"Még a legsötétebb, legkegyetlenebb lelkekben is ott van a jóság magja. És a legtökéletesebb hősben is bujkál sötétség. A kérdés az, kinek áldozunk: a sötétségnek vagy a fénynek? Minden döntésünkkel választunk e kettő között, életünk minden egyes napján. Ami számodra nem tűnik gonoszságnak, az más számára az."
Sorozat: Falling Kingdoms #1
Mytica három királyságában már rég a feledés homályába merült a mágia. Bár évszázadok óta béke uralkodik a birodalmak között, a felszín alatt most megmozdul valami fenyegető sötétség.
Mindhárom királyság vezetője egyeduralomra tör, így az alattvalóik élete nagy fordulatot vesz. A főszereplők – köztük a királyi családok tagjai és a lázadók – ráébrednek, hogy sorsuk visszafordíthatatlanul összefonódik. Cleo, Jonas, Lucia és Magnus egy olyan új, őrült világban találják magukat, ahol gátlástalan árulók, hidegvérű gyilkosok és titkos szövetségesek keresztezik útjukat. Utazásuk során egyre több váratlan fordulattal, titokkal és ismeretlen érzéssel találják szembe magukat.
Az egyetlen dolog, amiben biztosak lehetnek, hogy az egyik birodalom el fog bukni. De vajon lehet bárki győztes, amikor minden széthullik körülöttük?
A világon Trónok harca YA változataként emlegetett high fantasy sorozat megérkezett hazánkba is a Menő könyvek jóvoltából. Tartsatok ti is a Blogturné Klubbal a birodalmak csatájába, és ha velük játszotok, lehetőségetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott példányt Morgan Rhodes: Királyok harcából.
Volt egy átmeneti időszakom nagyjából két éve, amikor már egyre több high fantasyt olvastam, de a YA volt a komfortzónám. Akkor került a listámra Morgan Rhodes: Királyok harca regény is, amelyet külföldön sokan emlegettek. Mikor pedig kiderült, hogy idehaza is megjelenik, alig vártam, hogy olvashassam. Nem tudtam szinte semmit a könyvről – nekem nem sokat mond a YA Trónok harca jelző. Egyedül arra számítottam, hogy egy akciódús, pörgős, intrikákban gazdag könyvhöz lesz szerencsém.
Ezek pedig megvalósultak, azonban mégsem avathattam új kedvencet, bármennyire is úgy tűnt a regény elején. Sokat gondolkodtam azon, hogy melyik elemei eredményezték ezt, és két fő dologra tudom visszavezetni – az írás és a karakterek egy része.
Kezdjük az előbbivel. Az írásmód azon eleme egy regénynek, amely még a legjobb ötleteket is elronthatja – mint ahogy itt is történt. A YA besorolása miatt tisztában voltam azzal, hogy egyszerűbb nyelvezete lesz, de ez túlságosan lecsupaszított volt. Olvastam már olyan könyveket, amelyek kevés szóval képesek érzelmek garmadáját átadni, itt azonban nem így történt; egyszerűen csak túl szellőssé vált. Egyedül a karakterleírások voltak valamelyest hosszabbak, itt azonban csak arról olvashattam, hogy ki milyen ruhát viselt (az öltözékek gombjaiig bezárólag), és hogy milyen árnyalatú volt minden egyes testrésze. Miért ilyen alapfokú nyelvvizsgán résztvevő diák bemutatkozási módszerét használva oldotta meg ezt az írónő? Persze jó, hogy könnyedén elképzelhettem az arca egyes részeit, de ettől még nem tudtam meg az illetőről semmilyen lényeges információt.
És ez még csak a kisebbik gondom volt. A nagyobb problémát az jelentette, hogy inkább csak elbeszélt, ám nem mutatott meg semmit. Példának okáért, elég gyakori volt a karakterhalál – viszont annyira szárazon fogalmazta meg ezeket a történéseket, hogy nem ütöttek. És tekintve, hogy az írónő ezekkel a jelenetekkel az olvasó érzelmeire akart hatni, nem tudtam figyelmen kívül hagyni ezen érzelmek hiányát.
A regény ennek ellenére még lehetett volna egy kellemes emlék, de a könyv közepénél komolyan meg kellett küzdenem a vággyal, hogy megfosszam magam néhány hajszáltól. Ennek oka az egyik főszereplő, Cleo volt. Az nem is érdekelt, hogy egy két lábon járó klisé volt, az viszont igen, hogy vég nélkül frusztrált minden gondolatával és cselekedetével. A karakter iránti érzelmeimet csak még tovább fokozta, hogy őt nem ilyenre írták meg – az írónőnek nem az volt a terve, hogy egy idegesítő fruskát kreáljon -, ugyanis körülötte mindenki elalélt tőle. Beleértve az ellenségeit is. Amikor még csak egy ember kezdett el ábrándozni a hercegnő jószívéről és csodálatos tehetségeiről, betudtam annak, hogy ez egy rossz románc lesz. Mikor azonban még az is, aki szíve mélyéről gyűlöli, arról kezd el gondolkodni, hogy milyen szórakoztató társaság, valami elszakadt bennem. A karakter valódi természete és a környezete reakciói közti összeférhetetlenség az egyik legjobban utált dolgom regényekben, úgyhogy ide vezethetőek vissza az ellenérzéseim.
Sajnos Cleo Jonas fejezeteit is korruptálta egy idő után, viszont egy szereplő enyhítette a negatív élményemet, mégpedig Magnus. Az ő karaktere volt a legösszetettebb és legizgalmasabb. Bár többször morálisan megkérdőjelezhető dolgokat csinál, mégis megkedveltem. Nála a romantika rész volt furcsán megoldva – nem, nem a pseudo-incest szál zavart, hanem ahogy ez kezelve lett a regényben. Végig azt éreztem, hogy ennek a szerelmi szálnak egyedül a megbotránkoztatás volt a célja, nem pedig a karakter fejlődése (az pedig, hogy komoly kérdéseket vessen fel, esélytelen volt).
A romantika számomra felesleges volt, bármelyik szálat is nézzük. Bár ezt lehet, azért érzem így, mert a rosszfajta klisés szerelmi szálak szövődtek. Persze egy-két jó pillanat adódott, de a kidolgozatlan insta-love nem tette átérezhetővé az érzelmeket. Ami azért volt problematikus, mert a regény egyik nagy fordulata eköré épült.
Ez alapján úgy tűnhet, hogy utáltam a könyvet, de erről szó sincs. Bár ezeket a tényezők megkeserítették az olvasási élményt, akadtak neki pozitív elemei is (és nem csak Magnus). Az egyik ilyen a világa. Egy egyszerű felépítésű, de még izgalmakat tartogató birodalmi hálóban játszódik a történet. Nem sokat tudtunk meg a birodalmak történetéről és a mágiáról, de tetszett, hogy a varázslatért áldozatokat kellett hozniuk a szereplőknek.
Mindent összevetve egy átlagos regényt olvashattam, amely pár megbotránkoztató elemmel akart kitűnni a többi YA high fantasy közül. Habár Magnus és a mágia működése elég érdekes volt, több eleme is frusztrált, így nem tudtam igazán élvezni ezt a regényt. Remélhetőleg a jövőben megtalálom a poszt-Chima YA high fantasy szerelmemet.
Volt egy átmeneti időszakom nagyjából két éve, amikor már egyre több high fantasyt olvastam, de a YA volt a komfortzónám. Akkor került a listámra Morgan Rhodes: Királyok harca regény is, amelyet külföldön sokan emlegettek. Mikor pedig kiderült, hogy idehaza is megjelenik, alig vártam, hogy olvashassam. Nem tudtam szinte semmit a könyvről – nekem nem sokat mond a YA Trónok harca jelző. Egyedül arra számítottam, hogy egy akciódús, pörgős, intrikákban gazdag könyvhöz lesz szerencsém.
Ezek pedig megvalósultak, azonban mégsem avathattam új kedvencet, bármennyire is úgy tűnt a regény elején. Sokat gondolkodtam azon, hogy melyik elemei eredményezték ezt, és két fő dologra tudom visszavezetni – az írás és a karakterek egy része.
Kezdjük az előbbivel. Az írásmód azon eleme egy regénynek, amely még a legjobb ötleteket is elronthatja – mint ahogy itt is történt. A YA besorolása miatt tisztában voltam azzal, hogy egyszerűbb nyelvezete lesz, de ez túlságosan lecsupaszított volt. Olvastam már olyan könyveket, amelyek kevés szóval képesek érzelmek garmadáját átadni, itt azonban nem így történt; egyszerűen csak túl szellőssé vált. Egyedül a karakterleírások voltak valamelyest hosszabbak, itt azonban csak arról olvashattam, hogy ki milyen ruhát viselt (az öltözékek gombjaiig bezárólag), és hogy milyen árnyalatú volt minden egyes testrésze. Miért ilyen alapfokú nyelvvizsgán résztvevő diák bemutatkozási módszerét használva oldotta meg ezt az írónő? Persze jó, hogy könnyedén elképzelhettem az arca egyes részeit, de ettől még nem tudtam meg az illetőről semmilyen lényeges információt.
És ez még csak a kisebbik gondom volt. A nagyobb problémát az jelentette, hogy inkább csak elbeszélt, ám nem mutatott meg semmit. Példának okáért, elég gyakori volt a karakterhalál – viszont annyira szárazon fogalmazta meg ezeket a történéseket, hogy nem ütöttek. És tekintve, hogy az írónő ezekkel a jelenetekkel az olvasó érzelmeire akart hatni, nem tudtam figyelmen kívül hagyni ezen érzelmek hiányát.
A regény ennek ellenére még lehetett volna egy kellemes emlék, de a könyv közepénél komolyan meg kellett küzdenem a vággyal, hogy megfosszam magam néhány hajszáltól. Ennek oka az egyik főszereplő, Cleo volt. Az nem is érdekelt, hogy egy két lábon járó klisé volt, az viszont igen, hogy vég nélkül frusztrált minden gondolatával és cselekedetével. A karakter iránti érzelmeimet csak még tovább fokozta, hogy őt nem ilyenre írták meg – az írónőnek nem az volt a terve, hogy egy idegesítő fruskát kreáljon -, ugyanis körülötte mindenki elalélt tőle. Beleértve az ellenségeit is. Amikor még csak egy ember kezdett el ábrándozni a hercegnő jószívéről és csodálatos tehetségeiről, betudtam annak, hogy ez egy rossz románc lesz. Mikor azonban még az is, aki szíve mélyéről gyűlöli, arról kezd el gondolkodni, hogy milyen szórakoztató társaság, valami elszakadt bennem. A karakter valódi természete és a környezete reakciói közti összeférhetetlenség az egyik legjobban utált dolgom regényekben, úgyhogy ide vezethetőek vissza az ellenérzéseim.
Sajnos Cleo Jonas fejezeteit is korruptálta egy idő után, viszont egy szereplő enyhítette a negatív élményemet, mégpedig Magnus. Az ő karaktere volt a legösszetettebb és legizgalmasabb. Bár többször morálisan megkérdőjelezhető dolgokat csinál, mégis megkedveltem. Nála a romantika rész volt furcsán megoldva – nem, nem a pseudo-incest szál zavart, hanem ahogy ez kezelve lett a regényben. Végig azt éreztem, hogy ennek a szerelmi szálnak egyedül a megbotránkoztatás volt a célja, nem pedig a karakter fejlődése (az pedig, hogy komoly kérdéseket vessen fel, esélytelen volt).
A romantika számomra felesleges volt, bármelyik szálat is nézzük. Bár ezt lehet, azért érzem így, mert a rosszfajta klisés szerelmi szálak szövődtek. Persze egy-két jó pillanat adódott, de a kidolgozatlan insta-love nem tette átérezhetővé az érzelmeket. Ami azért volt problematikus, mert a regény egyik nagy fordulata eköré épült.
Ez alapján úgy tűnhet, hogy utáltam a könyvet, de erről szó sincs. Bár ezeket a tényezők megkeserítették az olvasási élményt, akadtak neki pozitív elemei is (és nem csak Magnus). Az egyik ilyen a világa. Egy egyszerű felépítésű, de még izgalmakat tartogató birodalmi hálóban játszódik a történet. Nem sokat tudtunk meg a birodalmak történetéről és a mágiáról, de tetszett, hogy a varázslatért áldozatokat kellett hozniuk a szereplőknek.
Mindent összevetve egy átlagos regényt olvashattam, amely pár megbotránkoztató elemmel akart kitűnni a többi YA high fantasy közül. Habár Magnus és a mágia működése elég érdekes volt, több eleme is frusztrált, így nem tudtam igazán élvezni ezt a regényt. Remélhetőleg a jövőben megtalálom a poszt-Chima YA high fantasy szerelmemet.
Könyv adatai
Eredeti cím: Falling Kingdoms (2012)
Kiadó: Menő könyvek (2017)
Oldalszám: 416
Nyereményjáték
Morgan Rhodes debütáló regénye YA high fantasy, így a mostani játékban kicsit körültekintünk ebben a műfajban. A feladatotok az lesz, hogy az állomásokon található kulcsszavak alapján kitaláljátok, melyik hasonló műfajú regényre gondoltunk, a helyes választ pedig beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába. A megfejtők között kisorsolunk egy darabot a Királyok harcából.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
a Rafflecopter giveaway
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
A mai kulcsszavak: Hét királyság, mágia, klán, Demonai
További állomások
04.20. Függővég
04.22. Bibotheca Fummie
04.24. Deszy könyvajánlója
04.26. Kelly & Lupi Olvas
04.28. Dreamworld
Szia!
VálaszTörlésValószínűleg már alszom, de hol kellene megtalálnom a kulcsszavakat? Semmi támpontot nem találtam :( A szövegben lennének kiemelve vagy valahol felsorolod?
Bocsánat a bénaságomért, de nem találom :(
Köszönöm segítségedet
Viki
Szia!
TörlésKöszi szépen, hogy szóltál, a lényeg kimaradt valóban. Most már megtalálhatóak a nyereményjáték résznél.
Sok sikert a játékhoz!
Köszönöm :)
Törlés