A hétvégi olvasónapló egy hetente jelentkező rovat, amelyben az elmúlt heti olvasmányaimat összegzem, valamint megosztom a következő heti terveimet. Emellett simán szövegelek mindenről benne.
A tavalyi év végi összegző posztomban írtam a minősítésemről. Akkor azt írtam, hogy mesélek, amint lezajlott a védés és az óralátogatás.
Nos, jelentem, csütörtökön megtörtént, aminek meg kellett történnie!
Nem is tudom, hol kezdjem, mert az a nap egyre inkább kezd összefolyni. A dolog amúgy ott indult, hogy először a laptop, majd a projektor adta meg magát. Fél órával az óralátogatás kezdete előtt kicsit érzékenyen érintett, de szerencsére Pisti megcsinálta még időben!
A tanórák jól teltek (leszámítva, hogy elfelejtettem felvinni a cd lejátszót, mert annyi minden volt nálam, így magamnak kellett felolvasni a szöveget), a diákjaim fantasztikusak voltak. Nagyon büszke vagyok rájuk - sokkal felszabadultabban viselkedtek, mint legutóbb, és igyekeztek minél aktívabbak lenni. (Még így is kissé visszafogottak voltak, de nem baj. Értékelem, hogy próbálkoztak.)
Ezután következett egy kis szünet, majd egy megbeszélés, amiben elmeséltem, mi mindenen változtatnék, hogy sikerült az óra, stb. Majd következett az elnök, az igazgatónk, végül pedig a szakos szakértő. Mindhárman annyira sok pozitívumot mondtak, teljesen belepirultam! A szakértőtől pedig nagyon hasznos tanácsokat kaptam, amiket szeretnék hasznosítani a jövőben. Már emiatt megérte az egész procedúra.
Végül következett a védés, ami inkább egyfajta elmesélése volt a szakmai életutamnak, illetve válaszok a portfólióval kapcsolatos 6 kérdésre. Dearies... amiket itt mondtak nekem, egyszerűen nem tudom túltenni magam rajtuk. Akkora dicséretet kaptam, amit kifejezni sem tudok.
Úgy gondolom, hogy nagyon szerencsés vagyok, amiért olyan bizottságot kaptam, amilyet. Végig támogatóan léptek fel, egyértelműen segítő szándékkal álltak hozzám.
Most viszont február 6-ig kell várnom, hogy meglegyen a hivatalos eredmény. Nagyon bizakodó vagyok ezek alapján, de nem akarom elkiabálni, mert ha mégsem... abba nem akarok belegondolni. Mindenesetre már azt tervezem, ha sikerül, a következő vizsgámra már nagyon pöpec kis órát akarok összerakni interaktív táblával és minden mással. (Ami amúgy min. 8 év múlva lesz lehetséges, de akkor is.)
A hetemet tehát a minősítő vizsgára való felkészülés emésztette fel. Emiatt nem volt lehetőségem annyit olvasni - sőt, akadtak napok, amikor nem is olvastam semmit, csak a portfóliómat.
Pénteken azért sikerült végül befejeznem Mark Lawrence: Tövisek hercegének az újraolvasását. Ezúttal 4,5*-ot adtam a kötetre, pedig jobban tetszett, mint első olvasásra. Csak a befejezés volt kicsit elkapkodott, így pedig nem volt akkora hatása, mint lehetett volna.
Ugyanakkor nagyon tetszett, hogy egy ilyen antihőst követünk végig. Érdekesség volt a hősökkel tarkított világokban. Jorggal pedig lehetett egy bizonyos pontig szimpatizálni. Csak aztán rájön az ember, hogy a tövisek nem egy rózsaszálat védenek.
Lauren Oliver: Liesl & Po
Haladás: 220. oldal
Tegnap éjszaka kezdtem el a Liesl & Po-t, és már az elején világossá vált, hogy ez lesz az idei évem egyik nagy csalódása. Lauren Oliver, akire úgy emlékeztem, hogy líraian ír... nos, most nem úgy írt. Legfeljebb csak nyomokban emlékeztet arra az íróra, aki az emlékeimben él.
Emellett nagyon fontos lehetőségeket hagy ki lépten-nyomon az írónő. Próbál tanítani a könyvével, de az üzenet egyáltalán nem jön át. Ehhez hozzájárul az is, hogy a szereplőknek nincs személyisége. De még a köztük lévő kötelék is teljesen indokolatlan.
A történet pedig nagyon snassz - megvan a cél, de igazából semmi történik. Azt sem tudom, hogy jutottam el a 220. oldalra, mivel olyan, mintha csak 20-30 oldalt olvastam volna. Hihetetlen.
Amúgy gondolkodtam rajta, hogy félbehagyom, de bizakodtam... aztán 120 oldal után már úgy voltam vele, hogy ilyen ütemben gyorsan el lehet olvasni. Legalább arra jó lesz, hogy néhány kihívásomban előrébb lépjek. Mindenesetre ez az utolsó olvasmányom az írónőtől.
80 oldal maradt hátra Lauren Oliver könyvéből, utána pedig rá is vetem magam a hónap utolsó várólistás olvasmányára, Naomi Novik Ezüstfonás regényére! Tavalyi évem egyik legjobban várt megjelenése volt, úgyhogy bizakodom benne, hogy imádni fogom!
A történet az orosz mitológiából és történelemből inspirálódott, azaz nekem íródott. (Erről jut eszembe, jó lenne újraolvasni a Rengeteget.)
Mivel ez a kötet 456 oldalas, nem hiszem, hogy sikerülne bármi mást elkezdenem a most következő időszakban. Aztán lehet, hogy annyira belemerülök, hogy nonstop ezt fogom olvasni.
Azért nem leszek nagyravágyó.
(Mindenesetre a könyvtári könyveim következnek.)
Nem is tudom, hol kezdjem, mert az a nap egyre inkább kezd összefolyni. A dolog amúgy ott indult, hogy először a laptop, majd a projektor adta meg magát. Fél órával az óralátogatás kezdete előtt kicsit érzékenyen érintett, de szerencsére Pisti megcsinálta még időben!
A tanórák jól teltek (leszámítva, hogy elfelejtettem felvinni a cd lejátszót, mert annyi minden volt nálam, így magamnak kellett felolvasni a szöveget), a diákjaim fantasztikusak voltak. Nagyon büszke vagyok rájuk - sokkal felszabadultabban viselkedtek, mint legutóbb, és igyekeztek minél aktívabbak lenni. (Még így is kissé visszafogottak voltak, de nem baj. Értékelem, hogy próbálkoztak.)
Ezután következett egy kis szünet, majd egy megbeszélés, amiben elmeséltem, mi mindenen változtatnék, hogy sikerült az óra, stb. Majd következett az elnök, az igazgatónk, végül pedig a szakos szakértő. Mindhárman annyira sok pozitívumot mondtak, teljesen belepirultam! A szakértőtől pedig nagyon hasznos tanácsokat kaptam, amiket szeretnék hasznosítani a jövőben. Már emiatt megérte az egész procedúra.
Végül következett a védés, ami inkább egyfajta elmesélése volt a szakmai életutamnak, illetve válaszok a portfólióval kapcsolatos 6 kérdésre. Dearies... amiket itt mondtak nekem, egyszerűen nem tudom túltenni magam rajtuk. Akkora dicséretet kaptam, amit kifejezni sem tudok.
Úgy gondolom, hogy nagyon szerencsés vagyok, amiért olyan bizottságot kaptam, amilyet. Végig támogatóan léptek fel, egyértelműen segítő szándékkal álltak hozzám.
Most viszont február 6-ig kell várnom, hogy meglegyen a hivatalos eredmény. Nagyon bizakodó vagyok ezek alapján, de nem akarom elkiabálni, mert ha mégsem... abba nem akarok belegondolni. Mindenesetre már azt tervezem, ha sikerül, a következő vizsgámra már nagyon pöpec kis órát akarok összerakni interaktív táblával és minden mással. (Ami amúgy min. 8 év múlva lesz lehetséges, de akkor is.)
A héten olvastam
A hetemet tehát a minősítő vizsgára való felkészülés emésztette fel. Emiatt nem volt lehetőségem annyit olvasni - sőt, akadtak napok, amikor nem is olvastam semmit, csak a portfóliómat.
Pénteken azért sikerült végül befejeznem Mark Lawrence: Tövisek hercegének az újraolvasását. Ezúttal 4,5*-ot adtam a kötetre, pedig jobban tetszett, mint első olvasásra. Csak a befejezés volt kicsit elkapkodott, így pedig nem volt akkora hatása, mint lehetett volna.
Ugyanakkor nagyon tetszett, hogy egy ilyen antihőst követünk végig. Érdekesség volt a hősökkel tarkított világokban. Jorggal pedig lehetett egy bizonyos pontig szimpatizálni. Csak aztán rájön az ember, hogy a tövisek nem egy rózsaszálat védenek.
Aktuális olvasmány
Lauren Oliver: Liesl & Po
Haladás: 220. oldal
Tegnap éjszaka kezdtem el a Liesl & Po-t, és már az elején világossá vált, hogy ez lesz az idei évem egyik nagy csalódása. Lauren Oliver, akire úgy emlékeztem, hogy líraian ír... nos, most nem úgy írt. Legfeljebb csak nyomokban emlékeztet arra az íróra, aki az emlékeimben él.
Emellett nagyon fontos lehetőségeket hagy ki lépten-nyomon az írónő. Próbál tanítani a könyvével, de az üzenet egyáltalán nem jön át. Ehhez hozzájárul az is, hogy a szereplőknek nincs személyisége. De még a köztük lévő kötelék is teljesen indokolatlan.
A történet pedig nagyon snassz - megvan a cél, de igazából semmi történik. Azt sem tudom, hogy jutottam el a 220. oldalra, mivel olyan, mintha csak 20-30 oldalt olvastam volna. Hihetetlen.
Amúgy gondolkodtam rajta, hogy félbehagyom, de bizakodtam... aztán 120 oldal után már úgy voltam vele, hogy ilyen ütemben gyorsan el lehet olvasni. Legalább arra jó lesz, hogy néhány kihívásomban előrébb lépjek. Mindenesetre ez az utolsó olvasmányom az írónőtől.
Tervek
80 oldal maradt hátra Lauren Oliver könyvéből, utána pedig rá is vetem magam a hónap utolsó várólistás olvasmányára, Naomi Novik Ezüstfonás regényére! Tavalyi évem egyik legjobban várt megjelenése volt, úgyhogy bizakodom benne, hogy imádni fogom!
A történet az orosz mitológiából és történelemből inspirálódott, azaz nekem íródott. (Erről jut eszembe, jó lenne újraolvasni a Rengeteget.)
Mivel ez a kötet 456 oldalas, nem hiszem, hogy sikerülne bármi mást elkezdenem a most következő időszakban. Aztán lehet, hogy annyira belemerülök, hogy nonstop ezt fogom olvasni.
Azért nem leszek nagyravágyó.
(Mindenesetre a könyvtári könyveim következnek.)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése