2018. május 1., kedd

Leltár (57) 2018. április, a vörös hónap

A Leltár minden hónap első napján jelentkező rovat, amelyben megemlékezem az előző havi történésekről, számot vetek az olvasmányaimról, ill. tervezgetek. Ez utóbbit kissé naivan.






Helló Dearies! Üdv az áprilisi leltárban! Nagyon elfoglalt voltam a hónapban, aminek meg is látszódik az eredménye az olvasásaimat tekintve. Viszont egy egész jó hónapom volt, még ha teljesen ki is vagyok merülve. :)

Áprilisban...


♡ Megkezdődtek a kerti munkák, azaz nagyon élem a kinti létet. 
♡ Mindennek ellenére sikerült több időt töltenem a barátaimmal, aminek nagyon örülök. 
♡ Megkóstoltam a paradicsomos mozzarellás fagyit. Fúj! FÚJ!
♡ Megkaptam egy olyan dicséretet, ami mind a tanári munkámat, mind a jellememet dicséri. (Az egyenességemmel és megbízhatóságommal kapcsolatban.)
♡ Ha már fagyi - megvolt az idei első levendula fagyim is. Igen, még mindig az egyik legnagyobb kedvencem.
♡ Szinte naponta történik valami olyan az órákon, amin végem van. A hónapból a legemlékezetesebb, mint az egyik diákom Isaac Newton keresztnevét Izsáknak mondta, s nem esett le neki. Erre még én sem tudtam mit mondani.
♡ Voltam Könyvfesztiválon Nikivel, akit már 2 éve nem láttam! Annyira boldog vagyok, hogy találkoztunk, mérhetetlenül hiányzott már. A Könyvfesztivál amúgy fantasztikus volt.
♡ Megismerkedtem élőben is Arwennel - az előbb említett Könyvfesztiválon. Bár nem sikerült eleget beszélgetnünk, szóval folytatás következik.
♡ Vettem magamnak egy új ágyat - közel egy év halogatás után. Még nem érkezett meg, de alig várom, hogy ne fájjon minden reggel a derekam.
♡ Nekiálltunk az idei felújítási munkálatoknak. A melléképülettel kezdtünk, amit szürkére festettünk. Annyira gyönyörű lett, alig várom, hogy teljesen elkészüljön minden! De az már csak májusban fog megtörténni. 


Áprilisban olvastam


Mint említettem a bejegyzés elején, áprilisban elég elfoglalt voltam, ami az olvasásaimon is látszik. Míg az elmúlt hónapokban 10+ könyvet fejeztem be, ez ebben a hónapban 6 regénynek értem a végére. (Az idei legrosszabb hónapom, ha mennyiséget nézek.) De micsoda könyveket fejeztem be!

A hónapot Neil Gaimannel indítottam (és vele is zártam), akitől a Kilátás az erkélyről esszégyűjteményét olvastam el. Ez a kötet csak azért került olvasásra, mert szükséges az életmű-olvasáshoz. Végül azonban maradandó élményt nyújtott. Nagyon fontos gondolatok jelentek meg a kötetben, úgy éreztem, mintha az író végig hozzám szólna. Motivált, elgondolkodtatott, s ismételten bebizonyosodott, hogy Neil Gaiman nem véletlenül az egyik kedvenc íróm.

Áprilisban új íróra függtem rá (jobb szó híján); Ursula K. Le Guinre. Aki régóta olvas, emlékezhet, hogy próbálkoztam egy regényével, de akkor úgy döntöttem, hogy majd majd majd. Most azonban sort kerítettem a kétkötetes Valós és valótlan novellagyűjteményére, és nem csupán megértettem, miért dicsérik az írónőt, hanem én is beálltam a sorba. Ursula K. Le Guin egy kivételes írónő, akit nem lehet egyetlen műfajba sorolni. A realista, a sci-fi, a fantasy, sőt még a mágikus realizmus műfajba tartozó novellák is megjelennek ebben a gyűjteményben. 
A novellák sokszínűek, az egyetlen közös bennük a lírai megfogalmazásuk, s az elgondolkodtató tartalmuk. 
Mindenkinek ajánlanám, hogy legalább egyszer az életében olvasson az írónőtől; felejthetetlen élmény.

Egy új sorozatba is belekezdtem a hónapban, mégpedig Rick Riordan: Kane krónikákba. A sorozat talán kissé beleesett abba a szerencsétlen szituációba, hogy a Percy Jackson után jelent meg, mert nem ez a legismertebb (s legkedveltebb) művei az írónak. A vörös piramisnál nekem is kellett egy laza 200 oldal, hogy végre magával ragadjon. Végül azonban megtaláltam azokat az elemeket és szereplőket, amikért/akikért rajonghatok. Egyébként érződik, hogy ez már "érettebb", mint a Percy Jackson, de valami még hiányzik. Talán a következő részekben azt is megtalálom. 

Április két sorozatzáró kötet befejezését is eredményezte. A Könyvfesztiválozás napján értem Robert Jackson Bennett: Csodák városa végére, ami eszméletlen élmény volt. Annyira a hatása alá kerültem, hogy napokig még véleményt sem tudtam írni molyra, mert nem tudtam kifejezni, mennyi érzelmet váltott ki belőlem. Az író feltette az i-re a pontot ezzel a sorozatzáróval, gyönyörűen fejezte be az Isteni városokat.
De majd mesélek még az érzelmeimről, csak össze kell gyűjtenem őket. Természetesen ez lett a hónap kedvenc könyve, de ez gondolom, nem meglepő.

A másik sorozatzáró, ami a hónap utolsó befejezett olvasmánya is lett, Richard Morgan: A végzet barlangjai lett, a Hősöknek való vidék lezárása. Akarok én erről még beszélni? 
Na jó. Szóval, én rajongtam a sorozat 1-2. részéért, s a negatív vélemények ellenére bizakodtam, hogy a sorozatzáró engem ismételten elbűvöl. Azonban még közelébe sem jutott. Felejthető, néha egysíkú, sztori lett, amivel kapcsolatban a legtöbb érzelmet a vége váltotta ki. Na nem azért, mert érzelmes volt, hanem mert felbosszantott. Ennyi oldalnyi harc után egy nem befejezés a legrosszabb, ami történhetett a sorozattal. Nem vártam happy endet, vagy bármi, de azt, hogy valami lezárást adjon, igen. 
Most már túl vagyok rajta... de biztos, hogy egy ideig nem megyek az író közelébe. Ha igen, akkor is csak a sorozat 1-2.részét olvasom újra, amik annyira jók voltak.

Blogposztok tekintetében két korábbi olvasmányomról készült bejegyzés:

Aktuális olvasmányok


      


Cinda Williams Chima: Flamecaster
Haladás: 63. oldal (+36 oldal)

Nagyon lassan haladok ezzel az újraolvasással, pedig ezúttal sokkal jobban tetszik a történet, mint első alkalommal. (Nem, nem szeretnék párhuzamot vonni a könyv nyelve és tetszési index közt.) 
Mostanában rászoktam az 1 fő olvasmányom van helyzetre, és nem lett ez a kiválasztott egyelőre. Viszont májusban be fogom fejezni, mert ennek a befejezéséhez kötöm az egyik következő olvasmányom elkezdését. 
Egyébként imádom az írónőt, és bár utálom azért, ennek a résznek az elején tett, megértem az okát. De bárcsak ne kellett volna. Nem megyek bele újra ebbe a témába.

James S. A. Corey: Kalibán háborúja
Haladás: 27. oldal (+14 oldal)

Az aktuális útitársam a buszon. Sajnos eddig egyszer tudtam csak magammal vinni, akkor is más dolgom is akadt, viszont a fejezet, amit elolvastam, ismét ráébresztett arra, hogy mennyire rajongok ezért a sorozatért. Nagyon várom, hogy visszatérhessek ide, mert nagyon-nagyon-nagyon izgalmas helyzetet vázolt fel a szerző ismételten. 

Rick Riordan: The House of Hades
Haladás: 100. oldal (+100 oldal)

100 oldal után úgy érzem, ez az eddigi legjobb rész a Heroes of Olympus sorozatból. Nagyon erős érzelmeket váltott ki belőlem eddig, és egyszerűen csak megadja mindazt, amiért anno beleszerettem az íróba és a műveibe. 

Neil Gaiman: American Gods
Haladás: 299. oldal (+299 oldal)

Végre nekiálltam Neil Gaiman American Gods-jának! Nem tudom, miért hagytam ennyire utoljára az életmű-olvasásban, amikor ennyire nagyszerű. Shadow főszereplésével már olvastam korábban novellákat, s már akkor szimpatikus volt nekem a karakter, úgyhogy most nagyon élvezem, hogy több időt is eltölthetek vele.
Eleinte mondjuk kissé tartottam a könyvtől, mert nem volt meg az instant kötődés, Shadow is még a karakterfejlődése kapujában állt... azonban most már teljesen a hatása alatt vagyok. Furcsa, mert nem azért szeretem ezt a könyvet, mert hű, de izgalmas, hanem mert olyan komfortos érzést ad az olvasása - a klasszikus gaimani stílus. Nem tudom jobban megfogalmazni. 

Tervek


Sok újdonság nem lesz a múlt havi tervekhez képest, de azért felkerült pár új könyv is a listámra. 

1. Könyvtári könyvek

   


Két könyvtári könyvem maradt, mindkettő kedvenc szerzőtől, úgyhogy egész jó a helyzet. A Tűztrónus a Kane krónikák 2. része. Könyvfesztiválra jelent meg a sorozat utolsó része, úgyhogy ideje utolérnem a sorozatot. Ráadásul most olvastam A vörös piramist, s jó lenne, ha addig elolvasnám a folytatást, amíg frissen élnek bennem az emlékek.

Tudom, hogy az Anansi fiúk és az American Gods közt Mr. Nancy az összekötő fonál, de mégis szeretném először elolvasni az American Gods-t, s utána az Anansi fiúkat. Egyébként ez az utolsó Neil Gaiman regény a listámról, szóval... extra izgatott vagyok. 

2. 2018-as beszerzések

      



Ez az a lista, ahol jóval több könyv szerepelt ennél, s nehéz szívvel tudtam csak 4-re csökkenteni a számukat. Annyi izgalmas kötettel gazdagodtam idén, hogy nem csoda a bőség zavara! A Terror és a Tear végzete már múlt hónapban listán volt, így róluk nem írnék ismét. (A Tear végzete az, amit a Flamecaster befejezése után kezdenék.)

Az első új jelölt a listámon a Könyvfesztiválon megkapott Ken Liu: A papírsereglet és más történetek. Kellenek a novellák, no! Jó, jó, van más indokom is, többek közt, hogy kíváncsi vagyok, milyen a szerző - eddig csak két novellát olvastam tőle, s szeretném jobban megismerni őt. 

A Minden szív kaput nyit Rétával lesz közös olvasásunk miután mindketten beszereztük a Könyvfesztiválon. Nagyon sokat dicsérik ezt a kötetet, de idehaza nem igazán láttam annyira fényes véleményeket róla. Remélem, nem járok úgy, mint több hype könyvvel... 

3. Korábbi beszerzések



Dearies, ez lett volna az ehavi leltár! Úgy gondolom, egy egész jó hónapom volt - új kedvenc könyvet avattam, felfedeztem egy új (remélhetőleg) kedvenc szerzőt, befejeztem két sorozatot! 
A jövő hónapra kissé ambiciózus ez a tbr, és képtelenség, hogy mindet befejezzem, de biztos, hogy közülük fogok olvasni.
Vagy nem. Túl sok könyv, ami érdekelne, s túl kevés idő! 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése