2015. december 3., csütörtök

Könyvbemutatón jártam: dr. Hahner Péter: Legújabb 100 történelmi tévhit

"... nem hiszem, hogy nála [Engels] jobb barát volt a világtörténelemben.”

Mit csinál az a történelem-fanatikus könyves blogger, aki könyvbemutatóra szeretne menni, de sikerült előtte lebetegednie? Készít egy forró teát, felköti az egyik kedvenc sálját, és elindul a bemutatóra.

December 1-jén a Tudásközpont konferenciatermében került sor dr. Hahner Péter: Legújabb 100 történelmi tévhit könyvének bemutatója, ahol a szerző dr. Gőzsy Zoltán egyetemi adjunktussal beszélgetett. A rendezvényen szép számmal gyűltek össze érdeklődők, elsősorban egyetemisták.

Tavaly olvastam a 100 történelmi tévhit sorozat előző köteteit, amelyek ugyan nagyrészt általam ismert információkat tartalmaztak, de mégis érdekes, tartalmas és jól felépített könyveknek találtam őket. Úgy érzem, a sorozat sikeréhez már a cím is hozzájárult, hiszen szerintem sokakat érdekel, milyen történelmi tévhitekkel találkoztak életükben. 

A harmadik könyv, mint megtudtam az interjúból, elsősorban érdekességeket tartalmaz (pl. bumeráng és Ausztrália viszonyát vagy a western filmekben megjelenő postakocsis üldözős jelenetek eredetiségét). Talán éppen ezért ez a kötet különösen érdekel, mert úgy érzem, sokkal több új információval gazdagodhatom. Legalább is, ha abból indulok ki, amiket a szerző az interjúban mesélt, biztos vagyok, hogy így lesz.

De miről is esett szó a beszélgetésen. A könyvet dr. Gőzsy Zoltán úgy jellemezte, hogy olyan, mint egy novellahosszúságú krimi. Nagyon tetszett ez a leírás, illik is, bár én inkább kalandregénynek hívnám, mint a szerző óráit is. Sajnos csak előadásom volt vele, de bármilyen témát tanított, végig lekötötte a figyelmemet, és egy teljes képet adott. Ez a könyvre is jellemző.

Az interjúra visszatérve, az első kérdés a mű keletkezési körülményeit vizsgálta (hogy ilyen irodalmias módon fejezzem ki magam). Megtudtuk, hogy Hahner Pétert a rendszerváltás előtt virágkorát élő marxista ideológiák után fennmaradt toposzok és a diákoktól/barátoktól/ismerősöktől hallott „legendák” inspirálták a könyv megírására. Eredetileg csak egy kötet készült volna, de szerencsére olyan sikereket ért el, hogy megjelent a második, és idén a harmadik rész is. 

Hamar előkerült a kérdésekben a könyvekre érkező visszajelzések. A szerző elmondta, hogy a közönség hálás volt, és pár barátja említette, hogy miért kellett megírni egy-egy szép mítoszról a valóságot. A történészek részéről sem érte bírálat, hiszen ezekkel az információkkal ők is tisztában vannak. Azt említette egyedül, hogy idegen tollakkal való ékeskedéssel vádolták meg, azonban elég megnézni a könyveket, mindenhol található forrásjelölés.

Az egyik elgondolkodtató kérdés a tévhitek kialakulásának okára vonatkozott. Hahner Péter a legerősebb deformáló tényezőként a fölényigényt említette meg (férfi fölényigény, nemzeti fölényérzés, mikor szépet vagy épp rosszat mondunk saját nemzetünkről/csoportunkról), de emellett megjelent a korábban már említett „elavult vulgár-marxista-leninista történetírás” és a divatos témák (Vasálarcos, Kennedy-gyilkosság).

A feldolgozás a tévhit felkutatásával és autentikus források olvasásával történik. Mikor pedig előkerült az objektivitás-szubjektivitás kérdése, a szerző elmondta, hogy ő törekedett a legmodernebb ismeretanyag felhasználására, de a szubjektivitás kisebb-nagyobb mértékben megjelenik a soraiban (pl. Veres Péterről szóló rész teljesen szubjektív). Szerintem a szubjektivitás nem elkerülhető az ilyen témáknál, de amíg hiteles forrásokkal tudja igazolni tézisét, addig semmi probléma nincs vele.

Számomra ezután érkezett el az előadás legérdekesebb része, ahol a beszámoló elején található mondat is elhangzott. Mikor a marxizmusról tanultuk az iskolában, mindig csak Marxot hangsúlyozták ki a tankönyvek, azonban sehol sem lenne Engels segítsége nélkül – ő tartotta el a Marx családot, cikkeket írt a másik férfi nevében… és csak sorolhatnám, de ezeket mind megtaláljátok a könyvben is.

A könyvbemutatót összesítve – nagyon gyorsan elrepült az idő, ami különösen a szerző személyének volt köszönhető. Nem csupán válaszolt a kérdésekre, hanem rengeteg sztorit és háttérinformációt is megosztott velünk, amivel még inkább felkeltette az érdeklődésemet a könyv iránt (és szerintem a közönségét is, mert jó páran megvásárolták a kötetet). 

Sajnos a szerző elmondása alapján ez az utolsó könyv ebben a témában, hiszen már eleve egy kötetet tervezett (mi sem mutatja jobban a sikert, hogy trilógiává bővült a projekt). Azért nem maradunk olvasnivaló nélkül, ugyanis 2015. december 10-én megjelenik a szerző legújabb könyve, az Államférfiak – Fouché és Talleyrand párhuzamos életrajza, ami ugyan kicsit nagyobb lélegzetvételű mű, de hasonlóképp olvasmányos és érdekfeszítő lesz, ha dr. Hahner Péter eddigi munkáiból indulok ki.

Related Posts:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése