A Leltár minden hónap elején jelentkező rovat, amelyben megemlékezem az előző havi történésekről, számot vetek az olvasmányaimról, ill. tervezgetek. Ez utóbbit kissé naivan.
Két kávé van bennem, mindjárt elalszom... üdv újra szeptember!
Augusztus eseményekben gazdag hónap volt, mindez azonban kicsit háttérbe szorult, mivel véget ért a nyári szünet, megkezdődött a tanévre hangolódás, sőt tegnap maga a tanév is megkezdődött.
Hihetetlen, mennyire el vagyok foglalva, és két tanítási nap alatt mennyi impulzus ért.
Augusztus végén továbbképzés volt, ahol nem sokat tanultam, de legalább felfedeztem, hány helyen lehet elvitelre kávét venni reggel a város azon részén. :)
A szeptember eleje rögtön bebizonyította, hogy húzós időszakra készüljek. Úgyhogy most ismét össze kell szednem magam, hogy megfeleljek az elvárásoknak, és ne sínyledjék meg a számomra fontos dolgok.
Na de, térjünk is rá az augusztusi olvasmányaimra!
Augusztusban 4 könyvet sikerült befejeznem, viszont van közte két féltégla is, úgyhogy abszolút elégedett vagyok ezzel a mennyiséggel.
Egyik legnagyobb célkitűzésem volt augusztusra, hogy végére érjek Ursula K. Le Guin: The Books of Earthsea kötetének, ami a teljes Szigetvilág sorozatot tartalmazza kiegészítő esszékkel és novellákkal egyetemben. Különleges élmény volt a főszereplőkkel együtt felnőni, és végigkísérni őket személyiségük kifejlődésén; együtt küzdeni a lelküket felemésztő kísértések és fájdalmak ellen; és egyszerűen csak megélni velük a szürke hétköznapokat.
Ez a sorozat nem az akciódús jelenetei, a pörgős pillanatok és a nagy csavarok miatt marad emlékezetes, hanem, mert elvarázsolt, és elrepített a mágusok és sárkányok világába, ahol megismerhettem Gedet, Tenart és még sok más embert és mágikus teremtményt.
Ezután egy igen nagy szünet következett be az olvasásokat tekintve, ugyanis augusztus nagy részében nem olvastam - legalábbis könyveket nem. Ismételten elért a fanficek iránti szerelem, és rengeteget olvastam (és még most is olvasok) belőlük.
Aztán lassanként, főleg ahogy menni kellett újra dolgozni, elkezdtem ismét olvasni, mégpedig Dan Simmons: Ílion regényét. Egy okból nehéz nyilatkoznom erről a regényről, mégpedig azért, mert megterhelő volt - a szó legpozitívabb értelmében. Kiváló, a tökéletesség határát súrolta, én pedig a végtelenségig imádtam minden egyes pillanatát.
Két ilyen féltégla után rátértem egy jóval vékonyabb regényre, mégpedig Philip K. Dick: Az utolsó tréfára ami a szerző egyik legelső kiadott műve. Habár a cím egyfajta tréfára utal, engem elszomorított ez a kötet; a szerző hite ugyanis a mai világban kezd kiveszőben lenni.
A disztopikus környezet az erkölcsösségre épít, elvetve a testi élvezetet és további olyan "apróságokat", mint a humorérzék. Elgondolkodtató volt ismét, ugyanakkor túlságosan hamar sikerült túltenni magam ezen a köteten, nem érzem úgy, hogy még hónapokkal később is kísértene, ahogy a szerző több másik alkotása.
Ennyi komoly mű után úgy éreztem, itt az ideje arra, hogy teljesen kikapcsolódjak. Karen Marie Moning: Darkfever kötete pedig megadott mindent, amire vágytam. Korábban műr olvastam ezt a regényt, viszont most másodszorra sokkal jobban tetszett! Teljesen belefeledkeztem az olvasásba, s csak úgy repültek a percek, miközben elmerültem a tündérek és a sötétség világába. Emlékszem, anno ez volt a legkevésbé kedvelt kötete a sorozatnak, s majdnem nem is folytattam, annyira egysíkúnak találtam, de most imádtam. Kíváncsi leszek, ezek után a további részek milyen hatással lesznek rám.
John Steinbeck: Édentől keletre
Haladás: 536. oldal (+536 oldal)
Eddig is rajongtam John Steinbeck műveiért, de az Édentől keletre új szintre emelt az író iránti tiszteletemet és elragadtatásomat. Ismét egy olyan regény találtam, amit a szívembe zártam, és az örök kedvencek listájára helyeztem. Két család története ez, tele lélekkel és mondanivalóval. Sokáig lehetne elemezgetni különböző aspektusait, de én egyszerűen csak élvezem ezt a gyönyörűséget, amit az utamba sodort a sors.
Hódít a piros szín a szeptemberi terveim közt. Mivel augusztusban nem nagyon olvastam, úgy gondoltam, hogy szeptemberre nem tervezem túl magam. Így is két vaskos könyv várt rám (Édentől keletre és az Olümposz).
A választásaim fele az augusztusban olvasott könyvek folytatásai. Karen Marie Moning: Bloodfever kötete amúgy is szerepel a 2013-ban megvásárolt kötetek listáján, szóval ideje volt, hogy beszerezzem.
Dan Simmons: Olümposzát idén kaptam, ami már önmagában indok, hogy felkerüljön az olvasási listámra. Emellett azonban nem akarom elfelejteni az Ílion eseményeit.
Augusztusban vettem meg Stanislaw Lem: Kiberiáda kötetét egy Bookline antikváriumos roham során. Jókat mondtak róla, így kíváncsi vagyok, sikerül-e ennek is megragadnia, ahogy a szerző három másik művének.
Végül pedig Ray Bradbury: Az illusztrált ember novelláskötete. Habár szeptember 24-ig várni kell a megjelenéssel, egyértelmű volt, hogy abban a pillanatban nekiállok, hogy meghozza a futár. Ray Bradbury elsőbbséget élvez mindennel szemben.
Igen, határozottan úgy tűnik, hogy szeptembert a komfortzónámban töltöm a kedvenc szerzőimmel együtt. Úgy érzem, jó hónapom lesz. :)
Na de, térjünk is rá az augusztusi olvasmányaimra!
Augusztusban olvastam
Augusztusban 4 könyvet sikerült befejeznem, viszont van közte két féltégla is, úgyhogy abszolút elégedett vagyok ezzel a mennyiséggel.
Ez a sorozat nem az akciódús jelenetei, a pörgős pillanatok és a nagy csavarok miatt marad emlékezetes, hanem, mert elvarázsolt, és elrepített a mágusok és sárkányok világába, ahol megismerhettem Gedet, Tenart és még sok más embert és mágikus teremtményt.
Ezután egy igen nagy szünet következett be az olvasásokat tekintve, ugyanis augusztus nagy részében nem olvastam - legalábbis könyveket nem. Ismételten elért a fanficek iránti szerelem, és rengeteget olvastam (és még most is olvasok) belőlük.
Aztán lassanként, főleg ahogy menni kellett újra dolgozni, elkezdtem ismét olvasni, mégpedig Dan Simmons: Ílion regényét. Egy okból nehéz nyilatkoznom erről a regényről, mégpedig azért, mert megterhelő volt - a szó legpozitívabb értelmében. Kiváló, a tökéletesség határát súrolta, én pedig a végtelenségig imádtam minden egyes pillanatát.
Két ilyen féltégla után rátértem egy jóval vékonyabb regényre, mégpedig Philip K. Dick: Az utolsó tréfára ami a szerző egyik legelső kiadott műve. Habár a cím egyfajta tréfára utal, engem elszomorított ez a kötet; a szerző hite ugyanis a mai világban kezd kiveszőben lenni.A disztopikus környezet az erkölcsösségre épít, elvetve a testi élvezetet és további olyan "apróságokat", mint a humorérzék. Elgondolkodtató volt ismét, ugyanakkor túlságosan hamar sikerült túltenni magam ezen a köteten, nem érzem úgy, hogy még hónapokkal később is kísértene, ahogy a szerző több másik alkotása.
Ennyi komoly mű után úgy éreztem, itt az ideje arra, hogy teljesen kikapcsolódjak. Karen Marie Moning: Darkfever kötete pedig megadott mindent, amire vágytam. Korábban műr olvastam ezt a regényt, viszont most másodszorra sokkal jobban tetszett! Teljesen belefeledkeztem az olvasásba, s csak úgy repültek a percek, miközben elmerültem a tündérek és a sötétség világába. Emlékszem, anno ez volt a legkevésbé kedvelt kötete a sorozatnak, s majdnem nem is folytattam, annyira egysíkúnak találtam, de most imádtam. Kíváncsi leszek, ezek után a további részek milyen hatással lesznek rám.
Aktuális olvasmány
John Steinbeck: Édentől keletre
Haladás: 536. oldal (+536 oldal)
Eddig is rajongtam John Steinbeck műveiért, de az Édentől keletre új szintre emelt az író iránti tiszteletemet és elragadtatásomat. Ismét egy olyan regény találtam, amit a szívembe zártam, és az örök kedvencek listájára helyeztem. Két család története ez, tele lélekkel és mondanivalóval. Sokáig lehetne elemezgetni különböző aspektusait, de én egyszerűen csak élvezem ezt a gyönyörűséget, amit az utamba sodort a sors.
Tervek
Hódít a piros szín a szeptemberi terveim közt. Mivel augusztusban nem nagyon olvastam, úgy gondoltam, hogy szeptemberre nem tervezem túl magam. Így is két vaskos könyv várt rám (Édentől keletre és az Olümposz).
A választásaim fele az augusztusban olvasott könyvek folytatásai. Karen Marie Moning: Bloodfever kötete amúgy is szerepel a 2013-ban megvásárolt kötetek listáján, szóval ideje volt, hogy beszerezzem.
Dan Simmons: Olümposzát idén kaptam, ami már önmagában indok, hogy felkerüljön az olvasási listámra. Emellett azonban nem akarom elfelejteni az Ílion eseményeit.
Augusztusban vettem meg Stanislaw Lem: Kiberiáda kötetét egy Bookline antikváriumos roham során. Jókat mondtak róla, így kíváncsi vagyok, sikerül-e ennek is megragadnia, ahogy a szerző három másik művének.
Végül pedig Ray Bradbury: Az illusztrált ember novelláskötete. Habár szeptember 24-ig várni kell a megjelenéssel, egyértelmű volt, hogy abban a pillanatban nekiállok, hogy meghozza a futár. Ray Bradbury elsőbbséget élvez mindennel szemben.
Igen, határozottan úgy tűnik, hogy szeptembert a komfortzónámban töltöm a kedvenc szerzőimmel együtt. Úgy érzem, jó hónapom lesz. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése