2019. február 8., péntek

Hétvégi Olvasónapló (171) Egy stresszes időszak vége és sok-sok olvasás

A hétvégi olvasónapló egy hetente jelentkező rovat, amelyben az elmúlt heti olvasmányaimat összegzem, valamint megosztom a következő heti terveimet. Emellett simán szövegelek mindenről benne.




Awww, Dearies! Olyan finomságokat vettem ma! Farsangi vásár van nálunk, azaz kipakoltak az emberkék végig a Fő utcán. Én pedig nem tudtam ellenállni egy sajtmixnek és a kandírozott gyümölcsöknek (epret, mangót és sárgadinnyét vettem). De jó ég, itthon kóstoltam meg őket, és elolvadtam kb.! A sajtoknak annyira fantasztikus íze van - mindegyik instant szerelem volt, pedig tartottam tőle, hogy nem mind jön be. A kandírozott gyümölcsök pedig! A mangó a no1. kedvenc, és kezdek ráfüggni - pedig spórolni kell, mert kevés van mindből.

Persze, bármennyire finomak is a gyümölcsök és a sajtok, a hét fő eseménye mégsem ez volt. Képzeljétek ugyanis, szerdán kiderült a minősítés eredménye, és sikerült! Szóval most már nem vagyok gyakornok, hanem Pedagógus I-ben tengetem a mindennapjaimat. :)

Na de, térjünk rá az olvasmányokra is. A héten szinte mindig olvastam - talán pont a szerda volt az a nap, amikor túl fáradt voltam hozzá.
A buszos olvasós történet még mindig csodálatosan működik, úgyhogy a héten két könyvet is befejeztem - sőt! Az aktuális olvasmányomból is már csak kevés van hátra.

A héten olvastam


   

A hónapot Arthur C. Clarke-kal kezdtem. Befejeztem A gyermekkor végét, és imádtam. Nagyon szerettem a szerző mondanivalóját, és hogy ennyi kérdést felvetett bennem. A befejezés egyik eleme nem annyira illett bele a történtbe, viszont belesajdult a szívem abba az ősi fájdalomba, amit a szerző megjelenített a lapokon. Ó, igen! A regénynek nincs egy nagy története az emberiség felemelkedésén túl. Viszont az a rengeteg gondolat és üzenet bőven kárpótolt érte.

Ezután valami szupergyorsan befejeztem Jesmyn Ward: Hallgasd a holtak énekét! A regény nagyon erősen indított, de nagyjából a felénél egy kissé furcsa irányt választott, s majdnem a végéig nem is igazán tudtam értékelni a könyvet. Az viszont tény, hogy rengeteg érzelmet kiváltott belőlem, s emiatt mindenképp megérte elolvasni.

Aktuális olvasmány



Stanislaw Lem: Solaris
Haladás: 226. oldal (+226 oldal)

Egyszerűen nem találok szavakat erre a regényre! Nem indult valami jól a kapcsolatunk, kicsit untam a leírásokat (bár itt közrejátszott, hogy eléggé kimerült voltam). Később azonban bekattant valami, és úgy szerelembe estem a művel, hogy csak na!
Lem ismét kíméletlenül vet fel olyan kérdéseket, amelyekre nem tudnék választ adni (legalábbis sosem lenne teljesen őszinte a válaszom), s olyan érzéseket jelenít meg, amelyek mint forró kés, hatolnak a szívembe.
Már csak 30-40 oldal van hátra, de elképzelni sem tudom, milyen befejezést szánt a szerző ennek a regénynek.

Tervek


   

A héten két könyvvel gazdagodtam, így érthető, hogy azonnal el is akarom őket olvasni! Először Philip K. Dick Csordulj, könnyem, mondta a rendőrt olvasom, s ha annak sikerül a végére érnem, jöhet Jemisin novelláskötete!
Remélem, mindkettő fantasztikus élmény lesz!

2 megjegyzés: