"Uralkodni mások felett, akiken kitöltheti sanyarú életének vélt és valós keserűségét, kínját, fájdalmát. Amikor pedig a hatalom tartóssá válik, az maga a gyönyör, akár istennek is képzelheti magát. Pedig minden hatalom csupán illúzió – hajtotta le a fejét Aceras király."
Az Úr 1151. évében, egy képzeletbeli világban két királyi sarj, egy fiatal hercegnő és egy ifjú lovagkirály menekül üldözői elől. Eime, Ektíria birodalmának volt úrnője a testőrével bujdosik, míg a trónról őt letaszító Aceras király, aki immár maga is trónfosztott lett, koldusgúnyában vegyül el alattvalói között. Ellenségek ők, sorsuk mégis összefonódik, miközben földönfutóként a szabadságukért küzdve, lassan felnőtté válva nemcsak saját magukat ismerik meg egyre jobban, hanem népük akaratát is. Ám ezalatt a kegyetlen háborúskodások, öldöklő hatalmi harcok világát éppúgy át kell vészelniük: vérgőzös csatákon, halálélményeken tanulják meg a túlélés könyörtelen törvényeit. Márpedig azokat még a bukott uralkodóknak is tudniuk kell, főként, ha vissza akarják szerezni koronájukat.
Az Athenaeum Kiadó jelentette meg Gerencsér János Kósza utak legendája című duológiájának első részét a Kalászkirályt. Ha szereted a low fantasy műfajú, mesés történeteket királyokról, hercegnőkről, csatákról és szerelmekről, ne hagyd ki a lehetőséget, kövesd végig a három állomásos blogturnét, melynek végén egy példányt kisorsolunk a könyvből kiadó felajánlásában.
A sekélyességem lett a végzetem, ugyanis Gerencsér János regényénél először a borító keltette fel az érdeklődésem. Aztán elolvastam a fülszöveget is, amely megerősített abban, hogy jó lenne elolvasni a könyvet. Mivel YA-be sorolták, így arra számítottam, hogy Chimához vagy épp Pearsonhoz hasonló jellegű regényhez lesz szerencsém. Akik aktívan követnek, már tudják, hogy nem vált kedvenccé ez a kötet.
A könyv műfaji besorolása fantasy volt, azonban két elemre húzhatnám rá, hogy oda tartozik – egyrészt volt egy szereplő, aki talán látnoki képességekkel rendelkezett, másrészt képzeletbeli birodalmak voltak (ez utóbbi a fülszöveg szerint). Ezek alapján még megüthetné a low(est) fantasy határt, de valójában még odáig sem ér el – ez egy alternatív történelmi regény, nem több. És abban sem valami kiemelkedő, ugyanis hiányzott egy igen fontos dolog: a kidolgozás. Nagyon szép volt, hogy minden birodalom más néven szerepelt, de igazából az az érzésem támadt, hogy fogta a középkori európai birodalmakat és átnevezte őket. Emellett az is rontotta a „képzeletbeli” jelző validitását, hogy az ókori rész nem változott – ugyanúgy utalt vissza végig a szerző, ahogy mi is ismerjük azt a korszakot. Ennek folyományaként vártam elsősorban egy kis magyarázatot, hogy miként változott meg az általunk ismert ókor a szerző által bemutatott középkorra. Erre azonban nem kaptam választ (még utalás szinten sem).
A korosztályi besorolás alapján a Kalászkirály egy YA kötet, amely csak félig igaz. Eimer királylány részei valóban a lehető legYA-sabban lettek megírva – a szó negatív értelmében. Ez azonban csak azért tűnt fel, mert Aceras király részei azonban már nem YA. Ezeknek a részeknek a nyelvezete is komolyabb, a gondolkodásmód is másabb. Az, hogy ennyire megkülönböztethető a két szereplő nézőpontja, elég nagy pozitívumnak tekinthető, főleg, mert általában pont az ellenkezője szokta jellemezni a YA regényeket. Ennek ellenére nem lehetne tisztán YA-nak nevezni ezt a kötetet. Ez a kettőség pedig problémát jelenthet azok számára, akik nem nyitottak a más korosztálynak szánt olvasmányok iránt, vagy érettségben nem tartanak ott. Nekem személy szerint azért nem tetszett ez a megvalósítás, mert Eimer szemszögéhez az író rengeteg klisét használt fel, és azt éreztem, szándékosan lebutítottak ezek a részek.
A történettel kapcsolatban azt gondoltam, hogy majd egy kissé meseszerű (fülszöveg erőteljesen ezt sugallta), de harcokban és politikai ármánykodásokban gazdag lesz. Háromból egy be is jött, valóban meseszerű volt az álruhás királlyal és az elszökött hercegnővel. És ha még jól lett volna megírva ez az eleme, nem is panaszkodtam volna a túlságosan egyszerű történet miatt. Mivel azonban a mesei jellege nem tudott lekötni, maradt időm arra, hogy azon gondolkodjak, miért hozta be a szerző a politikai intrikákat, hogyha csak elvétve említi meg, akkor is csak futólag, anélkül, hogy bármit hozzáadott volna a történethez. Hasonló történt a harci jelenetekkel is. Akadtak ugyan, de nem váltottak ki belőlem semmilyen hatást (egyes szereplők miatti frusztráltságon kívül). A legnagyobb probléma szerintem abból fakadt, hogy a szerző mindent bele akart zsúfolni a könyvébe, de emiatt mindegyik elem kidolgozatlan és hiányos lett.
A regény mélypontját a szereplőkhöz és a köztük lévő kapcsolatok jelentették. Egy karaktert kedveltem, de azt is megutáltam a végére, így erről az eleméről nem tudok semmi jót mondani. A női főszereplő kiállhatatlan volt, ami csak azért okozott gondot, mert láthatólag nem ezt akarta elérni a szerző. Elméletben lett volna egy erős női karakterünk, aki megmutatja, hogy egy nő is képest helyt állni a patriarchális társadalomban. Ehelyett kaptunk egy nyafka, idegesítő női főszereplőt, aki önzőbb a főgonoszoknál, aki azt akarja, hogy egyenlő bánásmódban részesüljön, egész addig, amíg meg nem kapja, amire vágyik. Utána természetesen azt sérelmezi, hogy mindenki nőgyűlölő, mert férfiként bánnak vele. Emellett a legfontosabb képessége, hogy képes pillanatok alatt belezúgni bármilyen szembejövő férfiba, majd azt állítani, hogy őt meg kell hódítani. Ez a karakter egy tökéletes önellentmondás, és hiába akart a szerző egy ütős női szereplőt, annyira teletűzdelte YA klisékkel, hogy ezt a skizofrén hajlamokkal küzdő királylány lett belőle.
Nem mintha Aceras király sokkal jobb lett volna. Nála a szerző megpróbálkozott egy jelentős karakterfejlődéssel, amely egy aspektusa sikeres volt, másik azonban logikátlan. Nála azt nem értettem, hogy ha elméletileg egy okos szereplőként jelenítik meg, miért is közli úton-útfélen, hogy ő az a király, aki elmenekült? Ezt a lépését egyszerűen képtelen voltam megérteni – semmi logikája nem volt. Viszont legalább az ő karaktertörténeténél a szerző megfelelőképpen át tudta adni azt az üzenetet, amit az olvasónak szánt – arról, hogy mi is a boldogság, és hogy mi az, ami a legfontosabb az ember számára.
A szereplők boldogságához nagyban hozzájárult a romantika is. Bárcsak ne lett volna ebben a könyvben. Értem, szükséges volt a morális üzenethez, de ennyire rosszul és klisésen megírt szerelmi szálakkal régen találkoztam. Minden egyes szerelmi szál egyrészt a semmiből bukkant elő (a jó öreg instalove, igen), másrészt kidolgozatlan maradt. Egyetlen érzelmet nem tudtam elhinni, sőt akadt olyan szál, ahol próbáltam visszaemlékezni arra, hogy miért jött össze két karakter, de nem tudtam.
Mondanom sem kell, hogy a Kalászkirály sok tekintetben alulmúlta az elvárásaimat. A legtöbb elemében kidolgozatlan maradt; az érzelmi szálakat és karakterfejlődéseket nem tudta hitelesen bemutatni. A világ és a történet pedig sajnos semmivel nem szolgált, ami maradandóvá tenné ezt az olvasmányt. Amit értékeltem benne, az a szereplők megkülönböztethetősége, illetve a pozitív üzenet, amit hordozott a regény.
Könyv adatai
Eredeti cím: Kósza utak legendája - Kalászkirály (2017)
Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 318
Nyereményjáték
Minden állomáson egy-egy szereplő nevét rejtettük el, olvasd össze a kiemelt betűket és írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába!
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!
a Rafflecopter giveaway
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!
a Rafflecopter giveaway
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése