"Berlinben megszaporodtak az árnyak azon az éjszakán. Megesett ez már máskor is, főként, amikor a történelem kereke új korszakok felé gördült, és amikor a levegőben érezni lehetett a közelgő változást. Egyesek jobb sorsban reménykedtek, mások óva intettek, de az árnyak... Ők ott álltak, mindig is ott állnak minden utcasarkon, és csak a jó ég tudja, hogy barátot, vagy ellenséget rejtenek." (11. oldal)
1933. Európa ege elsötétülni látszik. Az öreg kontinens a végzete felé sodródik. Sophie Andersch olyan dologba keveredik, ami még legsötétebb rémálmaiban sem történt meg soha. Története Berlintől a tibeti hegyekig vezet, hogy Otto Rahnnal, a leghíresebb náci régésszel az oldalán egy ősi nép leszármazottai után kutasson. Közös vágyuk, hogy jobbá tegyék az emberi fajt és a világot, melyet lassan felemésztenek egy háború lángjai.
Benyák Zoltán története a Harmadik Birodalom hajnalán kezdődik, és annak végnapjainál ér véget. Új korszak veszi kezdetét ezzel a háborúval. A félelem évszázada jön el. Egy új nemzedék kora, melynek gyermekei sosem ismertek békét, a háború számukra mindennapos dolog.
A könyvári kirándulásaimmal foglalkozó bejegyzésben a következő képletet állítottam fel: Benyák Zoltán + történelmi regény = tökéletesség.
Innentől kezdve minden, amit leírok, ennek a képletnek a megcáfolása lesz.
Felettébb nagy elvárásokkal kezdtem olvasni a regényt, hiszen az Ars Fatalist is imádtam, és ez még ráadásul történelmi is! Úgy éreztem, hogy ez most tényleg egy élmény lesz.
Történelmi háttér
A történet az 1933 - 1945 közti időszakot öleli fel, vagyis a nemzetszocialista hatalomátvételtől a II. világháború végéig. Ezek mondjuk magában a történetre nem igazán van hatással (két helyváltoztatást eredményez. Úgyhogy ne számítson senki arra, hogy megjelenik a front például.
Ebben a könyvben egy másféle háború történik.
Már alapjában is a Harmadik Birodalom egyik kevésbé realista, (elméleti?) mozgatórugója került a középpontba - ez pedig az okkultizmus. Az események nagy része mögött ez állt.
Mini megjegyzés: Amit említettem, hogy a történelmi résznél zavart, és nem vagyok százas, hogy ezt kiszúrtam? Ez mindössze egy egyszerű megszólalás volt arról, hogy Nero gyújtotta fel Rómát. Az bökte a kicsi csőröm, hogy régészként miért nem tudja, hogy nem így volt. Na, de ez nem vont le semmit a könyvből, nem emiatt lett annyi pontos, amennyi.
Történet
Igen, itt az egyik bűnös! Ha nagyon röviden szeretném összefoglalni, hogy miért nem nyerte el a tetszésemet a történet, ez lenne: mert nem létezett.
Ennél persze sokkal bonyolultabb a helyzet; de a lényeg mégis ez. Konkrétan arról szól ez a könyv, hogy egy térképet kell megfejteni, elmenni érte, aztán utána egyik helyen vannak egy darabot, majd egy másikon. Vége.
Ez nekem azért volt rossz, mert ha nagy mértékben támaszkodott volna a történelmi részre, ez a kis semmiség még el is ment volt. Viszont, mint írtam, ez nem így történt.
És ma gondoltam jobban bele valamibe... SPOILER.
Van egy rész, mikor visszatérnek a kis faluba, és Sophienak felajánlják, hogy hordja ki egy kihalt faj gyermekét. Azét, akinek az utolsó példányát ők ölték meg, de azért még tudtak spermát szerezni tőle.
Sophie ebbe úgy megy bele, hogy a lányát megfenyegetik, DE később megfogalmazza az író, hogy ő ezt akarta valahol.
Nem kellett volna utólag belegondolnom a fő plotcsavarba.
SPOILER VÉGE
Úgyhogy egyrészt emiatt vagyok csalódott, hiszen ez a történet egy szemernyi érzelmet nem váltott ki belőlem olvasás közbe. Így volt, volt, elmúlt. Pedig lehetett volna más vége is.
Karakterek
Az utolsó remény mondhatni a karakterek lehettek volna. Volna. Itt sem tudok semmi pozitív élményről beszámolni. Az elején szimpatikus volt Sophie, de nagyon hamar eljutottam arra a pontra, ahol egyáltalán nem értettem meg őt sem.
Mondjuk az mindenképp érdekes volt, hogy a nő morálisan mennyivel a többi szereplő felett lévőnek képzelte magát, pedig ez egyáltalán nem tükrözte a valóságot. Persze, elsőre úgy tűnhet, hogy ő csak egy egyszerű régész - de elég megfigyelni már a térkép megszerzésére irányuló okait, és hogy azért mennyi mindent hátrahagyott. Nem mondom, eleinte nekem is megtévesztő volt, de a regény előrehaladtával egyre tisztábban kirajzolódtak a nő személyiségvonásai.
Igazából a karaktereket nem konkrét leírás alapján ismerjük meg, sokkal inkább egy-egy tettük, illetve beszélgetéseikből. Bevallom, ez a megoldás nagyon tetszett.
Amik felhúzták a könyvet és felidézték bennem, miért is kedvelem annyira az írót, azok az életbölcsességeknek is beillő gondolatmenetek, illetve maga a megfogalmazás.
Összesítve, számomra csalódás volt, sokkal többet vártam/reméltem. Azoknak viszont ajánlom, akik szeretik a jól kidolgozott karaktereket.
Innentől kezdve minden, amit leírok, ennek a képletnek a megcáfolása lesz.
Felettébb nagy elvárásokkal kezdtem olvasni a regényt, hiszen az Ars Fatalist is imádtam, és ez még ráadásul történelmi is! Úgy éreztem, hogy ez most tényleg egy élmény lesz.
Történelmi háttér
A történet az 1933 - 1945 közti időszakot öleli fel, vagyis a nemzetszocialista hatalomátvételtől a II. világháború végéig. Ezek mondjuk magában a történetre nem igazán van hatással (két helyváltoztatást eredményez. Úgyhogy ne számítson senki arra, hogy megjelenik a front például.
Ebben a könyvben egy másféle háború történik.
Már alapjában is a Harmadik Birodalom egyik kevésbé realista, (elméleti?) mozgatórugója került a középpontba - ez pedig az okkultizmus. Az események nagy része mögött ez állt.
Mini megjegyzés: Amit említettem, hogy a történelmi résznél zavart, és nem vagyok százas, hogy ezt kiszúrtam? Ez mindössze egy egyszerű megszólalás volt arról, hogy Nero gyújtotta fel Rómát. Az bökte a kicsi csőröm, hogy régészként miért nem tudja, hogy nem így volt. Na, de ez nem vont le semmit a könyvből, nem emiatt lett annyi pontos, amennyi.
Történet
Igen, itt az egyik bűnös! Ha nagyon röviden szeretném összefoglalni, hogy miért nem nyerte el a tetszésemet a történet, ez lenne: mert nem létezett.
Ennél persze sokkal bonyolultabb a helyzet; de a lényeg mégis ez. Konkrétan arról szól ez a könyv, hogy egy térképet kell megfejteni, elmenni érte, aztán utána egyik helyen vannak egy darabot, majd egy másikon. Vége.
Ez nekem azért volt rossz, mert ha nagy mértékben támaszkodott volna a történelmi részre, ez a kis semmiség még el is ment volt. Viszont, mint írtam, ez nem így történt.
És ma gondoltam jobban bele valamibe... SPOILER.
Van egy rész, mikor visszatérnek a kis faluba, és Sophienak felajánlják, hogy hordja ki egy kihalt faj gyermekét. Azét, akinek az utolsó példányát ők ölték meg, de azért még tudtak spermát szerezni tőle.
Sophie ebbe úgy megy bele, hogy a lányát megfenyegetik, DE később megfogalmazza az író, hogy ő ezt akarta valahol.
Nem kellett volna utólag belegondolnom a fő plotcsavarba.
SPOILER VÉGE
Úgyhogy egyrészt emiatt vagyok csalódott, hiszen ez a történet egy szemernyi érzelmet nem váltott ki belőlem olvasás közbe. Így volt, volt, elmúlt. Pedig lehetett volna más vége is.
Karakterek
Az utolsó remény mondhatni a karakterek lehettek volna. Volna. Itt sem tudok semmi pozitív élményről beszámolni. Az elején szimpatikus volt Sophie, de nagyon hamar eljutottam arra a pontra, ahol egyáltalán nem értettem meg őt sem.
Mondjuk az mindenképp érdekes volt, hogy a nő morálisan mennyivel a többi szereplő felett lévőnek képzelte magát, pedig ez egyáltalán nem tükrözte a valóságot. Persze, elsőre úgy tűnhet, hogy ő csak egy egyszerű régész - de elég megfigyelni már a térkép megszerzésére irányuló okait, és hogy azért mennyi mindent hátrahagyott. Nem mondom, eleinte nekem is megtévesztő volt, de a regény előrehaladtával egyre tisztábban kirajzolódtak a nő személyiségvonásai.
Igazából a karaktereket nem konkrét leírás alapján ismerjük meg, sokkal inkább egy-egy tettük, illetve beszélgetéseikből. Bevallom, ez a megoldás nagyon tetszett.
Amik felhúzták a könyvet és felidézték bennem, miért is kedvelem annyira az írót, azok az életbölcsességeknek is beillő gondolatmenetek, illetve maga a megfogalmazás.
Összesítve, számomra csalódás volt, sokkal többet vártam/reméltem. Azoknak viszont ajánlom, akik szeretik a jól kidolgozott karaktereket.
Könyv adatai
Eredeti cím: A háború gyermeke (2012)
Kiadó: Historium
Oldalszám: 197
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése