A Leltár minden hónap első napján jelentkező rovat, amelyben megemlékezem az előző havi történésekről, számot vetek az olvasmányaimról, ill. tervezgetek. Ez utóbbit kissé naivan.
Október nagyon furcsa hónap volt, amelyet leginkább egy hullámvasúthoz tudnék hasonlítani. Voltam nagyon boldog, örömmámorban úszva, de kerültem mélypontra is, rettegve. Úgyhogy összességében örülök, hogy vége a hónapnak. Remélem, magam mögött hagyhatom a rosszat, s csak a jóra koncentrálva tekinthetek előre a most következő novemberre.
De nézzük, mi is történt októberben!
Októberben...
→ 28 éves lettem!
→ Végre megkóstolhattam álmaim tortáját - epres-marcipános. Tökéletes volt.
→ Kiderült, hogy a pedagógus minősítésre december 2-ig tölthetem fel a portfóliómat (különleges eset, hosszú történet). Sokkal nyugodtabban dolgozok rajta!
→ Még mindig szeretem az új munkahelyemet, és a diákokat is (igen, még abban az osztályban is, ahol néha ki tudnak idegelni).
→ Bár vannak kirívó esetek. Egyik diákom megfenyegetett, hogy fegyveresen keres meg az őszi szünetben, miután elvettem a dolgozatát. Borzalmas napok voltak azok.
→ Papámmal elmentünk közösen Kaposvárra, kis papás-unokás kikapcsolódós programra. A Frei kávézóban például megkóstoltam az inka égi-virágos lattét, ami nagyon finom!
→ Tegnap találkoztam a legjobb barátnőmmel Pécsen! Májusban láttuk egymás utoljára, úgyhogy nagy volt az öröm! *-*
→ Basic girl voltam, s megkóstoltam a pumpkin spice latte-t a Szünet kávézó és teázóban. Kicsit túlértékelt ital, de maga a hely kárpótolt.
→ A nap végére egy kis baleset is belefért, ugyanis egy autós nem adta meg az elsőbbséget a busznak, így satusfék, Elvont Tünde pedig hatalmas eséssel a földön találta magát. De semmi súlyosabb gond nem adódott, csak pár helyen vagyok kék-zöld, azt meg túlélem.
Októberben olvastam
Októberben leginkább nem olvastam. Persze ez az elolvasott könyvek számából nem látszik, hiszen 6 regényt is befejeztem, de általában úgy nézett ki a dolog, hogy több napot nem olvastam, majd 1-2 nap nagyon sokat.
Az olvasásaimat a hosszú hétvége szponzorálta - ezt is mondhatnám.
A hónap első olvasmánya Joseph Fink - Jeffrey Cranor: Mostly Void, Partially Stars lett, ami a Welcome to Night Vale podcast 1-25. epizódját tartalmazza. Tudjátok, mennyire rajongok a podcastért, úgyhogy nem meglepő, hogy ezt a könyvet is a végletekig imádtam! A kedvenc epizódjaim is szerepeltek a könyvben, úgyhogy az csak még inkább hozzátett az élményhez. A könyvet október 5-én fejeztem be.
A második regény Jessica Townsend: Morrigan Crow négy próbája volt, amely hatalmas szerelem lett! Mágikus, ifjúsági regény, ahol a főszereplőnek négy próbát kell kiállnia, hogy a varázsvilágban, s új otthonában maradhasson (ami számára a túlélést is jelenti egyben). Mély, érzelmekkel teli kötet ez, amely fiatalokat és felnőtteket is ugyanúgy elvarázsol. A kötetet október 14-én fejeztem be. (Igen, itt már látszik az, amiről írtam fentebb.)
Következett egy szépirodalmi novelláskötet, Hilary Mantel: Margaret Thatcher meggyilkolása és más történetek, aminek október 17-én értem a végére. A kötet a hétköznapi élet félelmeit jeleníti meg, nagy adag társadalomkritikával megfűszerezve. Nagyon szép novellák voltak, amelyek elgondolkodtattak.
A hosszú hétvége adott lehetőséget, hogy újabb regényeket fejezzek be. Ezek körül az első Mats Strandberg - Sara B. Elfgren: A kör volt, amit megjelenésekor olvastam először, s azóta szinte teljesen elfelejtettem. Másodszorra még jobban tetszett a kötet, úgy örülök, hogy adtam neki egy esélyt! A kör egy komoly, sötét hangulatú urban fantasy, ami frissítő élmény a sok hasonlóan felépített YA fantasy mellett. A hangsúly itt a fiatal szereplők egyéni tragédiájukon van, ami sokkal realisztikusabbá tette a kötetet.
A kört október 23-án fejeztem be, akárcsak Holly Black - Cassandra Clare: Az arany torony regényét. Hihetetlen, hogy végére értem a Magisztérium sorozatnak, nagyon fognak hiányozni a szereplők! Magát a történetet mostanra elengedtem, mert ugyanazokkal a gondokkal küszködik, mint a negyedik rész - logikátlanság, következetlenség, stb. A karakterek miatt azonban pozitív érzésekkel búcsúztam a sorozattól.
A hónap utolsó olvasmányának október 31-én értem a végére, s ezzel teljesítettem azt a kívánságomat, hogy legalább az egyik régebbi aktuális olvasmányomat befejezzem. N. K. Jemisin: Az ötödik évszak második alkalommal is hihetetlen élmény volt! A hatása nem volt ugyan akkora, mint először, de imádtam az írónő stílusát, a történetvezetését, mindent.
Aktuális olvasmányok
Anthony Ryan: A láng légiója
Haladás: 160. oldal (+16 oldal)
Egyszer a végére érek... amíg nem jön meg az ihlet, nem is erőltetem. Nem akarom tönkretenni az egyik szeretett sorozatomat ezzel.
Tomi Adeyemi: Vér és csont gyermekei
Haladás: 64. oldal (+64 oldal)
A hype lett ismét a vesztem, de ezúttal nem bánom. Tomi Adeyemi Vér és csont gyermekei nagyon izgalmas regénynek érkezik, bár a hangsúly elsősorban a társadalmi elnyomáson, a bezártság megnyilvánulásain van. Tudjátok, nem szeretek egymáshoz hasonlítani regényeket, pláne nem szerzőket, de olyan ez a könyv, mintha N. K. Jemisint egy kicsit YA-sítottunk volna.
Kim Stanley Robinson: Vörös Hold
Haladás: 62. oldal (+62 oldal)
A New York 2140 után annyira vártam, hogy új Kim Stanley Robinson jelenjen meg, s lőn itt is van! A történet pár évtizeddel a jövőben játszódik, mikor az emberek már kolóniákat építettek a Holdra. A helyzet a következő: olyan realisztikusan ír a szerző, hogy el tudom képzelni, hogy egy nap valóban megvalósulhat, amikről ír.
A történet középpontjában egy politikai cselszövés áll, egy eltűnt amerikai állampolgárral és titokzatos eszközökkel megfűszerezve. Nekem mondjuk ismételten a leírások ragadták meg a figyelmemet, végig azt képzelem, hogy én is ott vagyok a Holdon.
Tervek
Felettébb ambiciózus terveim vannak novemberre, bár tény, hogy az aktuális olvasmányok mellé választott könyvet nem annyira vaskosak. Talán lesz esélyem arra, hogy végezzek velük. Vagy legalább egy részükkel!
Előző hónapról két könyvet hoztam át, ezek közül az elsőt, Paul Tremblay: The Cabin at the End of the World-öt, ma már el is kezdtem, s jelenleg a felénél tartok. Legszívesebben csak azt mondanám, hogy hagyjuk, de ebből egy kissé paprikás, csalódott bejegyzés fog készülni, mert ez... Nyomába sem ér a Szellemek a fejben regényének, tele van logikai hibákkal, érthetetlen döntésekkel és fölösleges leírásokkal. De még lehet, hogy valami csoda folytán valami szuper befejezése lesz... csak hát... oké, reménykedjünk.
Ray Bradbury: A villamos testet énekelem könyvet szülinapomra kaptam, de nem jutottam még el hozzá. Már közel fél éve nem olvastam a szerzőtől, s hiányzik már egy jó kis Bradbury a lelkemnek.
Az ötödik évszak befejezése után lehetetlenség, hogy ne folytassam a sorozatot. N. K. Jemisin: Az obeliszkkapu első mondatát elolvasva már összeszorult a szívem, úgyhogy ez megint egy jó kör lesz majd. De olyan jó, hogy most ténylegesen itt van a könyv, nem kell várnom semmit! És végre megtudom, miként folytatódik a történet! *-*
Kedden átvettem a Gabo-s előrendelésemet, és tekintve, hogy mennyire vártam őket, fel is repültek a novemberi TBR-ra. Kleinheincz Csilla - Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasy novellái 2018 előrendelésén annyit gondolkodtam anno Réta barátnémmal, de végül csak beadtuk mind a ketten a derekunkat. A neveket elnézve igazi élmény lesz, ráadásul jó pár olyan szerző is helyet kapott, akitől még nem olvastam korábban, úgyhogy ki tudja? Lehet a kívánságlistám is növekedni fog a végén!
Ava Dellaira Hazatérés regénye nem volt kérdés, hogy kell. A Kedves halottak!-at kétszer olvastam, s mély nyomot hagyott bennem. Épp ezért, hiába nem olvasok már annyi YA-t, neki mindig lesz hely a várólistámon. Kíváncsi vagyok, milyen lesz végül a regény, én hasonló élményt várok, mint a Kedves halottak! volt.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése