A hétvégi olvasónapló egy hetente jelentkező rovat, amelyben az elmúlt heti olvasmányaimat összegzem, valamint megosztom a következő heti terveimet. Emellett simán szövegelek mindenről benne.
Megfogadtam, hogy megpróbálom megtalálni az idei évben az egyensúlyt. Mivel jelenleg az olvasás, a társas kapcsolatok és a munka is megvan (csak ne kiabáljam el!), a következő napirendi pontnak a blogot választom. Január viszonylag nyugodt időszak a többi hobbimat illetőleg, úgyhogy ez a tökéletes időszak arra, hogy újra beépítsem a blogot az életembe.
Tudom, már raktam ki pár bejegyzést januárban, de akkor még szabadságon voltam / ünnepnap volt, úgyhogy úgy érzem, most kezdődik igazán a próbálkozás. Kicsit olyan érzésem is van, mintha valamelyik első blogposztomat írnám, és próbálnám megtalálni a "hangomat".
Úgy gondoltam, a legjobb lesz egy hétvégi olvasónaplóval indítani ezt az "új érát", hiszen ez az a rovat, amivel a legtöbbet találkozhattok (ráadásul péntek van).
Ilyen hosszú bekezdés után vágjunk is bele!
Aktuális olvasmányok
Négy nap alatt nem sikerült semmit elolvasni, de azért olvastam bőven!
Ursula K. Le Guin: A megtalált és az elveszett
Haladás: 131. oldal (+131 oldal)
Amikor végignéztem a januári várólistámon, tudtam, hogy Ursula K. Le Guinnel indítom az évet. S, ahogy azt már Instagramon mutogattam, így is lett. Jelenleg a harmadik novella/kisregény közepén tartok, de remélhetőleg ma azt sikerül befejeznem. Eddig ez a legkevésbé kedvelt mű, de csak azért, mert olyan nehezen igazodom ki az idővonalon és a szereplőkön. Szerintem sokkal jobban fogom imádni ezt a művet, ha újraolvasom a teljes történet ismeretében.
Az előtte lévő novellát már olvastam korábban (megtalálható a Valós és valótlanban is), de még jobban tetszett, mint elsőre. Mágikus realizmus, és még inkább tanmese.
Az első novella pedig a kedvencem eddig a kötetből - Hainish ciklushoz tartozó történet, amivel csak azt érik el, hogy még jobban akarjam a teljes ciklust elolvasni, hogy lássam, milyen hatalmas univerzumo(ka)t teremtett az írónő.
Majd egy nap. (Ha nem fáj annyira annak a kétkötetes kicsikének az ára.)
Joseph Fink - Jeffrey Cranor: The Great Glowing Coils of the Universe
Haladás: 43. oldal (+43 oldal)
Mindez tegnap éjszaka kezdődött. Nem tudtam elaludni, pedig fáradt voltam, így gondoltam egyet, s eszembe jutott, mennyire jó hatással van rám Cecil hangja. Így történt, hogy meghallgattam a 26. részt - ami egyébként a házamban élő arctalan nőről szólt, úgyhogy köszi a kis horror sztorit így éjfélkor! Na igen, mindenesetre, mire a következő fejezetet kezdtem hallgatni, éreztem, hogy elálmosodom, és az epizód közepénél ki is kapcsoltam, s aludtam, mint akit fejbe vágtak (pedig ez a rész szólt az első randiról).
Ma reggel folytatódott közös történetünk a podcasttel, ugyanis annyira jó érzéssel töltött el Cecil hangjának hallgatása, hogy reggel a buszon meghallgattam a következő részt - a nyári olvasási programról, amit a könyvtárosok hirdettek, s amit a városi tanács szigorúan ellenzett. Hazafelé pedig az azt követő részt, a város alatt hirtelen megnyílt földalattiról szólót hallgattam, ami elmondhatatlan hatással van az emberre, a valóságukra és az időre. Csak a szokásos, mondhatni. (Amúgy igen, pont annyi a buszút, mint egy rész - tökéletes.)
Itthon pedig elolvastam az előszavakat és egyéb kommentárokat, tehát utolértem magam. Nem tudom, hogy innentől olvasom-e vagy újabb álmatlan éjszakáimat és fáradt buszutaimat édesítem meg Cecillel és Night Vale-lel.
Tervek
Van két nagyon jó kis olvasmányom, úgyhogy lehetséges, hogy végzek valamelyikkel. Nem sietem el ugyanakkor a dolgot, hiszen ki akarom élvezni mindegyik könyvemet. Mindenesetre, ha végeznék egyikkel vagy mindkettővel (fú, de elrohant a pici paci), a következő olvasmányomnak N. K. Jemisin: A megkövült égboltját szeretném választani. Az obeliszkkapunak épp eléggé volt függővége ahhoz, hogy KELLjen a befejező rész. Ráadásul elolvastam az utolsó rész első két mondatát, és elárasztottak az érzelmek.
El nem tudom képzelni, hogy az írónő mit fog csinálni, de nagyon aggódok a szereplőimért. Mindenkiért. Jemisin eddig sem kímélte őket, és úgy érzem, nem most kezdi el pátyolgatni őket. Ráadásul annyi szálat felvezetett az írónő a második részben, hogy elképzelni nem tudom, mi minden lesz még itt!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése