"Shastor Pelagios vagyok, a Karvalyok kapitánya. Elvállaltam egy megbízást, és vagy teljesítem, vagy belepusztulok."
Sorozat: Karvalyszárnyon #1
Sorozat: Karvalyszárnyon #1
Miféle sors várhat egy grófkisasszonyra, akinek felbontották az eljegyzését, kardélre hányták a városát, és maga is csupán az utolsó pillanatban tudott elmenekülni?
Caliannara túléli a mészárlást, de hűséges testőre nélkül menekül, és kalandos módon zsoldosokhoz csatlakozik. Vajon elég az ottani felcser pártfogása, hogy a grófkisasszonyból harcos válhasson, ha mindenki más közönnyel, a kapitány pedig egyenesen ellenszenvvel méregeti?
Shastornak anélkül is megvolt a maga baja, hogy az ostromlott városból szökött nemeslány a nyakába szakadjon, de a neheze csak most következik. Megbízója átveri, a szerettei veszélybe kerülnek, ráadásul hitszegő bátyja is felbukkan.
Hol a pont, ameddig a név kötelezi az embert? Milyen áron lehet megbocsátani egy évtizedes árulást? És mi a teendő, ha a grófkisasszony mellkasában mégiscsak karvalyszív dobog?
Nemrég jelent meg Kae Westa második regénye, a Karvalyszárnyon, ami egy bámulatos fantasy világba kalauzolja az olvasót. A történet hősnője Calina, a grófkisasszony, aki a zsoldosok között talál rá a szerelemre és a kellő bátorságra is, hogy megbosszulja városa pusztulását és újjáépítse életét.
Tarts velünk a blogturnén, éld át velünk az élményt, és ne felejts el játszani, hogy a tiéd lehessen a három nyereménykönyv egyike!
Imádok jó könyveket olvasni, viszont elég nagy szégyen, hogy meglepődöm, mikor egy magyar szerző regényébe szeretek bele. Tudom, miért alakult ki bennem ez a komplexus, de úgy tűnik, az idei évben szinte csak minőségi magyar regényeket olvashattam. Pont a hétvégén néztem egy videót, ahol Gergő azt tárgyalta, hogy a filmeknél/sorozatoknál úgy tekintünk a minőségre, hogy „ahhoz képest, hogy magyar…”. Egyetértek vele, hogy nem kellene ez a kategorizálás, de a tapasztalat, vagy még inkább a csalódások kihozták. Bár nálam ez inkább olyan, ha magyar az írója, az valószínűleg nem lesz túl fényes (mármint, most a friss megjelenésekről beszélek). Igen, elég szégyen, és talán az idei év után sikerül valamennyire javulnia a helyzetnek.
Mert bizony Kae Westa, akitől most olvastam először, valami mesterit alkotott. És ha ez nem lenne elég, mindezt high fantasy műfajban. Egyáltalán nem könnyű dió jól megírni egy high fantasyt, viszont az írónő sikerrel járt. Én legalább is úgy éreztem az harmadik oldaltól kezdve, mikor is beszippantott a világ, a történet és a karakterek.
Kezdjük először is a világgal. Nekem először kicsit Az árulás csókja jutott eszembe, mert ott is álcázza magát a főszereplőnő, azonban a hasonlóság itt véget is ér, mert a Karvalyszárnyon sokkal véresebb regény. Imádtam, hogy az írónő hű maradt az általa teremtett világhoz, és a zsoldosokat nem romantizálja (persze nem megyünk jorgi szintekre, de elég brutalitás szorult ebbe a világba is). Rendkívülien vezet be minket Calina, aki nemesi származásával került a Karvalyok közé. Mivel a lány szemszögéből néha abba a hitbe ringattam magam, hogy biztonságos a világ, az írónő egy-egy jól irányzott mondattal emlékeztetett, hogy nagyon nincs így (pl. férfi főhős random megkérdezi, hogy miért nem kínoztak meg valakit). Ezen kívül viszont úgy gondolom, hogy van még hova fejlődnie a világkidolgozásnak. Rengeteg információt megtudunk, de még többre lennék kíváncsi. Majd a második rész segít ezen, ebben biztos vagyok.
A történet izgalmasra sikerült, egyszer sem éreztem volna, hogy unatkozom. Az egyetlen probléma, amivel szembesültem, hogy nehezen szakadok el a könyvtől, de mikor sikerül, kell 4-5 oldal, mire újra beleveszek. Ezt leszámítva viszont jó pár nem várt fordulat és cselszövés gazdagította a cselekményszálat.
Ennek ellenére úgy érzem még mindig, hogy a karakterek tettek arról, hogy a jó regény kiválóvá váljon. Minden fontosabb szereplőt alaposan kidolgozott az írónő; mindenki saját egyéniséggel rendelkezik, ami megkönnyítette a kedvelésüket (vagy épp utálatukat – két szereplőre is csúnyán néz). A legnehezebb dolgom egyébként a szereplők nevének megjegyzése volt – te jó ég, még most is bizonytalan vagyok némelyikében. Zurvan, Shastor és Calina megvannak, az a legfontosabb. Bár Shastor alaposan megbüntetne, amiért ilyet mondok, és kihagyom Arinkát és Arast.
Shastort eleinte nem kedveltem. A távolságtartása és hirtelen haragja (meg előfordulhat, hogy azt hittem, Calina összejön vele) nehezen ébresztett bennem szimpátiát. Azt hiszem, a könyv felénél, mikor Arinkával láttam, jött el a pillanat, hogy a szívembe zártam. Zurvan, kis szöszke mókusom már az első másodperctől a kedvencemmé vált. Pedig nem olyan egyszerű ember ez a virágszálazó férfi. Ennek ellenére a helyén van a szíve, és ez rengeteget jelentett számomra.
Calinat (Caliannara) különösen érdekesnek találtam. Imádtam, hogy a nemesi származásából eredő jellemvonásai nem tűntek el abban a pillanatban, hogy a Karvalyokhoz került, hanem a regény előrehaladtával, a karakterfejlődésével párhuzamban halványultak el. Szerettem, mert ettől még ugyanolyan erőssé vált, de megvolt az íve, amit én is végigkövethettem.
Mindent összevetve egy remekül megírt, élvezetes és izgalmas regényt olvashattam az elmúlt napokban. Az írónő érdekes világot alkotott, és olyan karaktereket teremtett, akiknek érdekelt a sorsa. Ajánlanám azoknak, akik szeretnének egy jó, veszéllyel teli világot megismerni, ahol több a kérdés, mint a válasz.
Mert bizony Kae Westa, akitől most olvastam először, valami mesterit alkotott. És ha ez nem lenne elég, mindezt high fantasy műfajban. Egyáltalán nem könnyű dió jól megírni egy high fantasyt, viszont az írónő sikerrel járt. Én legalább is úgy éreztem az harmadik oldaltól kezdve, mikor is beszippantott a világ, a történet és a karakterek.
Kezdjük először is a világgal. Nekem először kicsit Az árulás csókja jutott eszembe, mert ott is álcázza magát a főszereplőnő, azonban a hasonlóság itt véget is ér, mert a Karvalyszárnyon sokkal véresebb regény. Imádtam, hogy az írónő hű maradt az általa teremtett világhoz, és a zsoldosokat nem romantizálja (persze nem megyünk jorgi szintekre, de elég brutalitás szorult ebbe a világba is). Rendkívülien vezet be minket Calina, aki nemesi származásával került a Karvalyok közé. Mivel a lány szemszögéből néha abba a hitbe ringattam magam, hogy biztonságos a világ, az írónő egy-egy jól irányzott mondattal emlékeztetett, hogy nagyon nincs így (pl. férfi főhős random megkérdezi, hogy miért nem kínoztak meg valakit). Ezen kívül viszont úgy gondolom, hogy van még hova fejlődnie a világkidolgozásnak. Rengeteg információt megtudunk, de még többre lennék kíváncsi. Majd a második rész segít ezen, ebben biztos vagyok.
A történet izgalmasra sikerült, egyszer sem éreztem volna, hogy unatkozom. Az egyetlen probléma, amivel szembesültem, hogy nehezen szakadok el a könyvtől, de mikor sikerül, kell 4-5 oldal, mire újra beleveszek. Ezt leszámítva viszont jó pár nem várt fordulat és cselszövés gazdagította a cselekményszálat.
Ennek ellenére úgy érzem még mindig, hogy a karakterek tettek arról, hogy a jó regény kiválóvá váljon. Minden fontosabb szereplőt alaposan kidolgozott az írónő; mindenki saját egyéniséggel rendelkezik, ami megkönnyítette a kedvelésüket (vagy épp utálatukat – két szereplőre is csúnyán néz). A legnehezebb dolgom egyébként a szereplők nevének megjegyzése volt – te jó ég, még most is bizonytalan vagyok némelyikében. Zurvan, Shastor és Calina megvannak, az a legfontosabb. Bár Shastor alaposan megbüntetne, amiért ilyet mondok, és kihagyom Arinkát és Arast.
Shastort eleinte nem kedveltem. A távolságtartása és hirtelen haragja (meg előfordulhat, hogy azt hittem, Calina összejön vele) nehezen ébresztett bennem szimpátiát. Azt hiszem, a könyv felénél, mikor Arinkával láttam, jött el a pillanat, hogy a szívembe zártam. Zurvan, kis szöszke mókusom már az első másodperctől a kedvencemmé vált. Pedig nem olyan egyszerű ember ez a virágszálazó férfi. Ennek ellenére a helyén van a szíve, és ez rengeteget jelentett számomra.
Calinat (Caliannara) különösen érdekesnek találtam. Imádtam, hogy a nemesi származásából eredő jellemvonásai nem tűntek el abban a pillanatban, hogy a Karvalyokhoz került, hanem a regény előrehaladtával, a karakterfejlődésével párhuzamban halványultak el. Szerettem, mert ettől még ugyanolyan erőssé vált, de megvolt az íve, amit én is végigkövethettem.
Mindent összevetve egy remekül megírt, élvezetes és izgalmas regényt olvashattam az elmúlt napokban. Az írónő érdekes világot alkotott, és olyan karaktereket teremtett, akiknek érdekelt a sorsa. Ajánlanám azoknak, akik szeretnének egy jó, veszéllyel teli világot megismerni, ahol több a kérdés, mint a válasz.
Könyv adatai
Eredeti cím: Karvalyszárnyon (2015)
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 440
Nyereményjáték
A Karvalyszárnyon egy lenyűgöző fantasy világba kalauzolja az olvasót, ahol a hősnőből kiváló íjász válik, és így lesz a zsoldoscsapat nagy hasznára. A mostani játék során az íjtípusok angol elnevezést kell helyesen beírni a magyar verzióra. A Google jó barát ;)
A kiadó sajnos csak magyarországi címre postáz. A győztest e-mailben értesítjük, amire 72 órán belül választ várunk, különben sajnos újra kell sorsolnunk.
A nálam keresett íjtípus: compound barebow
További állomások
12/14 Always Love a Wild Book
12/21 Insane Life
12/28 Kelly & Lupi Olvas
01/04 Dreamworld
compound és nem compund
VálaszTörlésKöszi, hogy szóltál, javítottam is. :)
VálaszTörlés