Romsics Ignác új kötete a magyar történelem elmúlt ezer évének 11 lázadó, vagyis rebellis csoportjával foglalkozik, kezdve az utolsó pogányokkal és befejezve az 1989-es rendszerváltókkal. Minden egyes tanulmány három alapvető kérdés megválaszolására törekszik: szociálisan kik voltak, honnan jöttek a rebellisek; miért lázadtak fel; és mit akartak, mire törekedtek. A válaszok mélysége és bizonyítottsága döntően a forrásadottságok függvénye. Az „utolsó pogányok” és még a középkori paraszfelkelések vezetői és résztvevői esetében is nagy mértékben feltételezésekre vagyunk utalva. Időben előre haladva a források köre egyre bővül, s a 20. század esetében már szinte áttekinthetetlenül sok releváns dokumentum áll rendelkezésre. Ez az oka annak, hogy az utolsó három tanulmány, vagyis a 19-es népbiztosokkal, az 56-os felkelő vezérekkel és a 89-es rendszerváltókkal foglalkozók terjedelme két-háromszorosa a korábbiaknak. Számos más munkájához hasonlóan a szerző elsősorban ezt sem csak az egyes korszakok kutatóinak, hanem a magyar történelem iránt érdeklődök lehető legszélesebb körének szánja és ajánlja.
Romsics Ignác legutóbbi művében, a Magyar rebellisekben, nagy fába vágta a fejszéjét: átfogó képet adni a magyar történelem nagyobb lázadásairól, beleértve az érintett társadalmi réteg(ek), vezéralakok, történelmi háttér és a következmények bemutatását is. Mindezt úgy, hogy minél szélesebb olvasói közönséghez szólhasson.
A kötet I. István korának pogányaitól kezdve tizenegy lázadó csoportot bemutatva jut el egészen az 1989-es rendszerváltásig. Romsics a bemutatáshoz elsősorban szekunder forrásokat használt, ám törekedett arra, hogy minél változatosabbakat válasszon. Érdemes megemlíteni azt is, hogy a források kiválasztásánál látszik, hogy cél volt több nézőpontból is megvizsgálni az egyes eseményeket; milyen eltérő elemeket, motivációkat véltek felfedezni benne a korszakot kutató történészek. Habár a szerző nem végzett levéltári kutatásokat a tanulmányok elkészítésénél, a felhasznált szakirodalom feldolgozása és beépítése hatalmas munka volt. A végeredmény pedig egy részletgazdag, mindent átfogó tanulmány a szerző által kiválasztott tizenegy lázadásról.
Habár a kötetet a szerző a történelem iránt érdeklődőknek szánta, a tanulmányokat olvasva hamar egyértelművé válik, hogy szükséges az adott időszak ismerete – főleg a 20. századi tanulmányoknál. Az 1956-os eseményeknél meg is jegyezte a szerző, hogy az olvasó ismeri, milyen politikai események követték a lázadás leverését. De a többi tanulmányban is hiányoznak a részletesebb eseményleírások. Számomra ez előnyös volt, hiszen ismerem az adott korszakokat – némelyiket felszínesen, némelyet részletekbe menőleg -, így nem is volt szükségem ezekre a leírásokra. Azoknak viszont, akik valamelyik időszakot nem tanulmányozták, utána kell olvasnia, hogy teljes képe legyen az ok-okozati viszonyokról.
Számomra a Magyar rebellisek egyetlen negatívuma a 20. századi részekhez kötődik: a felhasználható források sokasága oda vezetett, hogy a társadalmi csoport helyett inkább az egyénekre fókuszált a tanulmány – a vezetőkre, így több mint az adott írás negyede életrajzokból állt.
Mindent összefoglalva a Magyar rebellisek nem egyszerű olvasmány, amit kikapcsolódásként olvashat az ember. Romsics Ignác aprólékosan, rengeteg érdekes információval megtűzdelve mutatja be a magyar történelem rebellis csoportjait, érthetően rávilágítva, hogy milyen okokból és célokkal lázadtak fel. Úgy gondolom a szerző közelebb hozta, relevánssá tette a jelen kor emberének ezeket a „történeteket”. Leginkább ezért érte meg elolvasni ezt a kötetet.
A Magyar rebelliseket elsősorban a magyar történelem iránt általánosan érdeklődők számára ajánlanám. Bár számomra, aki ritkán olvas közép- és koraújkori időszakkal kapcsolatos tanulmányokat, ezek voltak a legérdekesebbek. Romsics Ignácnak sikerült újat mondania, így azok számára is tud új perpektívával szolgálni, akik már tanulmányozták ezt a témát.
Könyv adatai
Eredeti cím: Magyar rebellisek (2019)
Kiadó: Helikon (2019)
Oldalszám: 452
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése