzelmeim támadtak olvasás közben, amelyek közül a legkiemelkedőbb a bűntudat volt, amiért nem érzem át annyira hevesen a történteket, mint mások. Ez pedig már önmagában egy furcsa érzés, ugyanis számomra innen eredt a könyv legnagyobb problémája – nem volt elég szívhez szóló. Nem vártam nagy drámát, de azt reméltem, hogy teljes egészében átélhetem a gazdi érzelmeit. Ez azonban nem sikerült. És habár sírtam egy pontján a regénynek, az sokkal inkább abból fakadt, hogy a saját kutyámra gondoltam, és a lehetőségre, hogy elveszíthetem őt, arra, hogy pár héttel korábban kis híján elveszítettem.

Sokat gondolkodtam azon, hogy miért nem éreztem át teljes mértékben a könyv által bemutatott érzelmeket, hiszen nagyon sokakat szíven ütött a regény. Mint említettem, nemrég majdnem elveszítettem a kutyámat, ami komoly érzelmi megterhelés volt számomra, és talán ez járulhatott hozzá, hogy annyira nem rezonált velem ez a könyv. Nem tudom, de nagyon bánom, hogy így alakult.
Emiatt éreztem úgy, hogy a regény összképe nem működött. A könyv minden más aspektusa kiválóan működik – elsősorban a karakterek és a témafeldolgozás -, de amikor eltávolodtam a történettől, nem hagyott bennem nyomot. Főleg a legvégén, mivel az utolsó oldalak igazán hollywoodi lezárást adtak, így az sem húzta fel a könyvet.

De mint írtam, alapvetően egy igazán különleges könyvecskét foghattam a kezembe. A regény főszereplője kisebb mentális problémákkal küszködik, amit a szerző tökéletesen jelenített meg az oldalakon. A könyv nagy részében nem volt feltűnő, de végig jelen volt, akárcsak Lily betegsége. Amikor feltűnő volt azonban, akkor olyan érzésem volt, mintha beszívott volna valamit a főszereplőnk. Ezt azonban sokkal inkább szimbolikus jelenségként fogtam fel, úgy viszont csak a szerzőt illeti a dicséret, mert szépen jelenítette meg a rák elleni küzdelmet.

Beszéljünk kicsit Lily és gazdija kapcsolatáról is, hiszen az az alapja ennek a könyvnek. Annyira
őszinte és mély szeretet köti össze őket, amely megmelengette a szívem, amikor előkerült. Tetszett, amiért a szerző bemutatta, hogy miként tették jobbá egymás életét, miként alkottak egy csapatot, és hogy milyen önzetlenül szerették egymást. Ebből több kissé humoros jelenet is akadt, amely a háttérben húzódó szomorúságot hivatott ellensúlyozni.

Mindent összevetve vegyes érzelmek vannak bennem. Látom, hogy ez egy kiválóan megírt regény, az író mesterien dolgozza fel a gyász és a magány témakörét, amely körülveszi az ember-kutya barátságot. Nagyon kedveltem Lilyt, örültem, hogy a meleg szereplő szexuális orientáltsága teljesen természetesnek volt tekinthető, és hogy a valóság és a képzelet milyen szorosan illeszkedett egymáshoz. Egyedül az érzelmi hatást hiányolom, amely elrontotta számomra az összképet, és amitől úgy éreztem, hogy nem adott semmi különlegeset a regény. Őszintén sajnálom, hogy így alakult számomra a Lily és a polippal való kapcsolatom, mert nagyon szerettem volna szívből szeretni.




Könyv adatai
Eredeti cím: Lily and the Octopus (2016)
Kiadó: Agave könyvek
Oldalszám: 295

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése