2016. január 22., péntek

Hétvégi Olvasónapló (54) A láthatatlan utazó hadjárata

Úgy gondolom, ez a hét életem egyik legmeghatározóbb hét napjából állt - bár olvasás szempontjából nem mondhatnám valami változatosnak. 

Viszont kedden lezárult életem egyik legmeghatározóbb szakasza, és bár tárgyi bizonyíték még nincs a kezemben, ahhoz sem kell sokat aludni.



Kedden ugyanis elérkezett az a vizsga, amiről az elmúlt időszakban beszéltem - államvizsgát tettem. Igen furcsa nap volt az, ugyanis életemben először úgy mentem be vizsgára, hogy nem izgultam. Nem tudom, miként történt, de még akkor is, mikor kihúztam a legrosszabb tételt (just my luck), nem kezdtem el pánikolni, hanem leültem, és próbáltam kihozni a maximumot a helyzetből.
Nos, ötöst kaptam, úgyhogy úgy érzem, sikerült. 

Mindenesetre ezzel véget ért az egyetemi karrierem, hiszen megszereztem az MA-s diplomámat is. Hihetetlen. Az a legviccesebb az egészben, hogy még mindig nem fogom fel. Azt képzeljétek el, hogy még nem is örültem rendesen ennek az eredménynek. Sőt, nem is érzek nagyon semmit, amit nem értek. 
Viszont annyira aranyos volt mindenki körülöttem - mert ugyebár írtam, hogy én nem izgultam, de a családban mindenki és a barátaim is azt mondták, hogy szörnyen idegesek voltak addig, míg nem hívtam őket. Olyan jól esett egyébként, mert minden telefonhívás után csak még szeretettebbnek éreztem magam, sőt egyik barátnőm ott is volt velem a vizsgán, úgyhogy élőben is megkaptam ezt a szeretetet. Fantasztikus nap volt, még ha nem is fogom fel.

Mivel egy időre tervezem elhagyni szívem városát, úgy döntöttem, hogy még pár napot lent töltök Pécsen, és újra felfedezem a kedvenc helyeimet. Úgyhogy szerdán volt Mecsek-járás és a belváros feltérképezése is. Az biztos, hogy nem volt kilométerhiányom a nap végére. És bár a fénykép nem adja át teljesen, íme az egyik ok, amiért szerelmes vagyok és maradok Pécsbe:



Nem tudom, emlékeztek-e, de múlt héten írtam nektek három apró tervemről. A harmadikra jelenleg még nincs kapacitásom, viszont az első (német nyelvtanulás) ügyében már megtettem az első lépést - mégpedig kitűztem egy határidőt magamnak. Úgy döntöttem ugyanis, hogy leteszem a középfokú nyelvvizsgát - 2016. július 30-án. Legalábbis nagyon fogok rá gyúrni (azért, ha nem sikerül, nem megyek el, de ez legalább ad nekem egy időpontot, amire fel kell készülni). Nekem erre szükségem van, mert nagyon tudok halogatni, és ha csak úgy "valamikorra" kell valami, akkor az sose lesz meg.

A második ponttal még nincsenek nagyon tervek - egyelőre csak leszedem a karácsonyfát és a díszeket (igen, időben), és elpakolom minden tancuccomat. Utána viszont nekiállok a részletesebb programtervnek!

Könyves szempontokra váltva - megtörtént az idei első rendelésem könyves ügyben, sőt mivel sikerült az államvizsgám, anyukám is vett nekem egy könyvet. Így a magánkönyvtáram hamarosan két új darabbal gyarapodik:



Elérkezett a pillanat, és feladtam a reményt, hogy magyarul is folytatódik a kedvenc sorozatom, így anyától a The Girl Who Soared Over Fairyland and Cut the Moon in Two-t kértem.
Rick Riordían: The Blood of Olympusnak pedig 3.58 euroért ki tud ellenállni?
És, hogy mi a közös a két regényben azon túl, hogy nagyon olcsók és sokadik részek? Mindkettő keménykötéses! Alig várom, hogy ideérjenek. *-*

De térjünk rá az olvasásra is - egy könyvet befejeztem, egyet pedig elkezdtem. Az előbbiről már készül a bejegyzés, azt tervezem szombaton kitenni:



Egyelőre csak annyit kérdeznék a könyvtől: MIÉRT?

Mivel újabb könyvet kezdtem, az aktuális olvasmányaim száma ismét 3. Pedig olyan szépen indult az év, mikor csak 1 könyvet olvastam egyszerre. Úgyhogy emiatt a jövő heti listán ismét nem jelölök ki új aktuálist... vagy de? Az a jó amúgy, hogy már csak egy könyvet nem kezdtem el a januári TBR-ról. Lehet, hogy az még sorra kerül, ha befejezem valamelyik könyvemet (erre a legnagyobb esélyes az új olvasmányom).

Úgyhogy a fő lista:


 A héten csak Anthony Doerr: A láthatatlan fényével haladtam (Karmazsin hadjáratot nem vittem magammal, úgyhogy szegénykének esélye sem volt). Bevallom, az első fejezet elején azt hittem, rám nem lesz hatással a könyv, de alig pár oldal kellett, hogy teljesen beleszerelmesedjek. Jelenleg a... 67. oldalon tartok, de a szereplők már most annyira a szívemhez nőttek, hogy ha bármi rossz történik velük, azt nem bírom ki. Azért ez komoly teljesítmény.

A pótlistás könyvem, aminek elkezdésére csak nagyon halvány esélyt látok:



Egyébként úgy bírom, hogy mióta elhatároztam a Wither olvasását, annyira várom, hogy tényleg nekiálljak. Nem értem magam, de jó lesz majd.

2 megjegyzés: