2020. július 8., szerda

Cassandra Clare: Árnyak ura

A napos Los Angeles igazán sötét hely is tud lenni.
Emma Carstairs végre megbosszulta a szülei halálát. Azt hitte, békében élhet, mégsem tud megnyugodni. Hiába vágyakozik Julian után, meg kell védenie őt a parabataiok közötti szerelem rettenetes következményeitől, ezért inkább a fiú bátyjával, Markkal jár. Mark azonban öt évet töltött a tündérek között – vajon lehet-e még belőle valaha igazi árnyvadász?
Tündérföldén sincsen nyugalom. Az ellentündérek királya belefáradt a hidegbékébe, és többé nem hajlandó úgy ugrálni, ahogy az árnyvadászok fütyülnek. A tündérkirálynővel kötött alku és a Klávé törvényei között egyensúlyozva Emmának, Juliannek és Marknak meg kell találnia a módját, hogy megvédjék mindazt, ami kedves a szívüknek, még mielőtt túl késő lenne.

Sorozat: Gonosz fortélyok #2


10 évvel ezelőtt egy őszi napon az egyik kedvenc könyvesboltomban böngésztem a könyveket – kerestem valami YA-t (ami kifejezést akkor még nem is ismertem), egy Vörös pöttyös könyvet, mert azok mind jók (a sorozat még csak akkor bontogatta szárnyait). Így akadtam rá Cassandra Clare: Csontváros kötetére, az akkor még Halál ereklyéi, azóta Végzet ereklyéi, sorozat első kötetére. Hazavittem. Elolvastam. Elvesztem.

Cassandra Clare árnyvadászai különleges helyet foglalnak el a szívemben. Ugyan nem mindegyik regényt szerettem hasonló mértékben, mégis elolvastam az újabb és újabb regényeket a sorozatban / univerzumban. Így került sor az Árnyak urára is, ami az univerzum harmadik sorozata, s az egyik legerősebb is. (Pusztán szentimentális okokból nem tudom első helyre tenni, az eredeti trilógia mindig is kivételes helyen marad számomra.)

De miről is szól ez a kötet? Ha csak címszavakat használhatnék, annyit írnék, hogy könnyek, érzelmek, akció. Leginkább dráma. Az egyes szereplők személyes belső és külső konfliktusai játsszák a központi szerepet ebben a kötetben is. Az írónő azonban kivételes tehetséggel alkot olyan drámai konfliktusokat, amelyek hiába súrolják a szappanopera határát, mégis intenzív érzelmeket képes kiváltani belőlem. Szinte folyamatosan éreztem, ahogy az írónő a szívemet szorongatja, én pedig mazochista módon élveztem az elejétől a végéig.

Ahogy az előző részben, itt is több szálon követhettük a cselekmény alakulását: egyrész ott volt a főszereplő páros, Emma és Julian, másrészt Cristina és Mark, harmadrészt pedig Kit és Ty szemszögét ismerhetjük meg.

Ezek közül leginkább Kit és Ty részei kötötték le a figyelmemet. Mindkét szereplő különleges, és kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy romantikus életükkel foglalkozzanak. Pedig biztos vagyok benne, hogy idővel gyengédebb érzelmeket fognak egymás iránt táplálni, hiszen egy későbbi trilógiának ők lesznek a főszereplői. Emellett Clare folyamatosan utalásokat tesz egy lehetséges jövőbeni kapcsolatra.

Emma, Julian, Cristina és Mark története sokkal szorosabban összefonódnak, és a legnagyobb drámai helyzetek is itt adódtak. Hiszen van itt szerelmi sokszög, titok és ármánykodás. Objektíven nézve a legtöbb negatívumot itt lehet megnevezni. Az írónő ugyanis a kommunikáció hiányát és a félreértékeseket használja a cselekmény irányító aspektusának. Nem tudom megérteni, hogy miért annyira vonzó megoldás ez – különösen a YA irodalomban? Természetesen meg lehet írni jól ezt a toposzt, hiszen előfordul a való életben is; viszont a legtöbb esetben (beleértve ezt a regényt is) annyira túl van dimenzionálva, hogy hiteltelennek hat.

Ettől függetlenül mégsem mondhatom azt, hogy Cassandra Clare nem tud románcot írni. Mert ó, dehogynem! Amikor épp nem ezt a toposzt használja, olyan perzselő jeleneteket képes írni, ami után az olvasó kész érzelmi válságba kerül. Nem tudom, Clare hogy csinálja azt, hogy hiába minden kritika, hiába nem rajongok annyira a romantikáért könyvekben, egy fejezet alatt eléri, hogy fangirl módjára rajongjak bármely párosáért.

Mindent összevetve az Árnyak ura erős folytatás lett, rengeteg izgalommal, fájdalommal, érzelemmel és lélekkel. Clare hihetetlenül erős még mindig karakterek gyártásában, így elkerülhetetlen, hogy az olvasó kötődni kezdjen hozzájuk. Ettől függetlenül kissé félek az utolsó résztől; sok mindent le kell zárnia. Az biztos, alig várom, hogy sort kerítsek rá!


Könyv adatai
Eredei cím: Lord of Shadows (2017)
Kiadó: Könyvmolyképző (2017)
Oldalszám: 704

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése