2016. március 31., csütörtök

Top 10 (18) legkevésbé kedvelt részek a kedvenc sorozataimból

Szeretem a könyves sorozatokat, sőt elég sok kedvencem is akad közöttük.
Viszont legyünk őszinték, nem minden esetben szeretjük az összes kötetet ugyanakkora szenvedéllyel - még az is előfordulhat, hogy egy részt kifejezetten nem kedvelünk.
A mai top 10 rovatban ezeket a részeket szedtem össze. Ez, mint írtam fentebb, nem minden esetben jelenti, hogy utáltam az adott részt, egyszerűen csak kevésbé imádtam egy fokkal (vagy többel).


10. Nick James: Strikeforce (Éghajó Akadémia #3)

Több mint két év telt el, hogy olvastam ezt a zárórészt, de az a befejezés... 
Mármint, ha nem szerettem volna meg mindenkit addigra - különösen egy karaktert -, akkor nem érintett volna olyan mélyen az a zárás. Sőt, ha racionálisan gondolkodom, nagyon pöpec megoldás.
DE nem gondolkodom racionálisan, mert miért?! Hogy lehetett ezt tenni?! Nagyon mérges és elkeseredett voltam, amikor letettem ezt a kötetet (szerencséjére nem dobtam). 
Persze ettől még öt csillagot adtam, és szerettem a 99%-át, de miért?


9. Scott Westerfeld: Extras (Csúfok #4)

A könyv, aminek a hazai megjelenésére annyit vártam, hogy inkább elolvastam angolul. Jobb lett volna, ha nem teszem.
Nem azt mondom, hogy rossz volt, de ez teljesen más szereplőgárdával operál, és az első három rész főszereplői itt csak mellékszerepben tetszelegnek. Amúgy sem volt egy túl erős kötet, így, bár elmondhatom, hogy befejeztem ezt a sorozatot, de nem jó érzéssel tettem.


8. Maggie Stiefvater: Forever (Mercy Falls farkasai #3)

Az első részt szerettem - gyönyörű, lírai és művészi volt. A második részt is kedveltem, de ezt a kötetet... négy csillagot adtam rá, de kétszer kellett nekiállnom, mire egyszer sikerült elolvasnom.
Kizárólag Cole-ék részei voltak, amik tetszettek, a többit inkább unalmasnak találtam. Egyáltalán nem éreztem a régi varázst, ami annó magával ragadott.



7. Victoria Schwab: Unbound (Archived #2)

Imádom az Archived sorozatot, és már régóta tervezem újraolvasni. Az viszont tény, hogy a második rész nekem hajszálnyit alulmúlta az elsőt. A hiba a történetszálban keresendő, de pontosan nem tudom megmondani, mi zavart be a végtelen szerelembe. 





6. Kendare Blake: A rémálmok lánya (Vérbe öltözött Anna #2)

Ismét az alulmúlta az első részt érzés figyelhető meg A rémálmok lányánál. Itt is magával a történettel volt gondom - és már komolyan aggódtam, hogy óriási csalódás lesz ez a könyv.
Szerencsére a befejezés bőségesen kárpótolt azért, ami végbement korábban, így pozitív emlékekkel búcsúztam a sorozattól.






Nem szeretnék belemenni ismét, mennyire gyűlöltem ezt a zárórészt, inkább linkelem az értékelés mellé a Best of/ Worst of 2015-t, amiben többször is előkerül ez a könyv.






4. Stephenie Meyer: Breaking Dawn (Twilight Saga #4)

Hatalmas Twilight-lázban égtem, amikor olvastam az utolsó részt - ráadásul úgy vártam, hogy végre meghozzák az idegennyelvű boltba. Emlékszem, szakadó hóban vettem át, és alig vártam, hogy végre ott üljek a buszon, és beleleshessek.
Én meg könyvgerincet nem törtem meg, ahogy a Breaking Dawn-ét... egyszerűen nem akart véget érni. Jó volt, szerettem, de az előtte lévő köteteket sokkal jobban. Ez egyszerűen túl hosszú és kissé túl unalmas volt.


3. Cassandra Clare: A herceg (Pokoli szerkezetek #2)

A második kötet szindróma alaposan elérte a Pokoli szerkezetet, amelynek első és harmadik részét imádtam! Ez pedig a 2013-as évem legnagyobb csalódása lett.
Már régen olvastam, de azt hiszem, Will úgy mindennel felhúzott.
Mindenesetre nem ez a favorit kötetem a sorozatból.



2. J. K. Rowling: Harry Potter és a Főnix Rendje (Harry Potter #5)

Sokat gondolkodtam, hogy ez vagy a hatodik rész volt az, amelyet legkevésbé kedvelek ebben a sorozatban, de végül erre esett a választásom.
Ne tudjátok meg, már kicsiként is annyira frusztrált, hogy senki nem hisz Harrynek, és mindenki bántja! Ráadásul ebben a kötetben jelent meg Umbridge, én pedig kikészültem tőle! Kis méregzsák voltam olvasás közben - egészen a Minisztériumos jelenetig - ott viszont annyira elégedett lettem volna, ha nem szomorkodom másért. Oké, azért picit elégedett voltam, hogy háh, nem hittetek Harrynek, mi? Most vessetek magatokra! (Igen, már kicsiként is elvoltam rendesen...)


1. Cassandra Clare: City of Heavenly Fire (Végzet ereklyéi #6)

Ismét nehezen döntöttem, mert emlékszem, a negyedik rész nagy csalódás volt akkoriban, de úgy érzem, ez kicsit nagyobb lett annál is. Nem utáltam ezt a részt, de annyi idiótaság volt benne (barlang, óvszer, Pokol - csak, hogy egyet említsek). Szerintem az is levont a könyv értékéből, hogy annyira felhype-olta Clare (A FOLYTATÁS SPOILERES!), hogy lesz ennyi meg ennyi halál, és közben mi? Egyáltalán nem éreztem úgy, hogy annyira fontos szereplőket ölt volna meg... (SPOILER VÉGE)
Ráadásul itt hozta be Clare a TDA szereplőgárdáját is, ami -1 szinten érdekelt. Azok csak szerepeljenek a saját sorozatukban, miért a Végzet Ereklyéiből kell 150 oldalt arra szánni, hogy az ő szemszögükből olvassuk az eseményeket? Ne tudjátok meg, mennyire bosszantott ez akkor... Szerintem, ha újraolvasnám, lehet jobban tetszene, de első olvasásra... 

Konklúzió

Ez a lista kissé elszomorított, hiszen 10-ből 8 könyv utolsó rész volt. Vajon miért félek utolsó köteteket olvasni?

4 megjegyzés:

  1. Hát igen, az utolsó kötet szindróma. :D Ezek közül nekem kettő volt fejemet verem a falba élmény, a Forever (amit azóta se értek, hogy mégis mi) meg a Breaking Dawn. És persze ne felejtsük el a jó öreg Oppositiont sem, de ott elnevetgéltem a poénokon.

    VálaszTörlés
  2. Én az Opposition-ön csak sírni tudtam, pedig úgy reménykedtem, hogy a 4. rész csak gyengélkedés. Ez még mindig érzékeny téma. :D

    VálaszTörlés
  3. Különös, én a 2. részekkel vagyok így a trilógiák esetében. Valahogy ott mindig azt érzem, hogy az 1. részben bemutatták a könyv világát, az utolsóban befejezik, a kettő közt meg kitöltik valamivel történetre és minségre való tekintet nélkül. Nem tudom ez mi miatt van:(

    VálaszTörlés
  4. Ez a második könyves szindróma engem is el szokott kapni - és aktuálisan futó sorozatnál több ilyen van (ezért is van többek közt olyan sok befejezetlen sorozatom, mert a csalódást keltő 2. rész után kissé nehéz rávenni magam az utolsó részre).
    Amúgy ez azért van leginkább, mert az írók szinte kötelező jelleggel írnak trilógiákat - különösen külföldön -, viszont nincs elég ötletük, hogy kitöltsék az egészet. Ilyenkor szokott bekövetkezni, hogy a 2. rész csak átvezetőnek érződik.

    VálaszTörlés