Steinbeck egyik legnagyobb és legismertebb regénye, az Édentől keletre egy család történetét mondja el az amerikai polgárháborútól az első világháborúig. A mű a Káin-Ábel-történet modern változata – két fiútestvér (Aron és Cal) kapcsolatát mutatja be egymással, az apjukkal, valamint gonosz és rosszerkölcsű anyjukkal. A regény az emberi választás jogát és felelősségét kutatja a jó és a gonosz harcában. A sokfelé ágazó és sokfelől egybefutó cselekményekből szinte határtalan körkép rajzolódik elő: a század eleji Amerika bonyolult társadalmi ellentmondásokkal zsúfolt, látványos freskója.
Két család története bontakozik ki a regény lapjain, s a Trask fiúk sorsa szorosan egybefonódik az író, John Steinbeck családjának sorsával. Át- meg átszövik a regényt a szerelem szálai: a bajt hozó, sötét erő testesül meg a gyalázatosan romlott Kate alakjában, s a történet végén egy erős, igaz érzés ragyog fel, két fiatal élet megváltó, boldog ígérete.
A gyakran komor színezetű eseményláncolat ellenére a mű végső kicsengése optimista: az Édenből kiűzött ember helyzete nem reménytelen, mert az akarata szabad, így győzhet a külvilág és saját lelke sötét hatalmain.
A regényből Elia Kazan rendezett nagy sikerű filmet 1955-ben.
Figyelem! A bejegyzés enyhe spoilereket tartalmazhat az egyes karakterek leírásában.
Ha meg kellene neveznem egy szépirodalmi írót, akitől bármit olvasok, gazdagabban távozom, az John Steinbeck lenne. A szerzőtől eddig négy regényt olvastam (Lement a hold, Egerek és emberek, Kedves csirkefogók, Édentől keletre), és mindegyik olyan élményekkel és gondolatokkal gazdagított, amelyekre hónapokkal, évekkel az olvasást követően is visszaemlékszem.
Ez az Édentől keletre esetében is így volt. A témáit tekintve a bibliai Káin és Ábel történetét veszi alapul, s a kötet szereplőin keresztül mutatja be, mit jelent jónak és rossznak lenni, illetve – és ez még fontosabb -, hogy mindenkinek megvan a lehetősége, hogy felülemelkedjen a gonoszságon. Emellett, továbbra is részben a fent említett történetre alapozva mutatja be a testvéri rivalizálást és a szülői elutasítás hatását a karakterfejlődésre.
Ezek a témakörök hétköznapinak tűnnek, de a megvalósítás és a hozzájuk kötődő mondanivaló beleivódott a lelkembe. A könyv ugyanis – bár egy-két karakterét a jó és rossz skálán sarkítja – a legtöbb szereplőt olyan jellemmel ruházza fel, s olyan döntések meghozatalát mutatja be rajtuk keresztül, amelyek egyszerűen tökéletlen emberekké teszik őket. A regény egyik legfőbb üzenete ez, s úgy gondolom, a szerző tökéletes át is adta.
Számomra a regény másik fontos témája, a családi kapcsolatok, szolgáltatta a regény lelkét, ugyanis világosan visszavezethető volt, hogy a testvéri és a szülő-gyermek kapcsolat meghatározó szerepet játszott a főszereplők jellemének fejlődésében, s összességében a sorsukat is ez determinálta. A szülő-gyermek kapcsolat a Trask család két nemzedékében megfigyelhető, s érdekes volt párhuzamot vonni a két generáció közt – mindkét esetben a családfő észrevehető preferenciát mutatott az egyik fia iránt. Ez Cyrus esetében Adam volt, míg Adam esetében Aron. (Gondolom nem kell említenem, hogy ez az elem is a bibliai történetre vezethető vissza.)
Elgondolkodtató volt, hogy bár Adam tudomást vett arról, hogy őt részesíti apjuk előnyösebb helyzetbe, s elítéli ezt a favoritizmust, mégis folytatja a saját gyermekeivel. Mindkét esetben egy-egy ajándék mutatja be a kivételezés mértékét: az a fiú, aki sokat dolgozott az ajándékért, amelyik mindennél jobban vágyik az elismerésre, az nem kapja meg. Ugyanakkor maguk az ajándékok is szimbolikus jelentéssel bírnak – hiszen Charles és Cal is olyan ajándékot készített, ami valamilyen szinten a gonoszsággal is asszociálható.
A karakterekről rengeteget lehetne írni, hiszen Steinbeck odafigyelt arra, hogy minden szereplőjét emberszerűvé tegye, s a karakterfejlődésük és a küzdelmeik is reálisak legyenek. Egy szereplőre viszont mindenképp szeretnék kitérni, Katere, aki szignifikánsan eltért mindenki mástól. Ő az antagonista a regényben, aki a regény szinte minden szereplőjének sorsára hatással van, és a vele történő találkozás fordulópont mindannyiuk számára. Kate az a szereplő, akit könnyű utálni, ám mégis ő az egyik legjobb megírt karakter ebben a regényben, hiszen már a puszta jelenlétével képes intenzív érzelmeket kiváltani az olvasóból.
Mindent összevetve az Édentől keletre az egyik legkiválóbb szépirodalmi családregény, aminek minden oldala egyszerűen csodálatos. A szereplők komplexitása, a mondanivaló egyszerűsége ám mélyrehatoló közvetítése, a történet és természetesen a próza önmagukban is jóvá tennék ezt a könyvet, együttesen viszont mesterművé alakítják. John Steinbeck úgy képes a hétköznapokról írni, hogy annak minden rezdülését rendkívülivé változtatja.
Az Édentől keletre regényt azoknak ajánlom, akik szeretik az összetett kapcsolati hálókat, az esendő karaktereket és gyönyörű prózát. Nem véletlenül a világirodalom egyik kiemelkedő műve.
Könyv adatai
Eredeti cím: East of Eden (1952)
Kiadó: Könyvmolyképző (2007)
Oldalszám: 832
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése