Amy Curry úgy gondolja, az élete szívás. Anyja úgy dönt, hogy Kaliforniából Connecticutba költözik, hogy új életet kezdjen - mindezt Amy végzős évére. Apja nemrég halt meg egy autóbalesetben. Amy utazásra indul a régi otthonából az új felé. Csatlakozik hozzá Roger is, a család egyik barátja, akit évek óta nem látott, és akivel nem túl szívesen indulna el. Úgyhogy igencsak meglepődik, ahogy egyre inkább belezúg a fiúba. Az utazás ugyanakkor lehetőséget is kínál, hogy feldolgozza apja halálát, és összeszedje széthullott élete darabjait.
Morgan Matsonról már rengeteg jót hallottam, így már régóta terveztem, hogy elolvasom valamelyik regényét. Végül hirtelen felindulásból álltam neki az Amy & Roger’s Epic Detournak, és nagyon hamar ki is olvastam. Annyira, de annyira imádtam!
Először is a regény felépítése volt, ami megragadott, ugyanis nem csak folyószöveg található benne, hanem különféle blokkok, képek, térképek, miegymás, amivel még teljesebbé válik az élmény (ráadásul kis utalások is voltak rajtuk, amiket külön imádtam). Az írásmód is nagyon tetszett, olyan könnyeddé tette a könyvet, pedig nem egyszerű témát dolgoz fel. A humora pedig az a tipikus kínos esetes jellegű, ami többször is megnevettetett olvasás közben.
Ugyanakkor a gyásszal és annak feldolgozásával is foglalkozik, aminek köszönhetően csak még inkább a szívembe zártam. Tetszett, hogy nem mindent ennek rendelt alá, viszont folyamatosan jelen volt – néha a háttérben, néha hangsúlyosabban. Kissé a megszokott sémát követte abban, hogy itt is a regény vége felé derül ki, mi is történt pontosan. Azért szerettem egyébként a lezárást, mert nyitott, hiszen a karakterek élete is tovább folytatódik.
Ezen az egy tényen kívül viszont teljesen kikészített a lezárás! Mit lezárás? Követelnék egy epilógust, mert ez nem fair, nem fair és nem fair! Hogy tehette az írónő meg ezt? Én bíztam benne, és itt hagyott kétségek közt őrlődve, elhagyatva! (Nem esik drámai túlzásba, dehogy is.) Mondjuk úgy hallottam, hogy az írónő legutóbbi regényében, a Since You’ve Been Gone-ban ismét láthatjuk őket. Ajánlom, hogy az kielégítő legyen!
Történetileg a regény sokkal izgalmasabb volt, mint a legtöbb realista könyv. Legalább is, a szereplők folyamatos mozgásban voltak, és folyamatosan csináltak valamit, ami miatt alig bírtam lerakni a könyvet. Mondjuk nagyon tartottam attól, milyen lesz a könyv története, mert nem igazán rajongok az utazós (road trip) regényekért. Viszont abszolút elnyerte a tetszésemet, mert tényleg folyton pörögtek az események, és annyi élményben volt részük a szereplőknek (és nekem is természetesen), hogy egy pillanatig sem unatkoztam.
Viszont a szereplők volt azok, akik miatt leginkább megérte olvasni ezt a drágaságot. Tartottam attól, hogy a karakterek tipikusan klisések lesznek, vagy éppenséggel csak és kizárólagosan a szerelem vezérli őket, de szerencsére ezen félelmeim egyáltalán nem valósultak meg. Amy, Roger és az összes szereplő igazából egyedi, különleges és szerethető volt. A mellékszereplők üde színfoltjai voltak a regénynek, többször is megmosolyogtattak, vagy épp összeszorult a szívem nekik köszönhetően. Csak a szokásos, tényleg.
Amyt nagyon sajnáltam a regény egésze folyamán, hiszen az a súlyos bűntudat, ami nyomja a vállát, kínzó lehetett számára. Végig érződött, hogy mekkora fájdalmat okoznak neki a múltbéli események, és hiába mosolyog, vagy vannak jobb pillanatai, a felszín alatt még mindig össze van törve. Ugyanakkor tetszett, hogy az írónő reményteljesre írta ezt a regényt, és még ha nem is jelentőségteljesen, de valamelyest fokozatosan a feldolgozás útjára lépett.
Roger, ó Roger. Nála azt hittem, komolyabb problémák állnak a háttérben (nem mintha le akarnám becsülni azt, amivel szembe kell néznie). Mégis neki is nagyon drukkoltam, hogy tovább lépjen, ne éljen a múltban, mert annak nem lesz jó vége. Akárhányszor most meglátom Roger nevét, mindig egy bizonyos jelenet jut eszembe a regény vége felé, és összeszorul a szívem. Egyébként ő az a fiú, akit nagyon szívesen elfogadnék az életembe, mert humoros, okos, kedves és egyáltalán nem tökéletes ennek ellenére.
Hogy romantika van-e benne? Sokkal kevesebb, mint hittem volna. Ráadásul itt is komoly szerepet játszottak a kínos helyzetek, ami még inkább lángra lobbantotta a két főszereplő közt lévő szikrát. Én Amy helyében legalább milliószor elsüllyedtem volna a föld alá, de annyira élveztem minden egyes ilyen szituációt! Úgy gondolom, hogy ők együtt nagyszerű párt alkotnak. Ugyanakkor tényleg, nem igazán játszott kiemelkedő szerepet a regényben, sokkal inkább a gyász feldolgozásáról, a továbblépésről szól ez a könyv.
Amy és Roger kalandjait bátran ajánlom azoknak, akik egy aranyos, nyári realista olvasnivalóra vágynak, ám szeretnék, ha egy pici plusz is lenne a történetben. Én imádtam, már az első oldalaktól kezdve rabul ejtett, és még most is különböző érzelmi reakciókat vált ki belőlem, hiába telt el egy kis idő a befejezése óta. Biztos vagyok benne, hogy még sokszor újraolvasom ezt a regényt, megérdemli – akárcsak én.
Könyv adatai
Eredeti cím: Amy & Roger's Epic Detour (2010)
Kiadó: Simon & Schuster
Oldalszám: 352
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése