"Alkalmazkodóképességünk arra vezet, hogy mindent elfogadjunk – ez az egyik legnagyobb veszély. A tökéletesen alkalmazkodó lények nem ismerhetnek erkölcsi határokat."
Hogy Az Úr hangja a sci-fi irodalom egyik klasszikusa, azzal nem sokat mondanánk. A nagy klasszikusok közül is kiemelkedő gondolati gazdagságú regény, amely az egyik legnagyobb kérdést, az idegen civilizációkkal való kapcsolatteremtés lehetőségét… vagy lehetetlenségét vizsgálja. Azt, hogy vajon egyedül vagyunk-e a néma univerzumban, s ha mégsem, akkor mit tennénk… na nem az UFÓ-kkal, hanem egy rejtélyes, de mindenképpen értelmes üzenettel, amely egyszer csak elérkezik hozzánk a világűr mélyéről.
Az üzenet egy neutrínósugárzás, amelyről a tudósok viszonylag gyorsan felfedezik, hogy különféle módokon felhasználható, talán még katonai célokra is. De hogy ki küldte, és milyen céllal, az olyan rejtély, melynek megoldására számos tudományterület legjobb szakértői dolgoznak ki észszerű vagy épp észbontó hipotéziseket… S mindezt egy olyan zseniális elbeszélő meséli el, akinek személyisége – önmaga számára is – különös rejtély: miközben az idegen civilizáció (vagy a Teremtő?) üzenetét kutatja, egyúttal saját érzelmeiben is próbál rendet tenni.
Hogy Az Úr hangja a sci-fi irodalom egyik klasszikusa, azzal nem sokat mondanánk. A nagy klasszikusok közül is kiemelkedő gondolati gazdagságú regény, amely az egyik legnagyobb kérdést, az idegen civilizációkkal való kapcsolatteremtés lehetőségét… vagy lehetetlenségét vizsgálja. Azt, hogy vajon egyedül vagyunk-e a néma univerzumban, s ha mégsem, akkor mit tennénk… na nem az UFÓ-kkal, hanem egy rejtélyes, de mindenképpen értelmes üzenettel, amely egyszer csak elérkezik hozzánk a világűr mélyéről.
Az üzenet egy neutrínósugárzás, amelyről a tudósok viszonylag gyorsan felfedezik, hogy különféle módokon felhasználható, talán még katonai célokra is. De hogy ki küldte, és milyen céllal, az olyan rejtély, melynek megoldására számos tudományterület legjobb szakértői dolgoznak ki észszerű vagy épp észbontó hipotéziseket… S mindezt egy olyan zseniális elbeszélő meséli el, akinek személyisége – önmaga számára is – különös rejtély: miközben az idegen civilizáció (vagy a Teremtő?) üzenetét kutatja, egyúttal saját érzelmeiben is próbál rendet tenni.
Stanisław Lem a 20. századi science fiction irodalom egyik legismertebb alakja, akinek a műveiben nemcsak a technológia, hanem a filozófia is hangsúlyos szerepet kap. Én magam 2018 év végéig csak úgy ismertem, mint „a szerző, akitől olvasni kell”. Kicsit, mint Tolkien, úgy gondolom, Lemet sem érdemes megkerülni, ha az ember jobban beleveti magát a science fiction univerzumaiba. Én az Úr Hangjával kezdtem a műveivel való ismerkedést, azóta pedig a Solarist is elolvastam.
Az Úr Hangját a fülszövege alapján választottam, mivel szerettem volna egy „első kapcsolatfelvételről” olvasni. Viszont elképzelni sem tudtam, hogy mibe vetem magam. A regény ugyanis sokkal kevesebb és egyben sokkal több is a történeténél. Története ugyanis inkább csak kellékként van jelen, s amelynek egyetlen célja, hogy a szerzővel együtt alaposan elmerüljünk az újabb és újabb filozófiai és etikai kérdésekben.
Lem szövegalkotása is figyelemfelkeltő, ugyanis az író a történetet szakirodalomként mutatta be. Számomra ez a megoldás nagyon izgalmas volt, hiszen azt az érzetet keltette bennem, mintha egy valóban megtörtént esemény dokumentációját látnám. Ugyanakkor el tudom képzelni, hogy a pörgősebb cselekményhez szokott olvasókat eltántoríthatja a kivitelezés.
Vagy éppen a könyv nagyjából 50. oldalán található idézet:
És nem is hazudott. Ennek a regénynek a klasszikus értelemben véve nincsen kielégítő lezárása. Nem jut el oda az olvasó, hogy hirtelen megértse az univerzum titkát. De még csak egy pillanatnyi betekintést sem nyer a nagy titok megoldásába, mint Arthur C. Clarke A gyermekkor vége regényben Stormgren. Helyette viszont egy másik kincsre lel az, aki egy ilyen figyelmeztetés után marad. Lem ugyanis az emberiségről alkotott gondolatait osztja meg az olvasóval.
Megdöbbentett, hogy ennyi év után is mennyire relevánsak Lem szavai. Az emberi kíváncsiság és alkalmazkodóképesség kétélű fegyverek. Előrébb visz minket, hiszen a technológiai fejlődéshez elengedhetetlen kellékek. Ugyanakkor ha túlzásba esünk, nyitottá válhatunk olyan gondolatokra is, amelyekre nem lenne szabad. Napjainkban ez fokozottan igaz, hiszen hihetetlen mértékben felgyorsult világunk, s ha ahhoz képtelenek vagyunk alkalmazkodni, lemaradunk. Emiatt viszont egyre inkább közömbössé válunk olyan eseményekkel kapcsolatban, amikkel nem kellene.
Lem az emberi kíváncsiságnak egy másik morális kérdését is felveti: mit tennél, ha egy esetlegesen pusztító fegyvert fedeznél fel? Megosztanád-e vagy megpróbálnád eltüntetni a nyomát is? Nagyon érdekes volt elolvasni a szereplők gondolatmenetét a kérdéssel kapcsolatban. Egy olyan mentalitást jelenített meg az író, amely túlságosan is elképzelhető volt.
A regény formátuma miatt az „író” személyén kívül a többi bemutatott karakterről csupán egy fél, esetleg egy oldalas leírást kaptunk, amely magában foglalta az élettörténetüket, s egy-egy jellemzőt róluk. Így kissé információáradat érzést keltett bennem, viszont egy „szakirodalomban” ez tökéletesen elfogadott megoldásnak tekinthető. Ezzel együtt nem alakult ki kötelék köztem és a felbukkanó szereplők között, hiszen az „író” is távolságtartással kezelte őket.
Mindent összevetve Az Úr Hangja egy különleges élmény volt, ami számomra fantasztikus bevezetés volt Stanisław Lem munkásságába. Habár a formátuma miatt nem a legkönnyebben emészthető regény, mégis az első pillanattal beszippantott, s végig fenntartotta az érdeklődésem. Ezt a regény elsősorban azoknak ajánlanám, akik szeretnének kicsit elmerülni egy sci-fi köntösbe bújtatott filozófiai műben; ami az emberiséget helyezi mérlegre, s egy csipetnyi pesszimizmussal mond ítéletet róla.
Az Úr Hangját a fülszövege alapján választottam, mivel szerettem volna egy „első kapcsolatfelvételről” olvasni. Viszont elképzelni sem tudtam, hogy mibe vetem magam. A regény ugyanis sokkal kevesebb és egyben sokkal több is a történeténél. Története ugyanis inkább csak kellékként van jelen, s amelynek egyetlen célja, hogy a szerzővel együtt alaposan elmerüljünk az újabb és újabb filozófiai és etikai kérdésekben.
Lem szövegalkotása is figyelemfelkeltő, ugyanis az író a történetet szakirodalomként mutatta be. Számomra ez a megoldás nagyon izgalmas volt, hiszen azt az érzetet keltette bennem, mintha egy valóban megtörtént esemény dokumentációját látnám. Ugyanakkor el tudom képzelni, hogy a pörgősebb cselekményhez szokott olvasókat eltántoríthatja a kivitelezés.
Vagy éppen a könyv nagyjából 50. oldalán található idézet:
„Azt az olvasót, aki idáig átrágta magát művemen, és egyre türelmetlenebbül várja, hogy a híres rejtély lényegére térjek, azt remélve, hogy éppolyan kéjes borzongásban lesz része, mint amikor vérfagyasztó horrorfilmet néz, rábeszélném, hogy tegye le könyvemet, mert csalódni fog.”
Megdöbbentett, hogy ennyi év után is mennyire relevánsak Lem szavai. Az emberi kíváncsiság és alkalmazkodóképesség kétélű fegyverek. Előrébb visz minket, hiszen a technológiai fejlődéshez elengedhetetlen kellékek. Ugyanakkor ha túlzásba esünk, nyitottá válhatunk olyan gondolatokra is, amelyekre nem lenne szabad. Napjainkban ez fokozottan igaz, hiszen hihetetlen mértékben felgyorsult világunk, s ha ahhoz képtelenek vagyunk alkalmazkodni, lemaradunk. Emiatt viszont egyre inkább közömbössé válunk olyan eseményekkel kapcsolatban, amikkel nem kellene.
Lem az emberi kíváncsiságnak egy másik morális kérdését is felveti: mit tennél, ha egy esetlegesen pusztító fegyvert fedeznél fel? Megosztanád-e vagy megpróbálnád eltüntetni a nyomát is? Nagyon érdekes volt elolvasni a szereplők gondolatmenetét a kérdéssel kapcsolatban. Egy olyan mentalitást jelenített meg az író, amely túlságosan is elképzelhető volt.
A regény formátuma miatt az „író” személyén kívül a többi bemutatott karakterről csupán egy fél, esetleg egy oldalas leírást kaptunk, amely magában foglalta az élettörténetüket, s egy-egy jellemzőt róluk. Így kissé információáradat érzést keltett bennem, viszont egy „szakirodalomban” ez tökéletesen elfogadott megoldásnak tekinthető. Ezzel együtt nem alakult ki kötelék köztem és a felbukkanó szereplők között, hiszen az „író” is távolságtartással kezelte őket.
Mindent összevetve Az Úr Hangja egy különleges élmény volt, ami számomra fantasztikus bevezetés volt Stanisław Lem munkásságába. Habár a formátuma miatt nem a legkönnyebben emészthető regény, mégis az első pillanattal beszippantott, s végig fenntartotta az érdeklődésem. Ezt a regény elsősorban azoknak ajánlanám, akik szeretnének kicsit elmerülni egy sci-fi köntösbe bújtatott filozófiai műben; ami az emberiséget helyezi mérlegre, s egy csipetnyi pesszimizmussal mond ítéletet róla.
Könyv adatai
Eredeti cím: Głos Pana (1968)
Kiadó: Helikon (2018)
Oldalszám: 288
Kiadó: Helikon (2018)
Oldalszám: 288
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése