2018. május 5., szombat

Miért kellene romantikus könyveket olvasnom?, témázás a beskatulyázásról

A világunkban megszokott jelenség az általánosítás, hogy mindenkit beskatulyázunk egy-egy elképzelés alapján, anélkül, hogy egy pillanatig is mélyebbre tekintenénk.







Azt gondoltam, hogy legalább az olvasók között nem kell szembesülnöm ilyen szemléletmóddal, de sokadszorra is tévednem kellett. 
Innen is ered a bejegyzés címe, azaz hogy miért kellene romantikus könyveket olvasnom?

Nézzük a paramétereket:
* 27 éves (felnőtt) 
* nő
vagyok, ami alapján nekem bizony romantikus, ha pedig nagyon extrém akarok lenni, erotikus könyveket kellene olvasnom.

Nézzük, miket olvasok:
* adult fantasyt és sci-fit
* middle grade könyveket (ifjúsági irodalom)
* néha még YA-t is. 

Mit nem olvasok?:
* romantikus regényeket
* erotikus regényeket.

Azt hiszem, az ízlésem alapján teljesen más kép rajzolódik ki rólam, mint az elvárások alapján. Pedig még mindig felnőtt nő vagyok.

Számomra olvasóként a legbosszantóbb jelenség azt látni, hogy olvasók próbálják meghatározni, hogy egy adott könyvet kinek kellene olvasni olyan paraméterek alapján, amelyeken nem igazán változtathat az illető. Kiadói oldalról érthető, hogy próbálnak megcélozni egy réteget, de már ott sem annyira gyakori jelenség (vagy én nem találkozok vele annyit).

Ennél már csak az rosszabb, mikor az olvasmányaidért el is ítélnek. S igazából ez váltotta ki ennek a blogbejegyzésnek a megszületését. Senki nem kevesebb azért, mert nem olvassa, ami az adott ember számára megfelelő lenne. Nincs olyan, hogy megfelelő. Csak és kizárólag a könyv van és az olvasási élmény, amit ad. 

De nézzük meg, milyen kommentekkel lehet találkozni. 

A "fiús" és "lányos" könyv. 

Ez az a kategória, ahol az adott olvasó (vagy blogger, mert ez inkább ott látom) a nem aktív olvasóknak kíván segítséget nyújtani - ez jószándékkal történik, és nem is ezek bosszantóak igazán. Az extrém változatok viszont igencsak bicskanyitogató stílusúak - megkérdőjelezve az olvasó nőiségét/férfiasságát, szexuális beállítottságát, stb. 

Általában az adult SFF kerül a fiús kategóriába, míg a romantikus YA/NA a lányosba. Szerintem nem az ember neme dönti el, hogy érdeklődik-e a világűr, a csaták, a mágia, vagy épp egy nyári románc iránt. 

Ha úgy működne a világ, ahogy azt elképzelik ezek az olvasók, nem lennének olyan csodálatos női SFF íróink, mint Robin Hobb, Cinda Williams Chima, Kleinheincz Csilla vagy épp Moskát Anita.
Illetve ugyanúgy megfosztanánk az emberiséget John Greentől, John Corey Whaleytől, David Levithantől, és még sok más kivételes férfi írótól, akik a YA realista műfajban alkotnak. 

A "túl idős vagy, hogy ilyet olvass" kommentek.

Amikor egy 40 év felettit éretlennek titulálnak csak azért, mert YA-t olvas, sokkol. Igaz, hogy a célközönség más minden könyvnél, de még sosem láttam olyan ráírva egy-egy kötetre, hogy 18 éves kor felett tilos elolvasni. 

De miért is számít elítélendőnek, ha valaki nem olyan könyvet olvas, amit kora alapján olvasnia illene? Miért kell lebecsülni őt csak azért, mert a YA-t élvezi? Az ilyen kommentek sértően hatnak az emberre, mintha ő nem lenne elég jó csak azért, mert mást olvas.
Nem! Ha valamiben korlátot lehet állítani, az legfeljebb fiatalabb olvasók esetében tehető -  viszont ott is csak mentális érettség alapján, nem tényleges kor alapján.

Amikor az általad olvasott könyv alapján ítélnek meg téged.

Ebbe én is beleestem már régen, mikor egy ideig nem akartam adni azok véleményére, akik elolvasták a Szürkét. Ez az a kategória, amibe az ember óhatatlanul is belekerülhet, hiszen itt legalább nem a nem és kor szabályoz, hanem a könyv.
Ennek a kategóriának az enyhébb változata, mikor csak a kategóriával szemben jelennek meg az ellenérzések. Pl. A YA fantasy nem fantasy, mert romantikus. A keményebb változat, mikor lenéznek az általad olvasott műfajért. Pl.: Miért olvasol ilyen könyveket? Szépirodalom az igazi irodalom, ez csak ponyva. Én csak szépirodalmat olvasok, s ettől nagyon művelt és kiváló leszek. Nem is csak egy előítéletes ember.

Az olvasás hobbi, amit az ember azért tesz, hogy jól érezze magát (vagy zokogjon, érzelmileg tönkremenjen, mikor a kedvenc szereplője a vég előtt 100 oldallal meghal), kikapcsolódjon (vagy felhúzza magát, mert a szeretett sorozata nem méltó lezárást kapott), és elmerüljön egy új világban. Nem gondolom, hogy bármilyen szabályhoz kellene kötni egy hobbi művelését, s korlátozni kéne, hogy ki milyen könyvet olvasson.
Ha én felnőtt nőként arról akarok olvasni, hogy a főszereplőm mindenkin keresztülgázolva, elárulva ellenséget és barátot, holttesteket hagyva maga mögött próbál megdönteni egy rendszert, akkor arról fogok olvasni. És sem nekem, sem másnak nincs szüksége arra, hogy az olvasási élményét elrontsák bűntudatkeltéssel és ítélkezéssel.

8 megjegyzés:

  1. Teljesen egyet értek veled(halkan megjegyzem, egy idősek vagyunk). Erotikust én se nagyon olvasok. Szoktam olvasni viszont NA, YA, könyveket, sőt kimondottan ifjúságit is(HP, Percy Jackson, Kalózok nyomában). :D A fantasyt meg csak úgy falom. ^_^ De a sci-fi és a disztópia is érdekel. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Változatos ízlésed van neked is! De ez a legjobb, mert így még több könyv vár arra, hogy elolvashasd! :)

      Törlés
  2. Tök jó volt ez a bejegyzés. Magam is folyamatosan találkozom ezzel, sőt néha olyan gondolataim támadnak, hogy még én szégyellem magam, vagy magyarázkodni akarok, ami hülyeség.
    26 éves vagyok, és mindenfélét olvasok. Nézzük csak, idén miket olvastam: szépirodalom, YA fantasy, alternatív történelmi regény, családregény, krimi, mágikus realizmus, thriller, mesekönyv, romantikus.
    Még a sci-fi hátravan, de vár rám egy Dick kötet. A lényeg, hogy büszke vagyok arra, hogy mindenféle zsáner érdekel, a gagyinak tartott romantikustól a Pulitzer-díjas könyvekig. Mindegyiket a saját maga nemében szeretem.
    Na, mármost...
    Van egy ismerősöm, aki évente kb. 2 könyvet olvasott el, bölcsész szakon végzett, élete minden olvasmánya szépirodalom. Folyamatosan kapom tőle az ívet, hogy pf, már megint mit olvasol... Inkább Virginia Woolfot kéne. Olvastam már tőle, a második már nem ment. Én legalább próbálkoztam. Ő viszont csak lenéz mindent, és vele együtt az olvasót is! Pontosan tudom, hogy gondolkozik, mert tíz éve - szégyen, nem szégyen - magam is ilyen voltam. Talán azt gondolja, ettől majd több lesz, meg okosabbnak hiszik, pedig nem, inkább szűk látókörűnek és egy idő után bunkónak. Már csak legyintek, ha valamit megjegyez. Egyszer vesztettem el a türelmem, akkor megmondtam neki, hogy hallgasson, mert aki egy évben egy, max két könyvet olvas ki, és csak a kritikusok határozzák meg a véleményét, azt inkább sajnálni lehet. Na, jó, lehet ez nem volt szép, de már nagyon elegem volt. Nem nézem le, amiért csak szépirodalmat olvas, azért se, hogy alig olvas, de úgy érzem, nincs joga engem lenézni, amiért állandóan olvasok mindenfélét. Grr.
    A másik, hogy olykor, pl. most, hogy Debbie Macombertől olvasok (akit pár éve magam is lenéztem - de már máshogy látom ezeket a dolgokat), néha a vonaton vagy metrón előkapom, és látom az elnéző mosolyokat másoktól. Ilyenkor odavetném, hogy az egyik kedvenc íróm egyébként Kazuo Ishiguro, oké?? Viszont sajnos magamon is észreveszem, amikor valaki egy általam gagyinak tartott könyvet olvas, hogy ugyanígy megmosolygom. De aztán gyorsan emlékeztetem magamat, hogy egyrészt nem olvastam a könyvet, nem ítélhetem meg, és lehet, hogy ő is olvas Ishigurót, végül pedig jogom sincs hozzá, hogy lenézzem, amiért azt olvassa, amit. Úgyhogy szerencsére már egyre kevesebbszer vannak ilyen ördögi gondolataim. Pedig pont nekünk, könyvmolyoknak kéne összetartanunk.
    Bocsi a hosszú kommentért, de jólesett a posztod :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez bennem is kezdett kialakulni - mikor elkezdtem sci-fit olvasni (az adult kategóriát), egy ideig az volt bennem, hogy ehhez mit tudnék egyáltalán hozzászólni, nem is értek hozzá. De aztán rájöttem, hogy attól még, hogy nem ismerem behatóan a sci-fi alműfajait, témáit, stb., attól még élvezhetem ugyanúgy. Meg idővel sokat tanultam róla, s egyre jobban kezdem kiismerni.

      Az ítélkezésbe nagyon könnyen bele tudunk esni - mert könnyű azt feltételezni valakiről, hogyha épp X könyvet olvas, akkor mindig olyat olvas, s ha olyat olvas, akkor olyan ember is. Ez a logikai végigvezetés nagyon nem működik az esetek többségében. Az viszont jó, hogyha észrevesszük magunkat, s nem engedünk ezeknek az ördögi gondolatoknak.

      Megértem, hogy eleged volt ebből az ismerősödből - azért folyamatosan csak azt hallgatni, hogy miért ilyet olvasol, frusztrálóvá válhat. Mintha a te olvasásod befolyásolná bármilyen mértékben is az ő életét.
      (Virginia Woolf műveiért én sem vagyok oda, de shh.)

      Törlés
  3. Szia! Nagyon át tudom érezni az általad leírtakat, annak ellenére, hogy én szeretem a romantikus regényeket, és pont a YA regényeket nem szeretem. De azt hiszem, jelenleg nem is ez a lényeg, hanem, hogy valami miatt lenézik az embert, vagy nem hagyják békén. Nekem nagyon sokszor azt kellett hallgatnom, hogy miért nem lépek ki a komfortzónámból, és olvasok mást is… Ráadásul ezt általában olyasvalakitől kaptam meg, aki évente egy-két könyvet olvas el, de pont olyan témában, amit én nem preferálok. Nekem alapvetően nagyon széles az érdeklődési köröm, és a gagyi ponyvákon, a YA és NA regényeken, illetve a sci-fi-n kívül szinte mindent elolvasok, legyen az szépirodalom vagy szórakoztató irodalom, de ha nekem így jó és nem akarok mást olvasni, akkor ehhez senkinek semmi köze. Én sem mondom meg senkinek, hogy mit olvasson, és soha nem néztem le senkit az általa olvasott könyvek miatt, és kihoz a sodromból, amikor valaki így tesz. Hozzád hasonlóan én is kifakadtam egy-két blogbejegyzésben ezekben a témákban, de próbálok nem törődni ezekkel a megjegyzésekkel, nem éri meg bosszankodni miattuk. Valaki úgyis mindig sokkal jobban fogja tudni, mi a jó nekünk. Az olvasás maradjon tiszta öröm és élvezet, kényszer és elvárások nélkül.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      A komfortzónát nem véletlenül hívják komfortzónának. Persze, jó alkalmanként kísérletezgetni, de ha az ember X típusú könyvet szeretne olvasni, akkor minek kényszeríteni arra, hogy 180 fokos fordulatot vegyen? Ha kedved lesz, próbálkozol mással is. Így is elég széles körben olvasol.
      És igazad van, nem éri meg foglalkozni vele, de most olyan jól esett kiírni magamból nekem is.

      Törlés
  4. Ahoy! ^^
    De jóó, hogy rátaláltam erre a posztra és ez által a blogodra! :3 *-*
    Nagyon egyet értek veled, én mondjuk borzasztóan odáig-meg vissza vagyok a szépirodalomért és a versekért, de engem túl öregesnek, meg lúzernek hittek pár éve hogy ilyeneket olvasok sulis koromban. (22 vagyok) Meg nem azért olvasok szépirodalmat, hogy ezzel fitogtassam azt, hogy ejha de művelt vagyok, hanem mert egyszerűen azokat a szerzőket zseniálisank tartom, és imádok elmerülni abban az atmoszférában, amit teremtenek. (De vannak olyanok itt is, akikkel nem vagyok egy hullámhosszon. :D) De ettől függetlenül még ugyan úgy rá vagyok cuppanva a fantasy-ra is és a jól megírt, nem nyálas YA-könyvekre is. Azért jó az irodalom, hogy olyan sok réteghez szól, így mindneki megtalálja azt amit szeret, csak itt is az a baj, hogy képesek vagyunk elítélni azokat akik másfajta könyveket szeretnek, mint mi. Na meg aztán jön az, hogy akkor tukmáljuk rá a másikra azt amit mi szeretünk. Nővérem ízlése teljesen, totál eltér az enyémtől, tűz és víz tényleg a kettő, de sosem piszkáltuk érte a másikat és tök jól elhalgatom, hogyan mesél egy-egy romantikus könyvéről. :D Szerintem sokkal egyszerűbb lenne az, ha az emberek így álnának hozzá a dolgokhoz. De mondjuk lehet egy egészséges vita arról, hogy ez mag az mondjuk nem túl jó, de akkor sem kéne ebben is előítéletesnek, meg acsarkodósnak lenni egymással az embereknek. :D

    Moro~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Öregesnek a szépirodalomért? Ilyenről sem hallottam! A szépirodalom annyival több, mint régen megírt könyvek gyűjteménye. Ők veszítenek sokat, hogy nem is adnak esélyt neki, és fedezik fel, mennyi gyönyörűséget rejt ez a kategória. Tény, én sem olvasok sok szépirodalmat, de amit igen, azoknak általában különleges helyük lesz a szívemben.
      Ezeknek a vitáknak akkor van értelme, mikor mindkét fél olvasta az adott könyvet, így behatóbban meg lehet beszélni. De úgy elítélni egy könyvet, hogy nem is olvastuk? Esetleg borító, kiadó, szerző alapján? Persze, a vélemény szabad, senkit nem gátolnék szólásszabadságában (elég furcsa lenne, mikor könyves blogger vagyok, s folyton a véleményemet hangoztatom itt. :D)

      Törlés