2018-2019 a magyar emlékezetkultúrában többszörösen kerek évforduló. Száz évvel ezelőtt, 1918 őszén fejeződött be az első világháború, amely addig nem tapasztalt mértékű anyagi és emberi veszteségekkel járt. Az ellenségeskedés megszűnésével párhuzamosan felbomlott az Osztrák-Magyar Monarchia, és idegen hadseregek kezdték megszállni a történelmi Magyarország részben nemzetiségek által lakott peremterületeit. Eközben két forradalom söpört végig az országon: először, 1918 októberétől a Károlyi Mihály vezette demokratikus jellegű, majd 1919 márciusától a Kun Béla nevével fémjelzett szovjet típusú. Mindkettő elbukott, és 1919 őszétől a konzervatív-nemzeti beállítottságú Horthy-rendszer kezdett kialakulni. Nagy sikerű életműsorozatának harmadik kötetében Romsics Ignác a 20. századi magyar történelem eme sorsdöntő eseményeivel foglalkozik – a tőle megszokott tárgyilagossággal és kiegyensúlyozottsággal. A könyv néhány tanulmánya még a rendszerváltás előtt, az 1970-es években született, míg a többi – így például a Nagy Háborúval foglalkozó és a Magyarország 1918–1919-ben című írása – az utóbbi években.
Amikor az I. világháborút követő időszakról beszélünk magyar viszonylat, általában az emberek azonnal a trianoni békére (vagy békediktátumra) asszociálnak. Holott az Osztrák-Magyar Monarchia kapitulációja (1918. november 3.) és a trianoni béke aláírása (1920. június 4.) között több jelentős, sorsdöntő esemény is lezajlott, mint a Monarchia felbomlása, illetve három rendszerváltás (őszirózsás forradalom, Tanácsköztársaság kikiáltása, Horthy-féle rendszer kibontakozása). Romsics Ignác a kötetben bemutatott tanulmányai ennek a bő másfél évnek az eseményeit mutatja be tanulmányokba szedve.
A kötet a historiográfiai bevezetőt követően egy, az I. világháború centenáriumára írt, tanulmánnyal indít, amit a Monarchia felbomlásáról és az I. világháborús mindennapokat bemutató követ. A centenáriumi iromány volt számomra a kötet csúcspontja, ugyanis a szerző ebben olyan gondolatokat és véleményt fogalmazott meg, amelyek engem is elgondolkodtatásra bírt.
A Monarchia felbomlásáról szóló tanulmány legnagyobb pozitívuma, hogy nem csupán magyar szemszögből mutatja be az eseményeket, hanem nemzetközi kontextusba helyezi azt, s az alapján mutatja be az ok-okozati viszonyait. Ebben az irományban a szerző rávilágít a nagyhatalmak különböző terveire a Monarchiával kapcsolatosan, s hogy azok miként változtak akár napról-napra is.
Az elmúlt években egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a mindennapi élet bemutatásával foglalkozó kutatások. Habár ez az az ág, ahol fontos forráskritikával élni, mégis nagyon értékes információkkal szolgálnak ezek a források. Ebben a tanulmányban Romsics Ignác rávilágít arra, hogy a háború iránti „nemzeti lelkesedés” sokkal vékonyabb réteget érintett, mint ahogy azt bemutatták. Ez érthető is, hiszen a mezőgazdasággal foglalkozó társadalmi réteg számára a bevonulásoknak súlyos következményei adódhattak (munkaerőhiány, elszegényedés, éhínség). A szerző több napló- és levélrészletet, verseket is bemutatott álláspontjának alátámasztásához.
A kötet nagyjából felét a Duna-Tisza köze 1918-1919-es hatalmi-politikai viszonyairól szóló tanulmány teszi ki. Ebben elsősorban a gyors hullámban történő változások társadalmi lecsapódását mutatja be a szerző. Ezzel a fejezettel egyetlen gondom adódott, mégpedig az elhelyezése a könyvben. Ez a rész helytörténeti szinten vizsgálja a forradalmakat és az azokból eredő változásokat. Ugyanakkor a könyv végén található egy általános összefoglaló az 1918-1919-es eseményekről, amely ezzel funkcióját vesztette. Célszerűbbnek tartottam volna először az országos szinten történő események ismertetését, s csak azt követően a koncentráltabb ismeretek átadását.
Az előbb említett általános összefoglalás előtt a szerző sorstörténeteket mutat be: Buday Dezső és négy másik értelmiségi útját ismerteti ebben a folyton változó időszakban. Nem nagyon szoktam memoárokat olvasni, így ezek a részek sem tartották fent a figyelmemet. Ugyanakkor ezekben a történetekben is volt tanulság, ami olvasóként újfent elgondolkodtatott.
Úgy gondolom, hogy Romsics Ignác tanulmánykötetéhez szükséges egy alapfokú ismeret, vagy annak hiányában célszerű a kötet hátuljában lévő általános bemutatóval kezdeni az ismerkedést. Én egyetemista koromban a Tanácsköztársasággal kapcsolatban írtam a szakdolgozatomat, így behatóan ismerem a szerző által vizsgált korszakot. Ennek ellenére a helytörténeti rész tartogatott új információkat, amivel még inkább el tudtam mélyíteni a korszakkal kapcsolatos ismereteimet. A történész szóhasználata komplexebb, ami a kötet olvasmányosságának hátrányára válik.
A kötet legnagyobb előnye, hogy olyan tanulmányokat tartalmaz, amelyek érdekes perspektívából, a szokásostól eltérő kontextusba helyezve közelítik meg a vizsgált korszakot. A tanulmánykötetet emiatt azoknak ajánlanám, akik szeretnék ennek az időszakban a történelmét új szemszögből megismerni, és szeretnék maguk is elgondolkodni a szerző által felvetett témákról. Számomra pozitív élmény volt a könyv, sok érdekességről olvashattam, s Romsics Ignác ismételten elérte, hogy kritikailag gondolkozzak a korszakról és annak eseményeiről.
A kötet a historiográfiai bevezetőt követően egy, az I. világháború centenáriumára írt, tanulmánnyal indít, amit a Monarchia felbomlásáról és az I. világháborús mindennapokat bemutató követ. A centenáriumi iromány volt számomra a kötet csúcspontja, ugyanis a szerző ebben olyan gondolatokat és véleményt fogalmazott meg, amelyek engem is elgondolkodtatásra bírt.
A Monarchia felbomlásáról szóló tanulmány legnagyobb pozitívuma, hogy nem csupán magyar szemszögből mutatja be az eseményeket, hanem nemzetközi kontextusba helyezi azt, s az alapján mutatja be az ok-okozati viszonyait. Ebben az irományban a szerző rávilágít a nagyhatalmak különböző terveire a Monarchiával kapcsolatosan, s hogy azok miként változtak akár napról-napra is.
Az elmúlt években egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a mindennapi élet bemutatásával foglalkozó kutatások. Habár ez az az ág, ahol fontos forráskritikával élni, mégis nagyon értékes információkkal szolgálnak ezek a források. Ebben a tanulmányban Romsics Ignác rávilágít arra, hogy a háború iránti „nemzeti lelkesedés” sokkal vékonyabb réteget érintett, mint ahogy azt bemutatták. Ez érthető is, hiszen a mezőgazdasággal foglalkozó társadalmi réteg számára a bevonulásoknak súlyos következményei adódhattak (munkaerőhiány, elszegényedés, éhínség). A szerző több napló- és levélrészletet, verseket is bemutatott álláspontjának alátámasztásához.
A kötet nagyjából felét a Duna-Tisza köze 1918-1919-es hatalmi-politikai viszonyairól szóló tanulmány teszi ki. Ebben elsősorban a gyors hullámban történő változások társadalmi lecsapódását mutatja be a szerző. Ezzel a fejezettel egyetlen gondom adódott, mégpedig az elhelyezése a könyvben. Ez a rész helytörténeti szinten vizsgálja a forradalmakat és az azokból eredő változásokat. Ugyanakkor a könyv végén található egy általános összefoglaló az 1918-1919-es eseményekről, amely ezzel funkcióját vesztette. Célszerűbbnek tartottam volna először az országos szinten történő események ismertetését, s csak azt követően a koncentráltabb ismeretek átadását.
Az előbb említett általános összefoglalás előtt a szerző sorstörténeteket mutat be: Buday Dezső és négy másik értelmiségi útját ismerteti ebben a folyton változó időszakban. Nem nagyon szoktam memoárokat olvasni, így ezek a részek sem tartották fent a figyelmemet. Ugyanakkor ezekben a történetekben is volt tanulság, ami olvasóként újfent elgondolkodtatott.
Úgy gondolom, hogy Romsics Ignác tanulmánykötetéhez szükséges egy alapfokú ismeret, vagy annak hiányában célszerű a kötet hátuljában lévő általános bemutatóval kezdeni az ismerkedést. Én egyetemista koromban a Tanácsköztársasággal kapcsolatban írtam a szakdolgozatomat, így behatóan ismerem a szerző által vizsgált korszakot. Ennek ellenére a helytörténeti rész tartogatott új információkat, amivel még inkább el tudtam mélyíteni a korszakkal kapcsolatos ismereteimet. A történész szóhasználata komplexebb, ami a kötet olvasmányosságának hátrányára válik.
A kötet legnagyobb előnye, hogy olyan tanulmányokat tartalmaz, amelyek érdekes perspektívából, a szokásostól eltérő kontextusba helyezve közelítik meg a vizsgált korszakot. A tanulmánykötetet emiatt azoknak ajánlanám, akik szeretnék ennek az időszakban a történelmét új szemszögből megismerni, és szeretnék maguk is elgondolkodni a szerző által felvetett témákról. Számomra pozitív élmény volt a könyv, sok érdekességről olvashattam, s Romsics Ignác ismételten elérte, hogy kritikailag gondolkozzak a korszakról és annak eseményeiről.
Könyv adatai
Eredeti cím: A Nagy Háború és az 1918-1919-es magyarországi forradalmak (2018)
Kiadó: Helikon (2018)
Oldalszám: 332
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése