2018. október 3., szerda

Philip K. Dick: Kamera által homályosan

„Néha szeretném, ha tudnám, hogy kell megőrülni. Elfelejtettem.”

Kamerák ​felszerelve. Indulhat a megfigyelés. De ki figyel meg kicsodát? A rendőrök és a bűnözők mindig is szorosan függtek egymástól. De egyetlen regény sem dolgozta fel erőteljesebben ezt a perverz szimbiózist, mint Philip K. Dick 1977-ben született remekműve. Fred kábítószeres ügynök, aki eltökélten próbál a H-Anyag nevű illegális, bár bizonyos körökben roppant népszerűségnek örvendő szer nyomára bukkanni. Ezért a külsejét teljes mértékben megváltoztató maszkafander segítségével felveszi a drogdíler Bob Arctor személyiségét, és ebben a szerepben ő is komoly fogyasztójává válik a H-Anyagnak. A kábítószernek azonban súlyos mellékhatása van: kettéhasítja fogyasztója személyiségét. Fred – a kábítószeres ügynök – tehát a titokban elhelyezett kamerák képein keresztül figyeli Bob Arctort – a drogdílert –, és közben fogalma sincs róla, hogy saját maga után nyomoz.

A könyvet köszönöm az Agave könyveknek!


A Valis olvasása óta a Kamera által homályosan az első regényem, ami Philip K. Dick kései alkotásai közül származik, és 13 év után, az Agave könyveknek köszönhetően ismét kapható Magyarországon. Nagyon markánsan érződik már itt is a különbség a korai műveihez képest, ráadásul a Valisban bemutatott mentális állapotának ismeretében még inkább megrázó, néhol egyenesen rémisztő élmény volt a regény olvasása.

A Kamera által homályosan Bob Arctor / Fred és ismerősein keresztül mutatja be, hogy a túlzott kábítószer-fogyasztás milyen hatással van nem csupán az elmére, hanem a társas kapcsolatokra is. Ugyan a történet 20 évvel a szerző jelene után játszódik egy disztópikus világban, az nagyrészt mégis a szerző életéről szól - csak a Valisszal ellentétben itt az író még nem részese a történetnek, hanem, a szerzői jegyzet szerint, ő maga a regény.

Az a kendőzetlen őszinteség, amivel Philip K. Dick ír a főszereplő egyre romló állapotáról, ahogy az fokozatosan elveszti a racionalitásérzékét és a kognitív képességeit, megrázó élmény volt. Összeszorult a szívem, és mélységesen sajnáltam Bobot, különösképp a későbbi felfedezések tükrében. Maga a történet is tükrözte Bob Arctor süllyedését – az eleinte koherens történetmesélés később egyre hektikusabbá, kiszámíthatatlanná és pillanatokra követhetetlenné válik.

A regényben az identitás kérdése is fontos szerepet kapott. Az író gyönyörűen tette a történet szerves részévé a főszereplő személyiségének meghasadását. Már az alaphelyzetben is megfigyelhető volt; Bob maga kérdőjelezte meg a saját lényét és fontosságát:

„Tulajdonképpen mi is vagy te, kérdezte magától.”

„Lehetne odabent más is, nem Fred, egy másik Fred, gőzük se lenne róla, még akkor se, ha Fred kinyitná a száját és beszélne. Nem tudnák. Fogalmuk se lenne.”

Az identitáskérdés ezen a ponton összekötődött egyfajta elismerési vággyal, ami szintén a főszereplő azon vágyát tükrözte, hogy kitűnjön, ne csak valaki legyen a sok közül, hanem… Fred, Bob?
Ahogy halad a regény, a drogok és ezekből fakadó mentális problémák hatására ez a két kérdés, Bob belső harca annyira dominánssá válik, hogy külön személyiségekké válnak.

Bobhoz hasonlóan a többi szereplő is hasonló utat jár be, ám az ő személyiségüket és motivációjukat még nehezebb megérteni, mint Bobét. Ráadásul sokszor csak Bob nézőpontjából látjuk őket, így az ő eltorzult, valamelyest paranoid verziójában jelennek meg.

Philip K. Dick szerint a Kamera által homályosan nem tanmese, főleg mivel az életét osztja meg az olvasóval. Ugyanakkor megjelentek olyan történetelemek, amelyek elgondolkodtattak; és nem arról, hogy "a drog rossz". Sokkal inkább arról, hogy milyen könnyen elveszítheti az ember az irányítását a saját élete és sorsa felett. Mennyire kiszolgáltatottak is vagyunk egymásnak.

Számomra a regényben a disztópikus elemek sokkal inkább kivetülései voltak a droghasználatból fakadó paranoiának. Tökéletes választás volt az író részéről egy ilyen rendszer megépítése, amivel az amúgy irracionális paranoiának racionális alapot adott.

Mindent összevetve a Kamera által homályosan egy csodálatos regény volt. Mocskos, reménytelen, elkeserítő és kiábrándító, mégis csodálatos. Szívből ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy kissé elmélkedni vagy érdekli, Philip K. Dick miként ír önéletrajzot. A legújabb magyar kiadás kiválóan sikerült, a fordítás és a kiadás is remek lett; a borító minimalista stílusa és relevanciája pedig kivételes. Örülök, hogy ilyen igényes kiadásban jelenhetett meg ismételten ez a rendkívüli regény.



Könyv adatai
Eredeti cím: A Scanner Darkly (1977)
Kiadó: Agave könyvek (2018)
Oldalszám: 288

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése